Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918
iskolája. 1905-beri állami gimnáziumot kér a község, ós miután vállalja annak felépítését, az elkészült épületben az iskola fenntartását már az állam vállalja magára. Vágóhíd is épül, a község az éltburkolások kiterjesztésére 1 millió 200 ezer korona kölcsönt vesz fel. 1907-re azután teljesül az újpestiek régi törekvése: az elővárosi övezet települései közül elsőnek kapják meg a rendezett tanácsú város rangját, ami a fokozott igazgatási és gazdasági önállóság mellett az új épületek 15 évi adómentességének éppen a városépítés szempontjából nem kis jelentőségű kedvezményét is magával hozza. Az urbanizálódás menetében azonban Újpest egy ponton semmi esetre sem tér el Budapesttől: 1910-re a város már 12 757 összeírt lakásából 9920 csak szoba-konyha-kamrából áll; csupán 1800 a kétszobás és 529 a háromszobás lakás; a négyszobás lakások száma 245, ennél is nagyobb lakás pedig mindössze 190 található a városban, ahol a fürdőszobák száma is még csak 355. Ez utóbbit persze az is magyarázza, hogy a város vízellátása még mindig nincs megoldva: bár a belügyminisztérium 1904-ben kelt utasítására a község kénytelen lesz vízvezetéket létesíteni, de még 1908-ban is csak egy napi 7 ezer köbméter hozamú vízműre adott ajánlatig jutnak el; végül 1910-ben egy belga cég ajánlatát fogadják el, s csak ekkor indul meg a tényleges építkezés, így persze sokáig nehéz marad a tűzoltók sokáig csupán önkéntesek — feladata is; 1899-ben hat újpesti állomást szerelnek fel, de 1909-re már fizetett tűzoltóságot szerveznek öt tűzoltóval és két lóval. Egy év múlva, 1910-ben megalakul a helyi mentőegyesület is, és 1911 12-re már szabályos mentőkocsikkal is rendelkezik. Időközben azonban a gázvezeték hossza is 20 km fölé emelkedik, és bár a gázlámpák száma 1908-ban már eléri az 557-et, a város 1909-ben a Phöbus Villanytársasággal tárgyal, s 1912-től megindul a rendszeres áramszolgáltatás is. Mindez az élet korábban hallatlan megpezsdülésével jár együtt — apróbb-nagyobb panamák burjánzanak, pártok alakulnak és klikkek; légkörét és hangulatát Babitsnak, ezekben az években rákospalotai lakosnak, Kártyavár című regénye fogja majd mesterien érzékeltetni. A végül is hagyományos előzmények nélküli, jellegzetesen telepi fejlődés lendülete átcsap a szomszédos, nagy múltú paraszt falura, Rákospalotára is (melyből különben 1910-ben válik majd ki önálló községgé alakulva a határában a századvégre létrejött és rohamosan növekvő telep, Pestújhely is). Emlékezhetünk, Újpestet követve a kilencvenes években már Rákospalotán is megfigyelhetők a városiasodás első jelei; 1897-ben azután már itt is megbízást adnak csatornázásra és utcarendezésre; a meglevő hat községi rendőr létszámát pedig a duplájára emelik. 1902-re az addigi kis kápolna helyett nagy templomot emelnek, 1909-től pedig itt is megindul a mozgalom az újpestiekhez hasonlóan, rendezett tanácsú várossá alakulás érdekében - de vízvezeték még mindig nines, és a korszak végéig sem lesz. 1912-ben ugyan újabb kísérletet tesznek vízmű létesítésére, de ennek megvalósulását a világháború fogja meggátolni. Az elővárosi övezeten belül a fejlődésnek továbbra is külön típusát jelent ik a dél-pesti telepek, melyek a millennium utáni esztendőkben az övezetnek, mint láttuk, legerőteljesebben kiépülő részévé váltak: hiszen a világháború előtti évekre Erzsébetfalva népességszáma már felülmúlja Újpestét is. Az urbanizációnak ugyanakkor még csak igen szerény kezdetei azonban ilyen körülmények között minden vonatkozásban gyors fejlesztést igényelnek - elmaradásuk esetén a község fejlődésének elakadásával fenyegetve. Az új korszak Erzsébetfalván az önálló nagyközséggé válással köszönt be — a végleges elszakadással Soroksártól. Ugyanebben az évben, 1897-ben, fürdő és szálloda épül, és Erzsébetfalván is megjelenik a telefon. 1899-ben megnyílik a községi vágóhíd, a századfordulóra már folyik a hihetetlenül sáros utak legalább feltöltése; járdakövezést és aszfaltozást is terveznek. Tervezik még négy elemi iskola építését is; közülük egy csakhamar el is készül. 1900-ban a község 170 ezer korona fejlesztési hitelt vesz fel; ez év december 24-én 200 villanylámpa gyullad ki az utcákon; 1900 és 1910 között már keramittal burkolják a főbb utcákat, melyeknek szélesítésére 1904-ben mérnöki javaslat készül, majd e célra 1904-ben még 350 ezer korona kölcsönt is felvesznek a Pesti Hazaitól. Közben, 1903-ban egy rövid szakaszon már csatornát építenek; 1904-ben meghatározzák az utcaneveket: 1905-ben Kossuth Lajos utcára változtatják a régi, a telep alapítójának nevét viselő Hitel Márton utca nevét. 1905 — 06-ban megépül az új községháza, bár 1902 és 1911 között egyre erőteljesebb helyi hangok is emelkednek a község Budapesthez való csatolása érdekében ezeket azonban maga a főváros is visszautasítja. A rohamos fejlődésnek persze megvan a maga fonákja is. 1906-ban 50 korcsma működik már; igaz, hogy ebben az évben beteljesül a község polgárainak régi kívánsága is: a rendfenntartásra már elégtelen, mindössze 14 főnyi helyi rendőrség mellé megérkezik egy csendőrőrs is, sőt ugyanebben az évben egy pénzügyőri szakasz is Erzsébetfalvára települ. Már díszesedik is a község: 1908-ban Kossuth-szobrot lepleznek le; megjelennek az új község jellegének megfelelő kulturális igények is: 1909-ben polgári iskola nyílik. 1910-re (a bontakozó konjunktúra jegyében) új, nagy fejlesztési tervek születnek útépítés, közművesítés, csatornázás áll a központjukban - , de realizálásukra már nem fog sor kerülni. Az egészségügyi ellátás is problematikus:
