Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

kedését jelentette, az elővárosi övezetben 60%-ot — bár persze a választójogosultaknak az össznépességhez viszonyított aránya továbbra is sokkal rosszabb maradt, mint Budapesten. A növekedés emellett bár területileg már kitágult, most sem egyenletes: nemcsak azért, mert 1914 választóinak 2/3 része az Újpest, Rákospalota, Pestújhely, valamint a Kispest, Szentlőrinc, Erzsébetfalva komplexusra jut, míg a többiek csak a maradék 1/3-on osztoznak, hanem azért is, mert e 2/3-on belül is élesen megfigyelhetővé válnak az észak-pesti és a délpesti iparvidék most kibontakozó jellegzetes eltérései. Míg a választójogosultak számának gyarapodása 1898-tól 1914-ig az észak-pesti övezetben annak a dél-pestihez viszonyított, erősen lecsökkent, de még 1914-ben meglevő számbeli fölénye mellett már csak alig két és félszeres, addig a déli ipari övezetben a növekedés ötszörös. Gazdasági bázisuknak, annak alakulásának ismeretében ez természetesen nem meglepő, de jól látszik, hogy Budapest rohamosan és éppen itt kibontakozó gyáripari fejlődése hogyan és milyen gyorsasággal hozza létre a polgárságra és még inkább a kispolgárságra már érett társadalmi rétegeket. Az elővárosi övezet ilyen módon, főleg e két, jellegzetesen a gyáripar fejlődésével összefüggésben növekvő területi szektorában immár nemcsak a proletariátusnak, hanem korszakunktól kezdve a kispolgárságnak és a kispolgárság felé fejlődő elemeknek is viszonylag jelentős utánpótló bázisává válik. Ellentétben a szorosabban vett Budapesttel, ahol a következő korszakra a társadalmi ellentétek már zártabb, kevésbé nyitott társadalomban fognak érvényesülni.13 4. A PROLETARIÁTUS A millenniumtól a világháború kitöréséig eltelt nem is két évtized erősen megnövelte Budapest proletariátusának jelentőségét a főváros és ezáltal az egész ország társadalmában. Budapesten az 1890. évi 192 ezerről 1910-ben már 337 ezerre emelkedett azoknak száma, akik fizikai munkaerejük áruba bocsátásával keresték kenyerüket. Összevetve a város népességszámának ugyanezen idő alatt végbement, a századfordulóig rohamos, majd azután lassuló, és végül is 506 ezerről 880 ezerre történt emelkedésével, a népességben a proletariátus arányainak még némi (nem egészen 5 %-os) csökkenését is láthatjuk. E csökkenés a társadalomszerkezet egészében azonban nem az önálló egzisztenciák, hanem a hivatalnokok létszámának bővülésével jár együtt egészében tehát továbbra is a tőkétől vagy az államtól, de mindenképpen függő helyzetű elemekével. Es ha tekintetbe vesszük ugyanakkor az elővárosi Övezet népességének 1890 és 1910 között több mint 200%-os gyarapodását (67 ezerről 225 ezerre), s ebben a proletariátus hasonló nagyszabáséi (pontos számszerűséggel csak a nagyipari munkásságban megállapítható, ám ott csupán 1900 és 1910 között is 150%-os) létszámnövekedését, nemcsak az válik világossá, hogy mind a főváros, mind az elővárosi övezet kereső népességének vonatkozásában a proletariátus a népességszám százezres nagyságrendű változásai során is megtartotta számbelileg vezető szereltét, hanem (a gazdaságtörténeti következtetésekre emlékezve) az is, hogy e munkásságnak igen sokban immár jelentősen különböznie is kellett a húsz év előttitől — attól, amelyik még az ipari fellendülés első jeleire a nyolcvanas évek végén indult meg a nagyváros felé. E növekedés és változás — ami mögött végül is a város gazdasági, politikai-igazgatási és kul- A budapesti turális központi funkcióinak meghatározott irányú bővülése és átalakulása állott - , megfelelően proMarmtus e funkciók eltérő súlyának, jellegének és igényeinek, a proletariátus különböző csoportjait eltérő és szerkezeté -módon és arányban érintette. 1890-től 1900-on át 1910-ig, évtizedenként az előző évtized vége ne

k 100-nak számított létszámához mérve, a főbb foglalkozási csoportok nem önálló keresőinek lét- átalakulása számnövekedése csak Budapest viszonylatában számítva, a következő: 1880- 1890 .1890 -1900 1900-1910 ha a; . évtized eleje = 100 Kereskedelem 164 148 140 Közlekedés (vasút) 400 150 130 Házicselédség 120 132 124 ] pari munkásság 163 153 137 Egész népesség 136 145 1 20 A táblázatból kitűnik, hogy a kereső népesség (túlnyomó részében vagy egészében proletár elemeket magukban foglaló) kategóriáinak főleg a nyolcvanas évek második felében megindult nagyarányú létszámnövekedése, a házicselédséget kivéve, arányaiban mindig jóval felette volt a teljes népességszám növekedési ütemének, általánosságban máris érzékeltetve a városban a proletariátus legfontosabb kategóriáinak erősödését (amit végül is a házicselédség arányának