Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A VILÁGVÁROS ÚTJÁN 1896—1918

már 66%-át tették ki. (Budapest csekély részesedése a belföld interurbán forgalmában érthetővé válik, ha tudjuk, hogy a vidék telefonbeszélgetései a néhány nagyobb városon belül folytatott beszélgetést leszámítva gyakorlatilag mind interurbánok voltak — 2%-ával azonban Budapest még így is vezetett az egy állomás által lebonyolított belföldi interurbán beszélgetések számát illetően.) Ha a vasúti és hajózási központ funkcióinak további zavartalan kielégítése ó-riási pénzügyi követelményei miatt már nem valósulhatott is meg, a forgalom központosításának e legmodernebb eszközeit illetőleg Budapest korszakunkban az igényekkel még maradéktalanul képes volt lépést tartani. Mint a továbbiakban más vonatkozásokban még részletesebben is látni fogjuk, korszakunk a városfejlődés lehetőségeinek ugrásszerű meggyorsulásával egy időben, a városegyesítés korában elképzelt és nagyjából a millenniumig, tehát előző korszakunk alatt meg is épített és berendezett város válságát is magával fogja hozni. A közlekedési központ szűkké válása, a városba áramló forgalom lebonyolításának kezdődő válsága: az általánosabb válságjelek körének első, de éppen a forgalom a városfejlődésben kezdettől fogva vitt szerepének folytán nem jelentéktelen eleme.1 2. A KERESKEDELEM Az áru- Ha Budapest korszakunkban is megőrizte az ország legnagyobb árupiacának szerepét, annak {^"dTM ^öntő tényezője továbbra is az a hatalmas árumennyiség volt, mely, mint láttuk, az itt összpon^problémái tosult vasútvonalakon és a Dunán korszakunkban is egyre növekvő mennyiségben áradt kikötői és pályaudvarai felé. A vasúti és vízi áruforgalom méretei korszakunkra továbbra is növekednek. A főváros 1896. évi 3,5 millió tonnás árubehozatala 1913-ig pontosan megkétszereződött, miközben 1911— 12-ben a 8,6, illetve 8 millió tonnát is elérte. E mennyiségnek a kivitel rendszeresen mintegy a felét tette ki, az 1896. évi 1,8 millió tonnáról az 1913. évi 3,2 millió tonnáig emelkedve — jellegzetes módon azonban anélkül, hogy 1911 — 12 nagy behozatalú éveiben is ennek megfelelő arányban növekedett volna. Abból azonban, hogy a kivitel ekkor sem ment túl a 3,3 — 3,5 millió tonnán, sejthetjük, hogy a gazdasági válságot a város elsősorban nem termelésének, hanem saját igényeinek csökkentésével vészelte át. Sem a kivitel, sem a behozatal növekedése azonban nem volt egyenletes ütemű. 1895-höz képest a forgalom sokáig csak lassan növekedett: nagyobb lendületet csak az 1905 táján már érvényesülő konszolidációval, majd rövidesen a kezdődő konjunktúrával kapott, hogy az 1910-es évek még többet ígérő fellendülését majd a világháborút megelőző válság és végül a háború akassza meg. E folyamaton belül a kivitel fejlődése időbeli menetét tekintve is sokkal egyenletesebbnek bizonyult, mint a behozatalé, ám súlya az összforgalmon belül a konjunktúra elakadásával végül is lecsökkent. Ennek a korszakunkban így alakuló forgalomnak fő cikkei továbbra is azonosak az előző perióduséival: gabonaneműek, nyerstermények, élelmiszerek, vas, acél és ebből készült áruk (ideértve a gépeket), építőanyag és tüzelőanyag. Változás az előző korszakhoz képest mostanra legfeljebb az egyes cikkeknek mennyiségük szerinti sorrendjében és egymáshoz viszonyított arányaiban figyelhető meg, valamint forgalmuk növekedési ütemében. Am e változásban már nyilván az a számszerűen különben egyelőre megfoghatatlan, kifejezhetetlen körülmény is szerepet játszik, hogy korszakunk áruforgalmi adatai éppen a legfőbb cikkekben nyilván nemcsak a tulajdonképpeni Budapestre vonatkoznak, hanem egyre nagyobb mértékben az elővárosi övezetre is, mely, az előző korszak végére népességszámát illetően már kialakult, de még csak falvakból és lakótelepekből álló övezetből, a népességszám további állandó növekedése közben, korszakunkban fog megindulni az urbanizálódó gyáripari övezetté válásnak útján — ehhez már a budapesti áruforgalomnak is egyre nagyobb hányadát igényelve, illetve szolgáltatva. Hogy azonban a budapesti áruforgalom mely tételeinek növekedése mögött állnak az elővárosi övezet igényei vagy termékei, azt még inkább csak feltételezhetjük, tekintettel arra, hogy bizonyos árucikkek ide irányulva, már nem is jelentkeztek Budapest forgalmának adatai között, de jelenlétük — a várostörténet során először ekkor — már kétségtelen. Éppen ennek az egyelőre csak nehezen értékelhető és megválaszolható tényezőnek következtében Budapest áruforgalmának képén már csak azok a vonások világosak ós egyértelműek, melyek a sajátlagosan a város (és az elővárosi övezet) saját, az iparfejlesztés és a városépítés által meghatározott szükségletei által igényelt és felhasználásra is itt Budapesten kerülő áruk jelentőségének és súlyának korszakunkon át állandó növekedését mutatják: az áruforgalom összvolumenének növekedése igen jelentős hányadában ezek (ásvány- ós kőolaj, tüzelőanyag, építőanyag, ásványok és fémek) behozatalának növekedéséből áll elő. Ezzel szemben a város tulajdonképpeni hagyományos kiviteli cikkének: az élelmiszernek és gabonának forgalmában m