Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918
Az első világháború előestéjére tehát Budapest elektromosipara mintegy 4000 főnyi munkásával (kikhez az áramfejlesztőkben foglalkoztatott munkáslétszámot nem is számítjuk hozzá) jelentős tényezője annak a nagyipari bázisnak, mely a fővárost Magyarország legnagyobb ipari településévé teszi. Végül — bár gyakorlatilag csaknem teljes egészében a vas-, fém- és gépipar keretei között jelentkezett — mégis, egészen sajátos jellegénél és a budapesti gyáriparon belüli új voltánál fogva külön kell beszélnünk Budapest korszakunkban kiépülő hatalmas hadianyaggyártásáról, és ami ezzel csaknem egyet jelent: a csepeli Weiss Manfréd Művekről. A vállalat, amit a millennium táján még mint az ártalmatlan konzervgyártásból most kilépő, s még Csepelre is csak alig három éve áttelepült, ott csupán gyalogsági töltényeket gyártó üzemet ismerhettünk meg, éppen a millennium éveitől kezdve indul hatalmas ütemű fejlődésnek. A gyár a világháborúig a dualizmus alapelvei szerint Magyarországra jutó hadianyaggyártás jelentős részét megszerzi magának — igaz, nincs is jelentős hazai konkurrense, hiszen a hadianyaggyártás különleges gépi felszerelést is követel. Éppen ennek jegyében 1895-ben már megindul egy fémmű építése, hogy a lőszergyártáshoz szükséges fém anyagot a gyár saját maga állíthassa elő, majd 1900-ban huzalgyárat és hengerművet, 1908-ban pedig új nagy acélművet épít jelentős állami támogatással. így azután a kezdeti gyalogsági töltényhüvelyek mellé csakhamar tüzérségi lövedékek, srapnelek, gránátok is megjelennek Weiss Manfréd gyártmányai között (csak ebbe az egy gyárrészbe Weiss 1904-ig már több mint 1,2 millió koronát fektetett be), 1906-ban pedig a gyár a haditengerészeti szállításokból is részt követel magának, majd lövegek és hadijárművek gyártására is berendezkedik. A pusztítás szolgálatára készülve a gyár virágzik, munkáslétszáma már 1913-ban eléri az 5 ezer főt, gépei 20 ezer lóerővel dolgoznak; ekkor már óriási hadiipari kombinát, mely a hadianyaggyártáshoz szükséges minden eljárást és műveletet saját kereteiben old meg. A hatalmas termékfeleslegből már a század elejétől nagyban szállít töltényeket Szerbiának éppen úgy, mint Oroszországnak, Bulgáriának, Mexikónak, Angliának, Spanyolországnak stb. A háborús készülődés Budapest üzemei közül másokon is lendített. Az 1911-ben fuzionált Ganz-Danubius Hajógyár üzemeiben monitorok építésére és torpedómotorok gyártására rendezkedik be, a MÁV AG 1910-től már katonai vontatóautók gyártását is tervezi. 1912-ben Weiss Manfréd és a Ganz-gyár kezdeményezésére megalakul a Magyar Léghajó- és Repülőgépgyár, hogy a kvóta arányában Magyarországra jutó repülőipari megrendeléseket is teljesítse. A gyár Csepelen indul, később Albertfalvára települ át; 1914-ben már bemutatják a Hadügyminisztériumnak az első hazai gyártmányú katonai repülőgépet is. Ha a fellendülés fenti képéből érthetővé válik is a vas-, fém- és gépipar korszakunkra ki- Emelkedő alakult hatalmas jelentősége Budapest gyáriparában, nem hanyagolható el még két további, iparágak:^ különösen jelentős s ugyancsak korszakunkban emelkedő iparág: a vegyipar és a textilipar veaV}v ar eí megemlítése sem. A vegyipar Budapest iparán belül korszakunkban különösen erős fejlődésnek indult. Még a millennium előtt létrejött nagy vállalatai, a még a városegyesítést is megelőzően vagy legalábbis annak korában alakult Spódium-gyár, a Flóra-gyár, a Strobentz-gyár, a növényolaj ipar, az aszfaltgyárak és mindenekelőtt a jelentős nagyüzemmé fejlődött budapesti gázgyár, majd a késő nyolcvanas és a kilencvenes évek alapításai: a Hungária Vegyiművek, a Budapesti Ásványolaj, a Magyar Petróleumipar vagy a Ruggyantagyár mellé most új, a vegyipar differenciálódásának és az ipar igényeinek fejlődése által felvetett igényeknek megfelelő iparágak és üzemek jelennek meg, egészében a vegyipar egyre inkább nehéziparrá válásának tendenciájával. Nemcsak a legnagyobb és legmodernebb üzem, a Hungária Vegyiművek bővíti korszakunkban rohamosan budapesti gyártelepét (két új kónsavgyár, majd műtrágyagyár felépítésével), de a város növekedésével együtt kénytelen növelni üzemét a fővárosi gázgyár és a Ruggyantaárugyár is, mely utóbbi a gumi cipősarok gyártására ekkor szervezi meg a Palma-gyárat. A válság oldódásával, 1906-tól kezdődőleg azonban jelentkezik az igény egyes szűkebb, korábban esetleg csak laboratóriumi szinten képviselt ágazatokban is a nagyipari gyártás beindítására. Ha az üzemalapítás nem külföldi tőke közvetlen szervezésében történt, az első lépés itt is megfelelő részvénytársaság létrehozása volt — olykor óvatosan a nagybankok is érdeklődnek. így vagy úgy, de néhány év alatt most gyors egymásutánban alakulnak szénsavgyári részvénytársaságok (Favorit, Budapesti Szénsavgyár); hatalmasra fellendül a gázipar, egyrészt a Hydroxigén gázelválasztó, a Magyar Oxigén és a Magyar Dissous gázvállalatok létrejöttével, másrészt a gázvilágítás tökéletesbítésének szándékával (Nemzetközi Gázizzófény, Általános Gázizzófény, Bruno Gázizzófény, Magyar Acetilén stb.). Súlyos, a külföldi konkurrencia előidézte értékesítési válsága ellenére bővül a petróleumipar (Hazai Kőolajipar); margaringyár alakul (Növényipari Rt.). A gyógyszeripar is már terjeszkedésre érett: először a szérumgyártással indul, ahol kis laboratóriumok igyekeznek részvénytársasággá alakulva kibővülni (Laboratórium, Veterinaria, Phylaxia) de a gyógyszervegyészet is jelentkezik. 1907-ben jön
