Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

lejjebb menve, a C kategóriába (középmódú) tartozó értelmiségi vagy legalábbis szellemiirodai jellegű foglalkozások (tanszemélyzet, köztisztviselő, magántisztviselő) esetén a súly]iont már a 4 10 helyiséges lakásokon van, az egyéb (elsősorban szabad foglalkozású) értelmiségieknél ugyancsak a C kategóriában, de még a 6 -10 helyiség közöttieken, miközben - mint láttuk -jelentős hányaduk ezeknek még átnyúlik a D kategóriába. Az önálló iparos és kereskedő elem lakásbirtoklásának súlypontja (ezek a kiskereskedők és a kisiparosok) ugyancsak a C kategóriában van, de már csak a 2—5 helyiségből álló lakásokat illetően, míg a házalóknál, a női kézimunkában otthon foglalkoztatott iparosoknál éppúgy, mint az altiszteknél és az egyéb alkalmazott szolgáknál, a súlypont már egyértelműen a B kategóriába (vagyontalan) tartozó, mindössze két helyiségből álló lakásokat fedi. Az ipari és kereskedelmi segédszemélyzet esetén (ami elsősorban a munkásosztályt jelenti) a súlypontot ugyancsak a két helyiségből álló lakásoknál és a B kategóriában találjuk; jelentős azonban már az A kategória (szegény) mindössze egy helyiségből álló lakásaiban élők száma is. A házmester hordár—napszámos kategóriák egyenlő arányban oszlanak meg az A és a B kategóriába tartozó egy- és kéthelyiséges lakások között. A társadalomnak a fentiek tanúsága szerint túlnyomó hányadában továbbra is igen szegényes A

drágulás viszonyait és az ezáltal jellemzett szerkezetnek meghatározott foglalkozási kategóriákkal való életmód igen pontos egybeesését bemutató képét azonban korszakunkra igen brutálisan fogj a meg kedve- romlása zőtlenebbé alakítani az élet és kivált az élelmiszerek hirtelen és évről évre erőteljesebben kibontakozó drágulása. Mert míg e társadalom életmódját a millennium előtti korszakban lakásviszonyainak tükrében még valóban többé-kevésbé megbízhatóan lehetett vizsgálni - lévén, hogy a lakbérek még többé-kevésbé szervesen és arányosan illeszkedtek be a háztartási költségvetések stabil struktúrájába -, a drágulás éppen ezt a stabilitást és vele az egész ráépülő életmódot már teljesen felborította, hirtelen tovább differenciálva a társadalmat, s így magával hozva, illetve kiélezve annak belső válságát is, annak összes következményével együtt. A drágulás persze nem volt magyar sajátosság, világjelenség volt, melynek végső okát, úgy látszik, a gépi nagyipar az ipari forradalom lezáródásával immár hallatlan ütemű gyors kibontakozása alkotta. Ennek során Európa-szerte sor került óriási tömegek viszonylag gyors beáramlására az iparba és elsősorban a városokba - vagyis kiszakadásukra az önellátó falusi keretekből. Ez gyakorlatilag bérmunkásokká válásukkal volt egyenlő, ami egyúttal részint az élelmiszerek iránti piaci igényeknek, részint az ipari munkabérek összvolumenének emelkedésével összefüggésben - a pénzforgalomnak roppant megnövekedését, végül pedig bonyolult áttételekkel bizonyos inflációt hozott magával, ami az ehhez még nem szokott fogyasztók számára legkézenfekvőbben drágulás formájában jelentkezett. Kétségtelenül az élet megdrágulása joggal rémíthette el a gyanútlan budapesti kortársat. 1898 és 1909 között, egy évtized alatt az élet általában 35 —40%-kai drágult. A kortársak riadtan nézhették a statisztikákat, melyek húsz év alatt éppen a legegyszerűbb élelmiszerek árait tekintve valóban elképesztő méretű áremelkedést mutattak. Fontosabb élelmicikkek kicsinybeni átlagárai Budapesten 1895-1914 Cikk neve1 1895 1900 1905 1910 1914 Cikk neve1 korona Sertéskaraj 1,28 1,61 2,08 2,42 2,08 Zsírszalonna 1,14 1,12 1,45 1,82 1,66 Zsír 1,23 1,23 1,56 1,90 1,79 Csirke, 1 pár 2,28 2,77 3,48 4,29 4,35 Tej, 1 liter 0,22 0,21 0,24 0,26 0,31 Vaj 2,34 2,75 3,06 3,69 3,82 Fehér kenyér 0,24 0,30 0,33 0,43 0,51 Barna kenyér 0,19 0,28 0,25 0,32 0,42 0-ás liszt 0,26 0,26 0,30 0,39 0,50 Lencse 0,40 0,34 0,47 0,42 0,67 Bab 0,32 0,23 0,34 0,33 0,47 Burgonya 0,06 0,08 0,12 0,12 0,15 1 Ha más

mértékegység nincs adva, a mérték kilogramm. A táblázat is, de a részletesebb, több élelmiszerfajtából átlagokat számító kutatás még világosabban két jellegzetes árhullámot különböztet meg: egyik 1906 —07-ig tart, a másik (átmeneti enyhülés után) 1911—12-ben kulminált. A végeredmény a hús átlagárának 1897 és 1912 között 50%-os emelkedését mutatja; a zsír 1911-ben 1897-hez viszonyítva 53%-kal emelkedett, utána némi visszaeséssel. A tojás 3 filléres drágulása 1912-re 10 fillérre 40%-os, a tejé