Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

1906-ban Budapest lakásai lakbérnagyság szerint a következőképpen oszlottak meg: A lakások megoszlása a lakbér nagysága szerint Budapesten 1906-ban A lakbérkategória A kategóriába tartozó lakások bére (korona) jele és minősítése száma %-a - 200 A, szegény 27 041 18,4 201- 400 B, vagyontalan 60 047 41,3 401-1000 C, középmódú 42 179 28,2 1001 2000 D, jómódú 14 013 9,7 2001- 5000 E,vagyonos 3 168 2,2 5001-F,gazdag 223 0,2 összesen 140 671 100,0 Öt évvel később, 1911-ben, Budapest lakásai szobaszám szerint a következő megoszlást mutatják (itt már figyelemmel az egyes kategóriákhoz tartozó cselédek, illetve albérlők számára is): A lakások százalékos megoszlása szobaszám, cseléd- és albérlőtartás szerint Budapesten 191 l-ben Szobaszám Összes lakás %-ában 54,7 24,4 11,0 5,6 2,3 2,0 100,0 5,1 36,4 72,8 85,0 89,5 92,0 albérlővel 32,4 33,9 26,6 20,4 12,4 A lakásállomány struktúráját tekintve, mindkét táblázat igen kedvezőtlen képet mutat. Az 1911. évi rétegeződés egészen világosan mutatja a társadalomban a legszegényebb, csak egyszobás lakásban lakó elemek jelentős télisúlyát, melyhez képest a még ugyancsak szegényes, két szobából álló lakások aránya is jóval kisebb. A szerényebb közéjiréteget reprezentáló háromszobás lakásra már csupán 11, a jobbmódú középrétegek és a vagyonosok négyszobás és annál nagyobb lakásaira a lakásállománynak mindössze is alig 10%-a jut. És még ennek a nagyobb lakások mögött álló vagyoni-társadalmi rétegnek súlyát is jelentősen csökkenti az a körülmény, hogy e lakásoknak jelentős hányadában albérlőket tartanak — ami éppen a nagyobb lakások egy részének esetén inkább kifejezetten és eleve szállás céljaira bérbe vett helyiségeket, mintsem valódi jómódú vagy éppen előkelő polgári otthonokat sejtet. De még ha ezt nem veszszük is figyelembe: európai viszonylatban már maga az eredeti lakásstruktúra is rendkívül kedvezőtlen; a kortárs nemzetközi összehasonlítása szerint Európa nagyvárosai közül Budapest népességének lakik legnagyobb hányada kicsiny, egy- és kéthelyiséges lakásokban. Az 1906. évi viszonyok képének alapjául szolgák) adatszolgáltatásból azonban ezen túl többékevésbé az egész periódusra általánosítható erővel lehetővé válik az is, hogy a lakásnagysággal valamilyen módon összhangban levő legfőbb (A F) lakbérkategóriák mögött megtaláljuk és azonosítsuk az ezek bázisát jelentő legfőbb foglalkozásokat is: a lakás-, lakbér- és ezeken keresztül lemérhető vagyoni viszonyokat a főváros társadalmának foglalkozás szerinti kategóriáira vetíthessük. Mivel ui. semmi okunk sincs annak feltételezésére, hogy a lakások bérlőinek foglalkozás szerinti összetétele öt év alatt nagyobb változáson ment volna keresztül, a lakók 1906. évi foglalkozás szerinti megoszlását is egybevethetjük a lakbérnagyságnak az 1911. évi lakásnagysággal nagyjából összehangolt A-F kategóriáival. Az így kibontakozó képen az E —F (vagyonos, gazdag) kategóriába sorolható lakások elsősorban szabad foglalkozású értelmiségiek, önálló kereskedők (nyilván a nagykereskedők) és iparosok (nyilván a gyárosok), járadékosok (nyilván háztulajdonosok) és még csak kisebb hányadában (nyilván magas állami) tisztviselők között oszlanak meg. A D (jómódú) kategória is elsősorban még ugyancsak ezekre a rétegekre jellemző, bár a tisztviselők itt már sokkal jelentősebb arányban vannak képviselve. Egy fokkal