Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

321. Az erzsébetfalvai városháza az 1910-es években (Böhm Henrik—Hegedűs Ármin) 1911-ben ugyan községi mentőegyesületet alakítanak, és ekkor már négy kerületi gyógyszertár is működik, ám a kezdetleges járványkórházban még 1906-ban sem tudnak egy másodorvosi állást szervezni. De a fejlődés - visszatekintve csak a millenniumig is már letagadhatatlan: az egykori telep — éppúgy, mint a vele együtt induló szomszédos Kispest is — korszakunkra immár egyre szervesebb közösséggé válik. Ekkorra már a község határában ott meredeznek a Pacsirta-telep első házacskái is: a községgé alakult hajdani telepen belül most indul meg új telepek létesülése. Másként alakul azonban a városiasodás útja az elővárosi övezet helységeinek harmadik A régi mezőtípusát jelentő régi mezővárosokban: Soroksáron és Budafokon. Fejlődés persze itt is van: varosok és a Soroksáron 1897-ben az iskola négy tantermet kap meg a régi községházából (de 1899-re már Para6jfalvak ezek is teljesen zsúfoltakká válnak); az 1900-as évek elején utcakövezés és járdaburkolás kezdő dik, de az építkezések még mindig csatornázás nélkül történnek; 1901-ben kigyullad a villany Soroksár utcáin. 1902-ben községesítik az óvodát, és további négy óvoda építésére 40 ezer korona kölcsönt vesznek fel 50 éves részletre a Kereskedelmi Banktól. 1907-ben mozgalom indul meg egy artézi kút fúrására, 1909-ben pedig új iskolaépületet avatnak. Már az adatok felsorolásából is világosan látszik: lényegesen szerényebb igényű városiasodás ez, mint Erzsébetfalváé vagy Kispesté - mint ahogy a helység képében még továbbra is a hosszan elnyúló, téglalap alakú falusi házak uralkodnak, előttük keramittal kirakott tornác, amit az előreugró és nem oszlopok által tartott tető véd; a viselet városiasodása is lassabban halad előre. Bizonyos szempontból eltérő ettől a helyzet a Duna túlsó partján, a másik hagyományos mezővárosban, Budafokon: itt a városka elsősorban szőlőművelő és borkereskedő múltja mintha fogékonyabbá tenné a lakosságot a városias szolgáltatások iránt — ha persze pénzzel nehezebben bírják is. De 1897-ben a budafoki vízmű megkezdi a vízszolgáltatást, és 1898-ban itt is kigyulladnak az első villanylámpák fényei: 150 utcai lámpa egyenként 16 gyertyafényerejű égője világít este 11 óráig, vasárnap éjjel 2-ig; ezenkívül 5 lámpa egész éjjel ég. Csatornázás a városban még nincs, jóllehet 1899-re már bővítik a még a millennium előtt elkezdett kis vízművet, 1900-ra pedig bevonják hálózatába a mai Budatétényt is. 1912-ben új kutakat fúrnak: a vízmű teljesítménye ekkor már napi 6 ezer köbméter víz; 1914-ig készek a kibővítés tervei is — a házakba való bevezetés az érdekeltek költségén történnék. De más vonatkozásban is előrelép a helység: 1898-ban elrendelik a házak előtt a járdák építését, mégpedig a tulajdonosok költségén; eleinte kemény égetett téglákat raknak le, később cementlapokat. A járdák hossza évi 5 600 méterrel nő. Az úttestek burkolása is halad némileg, bár 1909-ben még csak 8 km kőburkolat fedi az utcákat (további 2 km Budatétény, 5 km Nagytétény utcáit burkolja). 1911-ben átkövezik a már 1894-ben kővel burkolt Kossuth Lajos utcát: most terméskő burkolatot raknak le itt. A városiasodás e figyelemre méltó eredményei ellenére is eközben tovább nő a Budafokra már korábban oly szomorúan jellemző barlanglakások száma. 1897-ben megtiltják ugyan újak létesítését, de hiába, 1911-ben már 329 barlanglakás mélyül a hegy oldalába, 2698 lakossal; ez az összlakosság 1/4 részét jelenti — jelentősen csökkentve Budafok városiasodása összképének kedvező hatását.