Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

Ha az előző korszakban a parasztfalvak legjellegzetesebb példájaként Csepelt hoztuk fel, úgy most a millennium után — mint láttuk a hatalmas lendülettel kibontakozó hadianyaggyár terjeszkedése nyomán teljesen átalakul Csepel településének képe és részben szerkezete is. Mar a gyár létesülése után csepeli német parasztok, még a faluban, jó üzleti érzékkel egész sor bérházat építenek - immár mezőgazdasági funkciók nélkül számolva —, majd csakhamar létrejönnek a faluhatáron a telepek is: előbb a Szabó-telep és a Csikász-telep, 1909-ben pedig az Újtelep vagy ahogy másként nevezik: Jaj-telep. De már 1896-ban létrejön az első gyógyszertár, 1906-ban pedig a község vágóhidat épít; 1910 körül szabályozzák a Templom teret, ugyanakkor 1909-ben keramit burkolatot kap a fő utca, 1909— 1910-ben azonban még meghiúsul a község kísérlete, hogy a határában létesült, a Wekerle-telep ellátására szolgáló állami vízműbe bekapcsolódhassék. 1912-ben, amikora Soroksári Duna-ág zárógátján átvezetik a helyiérdekű vonalát, és ezzel Csepel közvetlen összeköttetésbe kerül Budapesttel, a község szerződik a Budapestvidéki Villamosúm részvénytársasággal, mely csakhamar kiépíti a villanyvilágítás hálózatát. Telepek, hagyományos parasztfalvak vagy mezővárosok: korszakunkra Budapest elővárosi övezetében már semmi nem tud ellenállni a nagyváros vonzásának legyen az tényleges vagy csak virtuális, egyelőre még csupán az igényeket vagy az átalakulásnak egyes elemeit teremtve is meg. De mindezt immár visszavonhatatlanul; a város gyors fejlődése így hatalmába keríti legközvetlenebb környékét is, egyenetlenségei és éles eltérései ellenére is jelentős előfeltételeit kezdve megteremteni az alakuló Nagy-Budapest sajátlag a városépítés terén már szintén sejthető körvonalainak.10