Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

gesen és szubjektíve is megmérgezve mester és munkás viszonyának a még meglevő közvetlen személyes kapcsolat ellenére amúgy is régóta érezhető eldologiasodását. Ez a körülmény részint sajátlag a kis- és kézműipar munkásait a radikalizmus, sőt olykor az anarchizmus irányában fogja eltávolítani a kizsákmányolást személytelenebbül épp ezért, paradox módon, tisztábban és objektívebben , bár különleges szakmai ismeretei folytán egyelőre személy szerint kevésbé is érző gyári, főleg szakmunkásság politikai irányától, részint általánosságban is megerősíti a munkásnak a mozgalom elsősorban ökonomista irányú, politikailag mérsékeltebb, óvatosabb továbbfejlesztésére irányuló igényeit. Ilyen igények kibontakozását különben még az is elősegíti, hogy a polgári állam kiépülésével a politikai élet súlypontjának a parlamentbe való áthelyeződése igen széles nyilvánosságot biztosít az ott folyó harcoknak és a politika e harcok tárgyává tett problémáinak; természetesen jellegzetesen polgári problémáknak és erősen nacionalista színezettel. Mindez azonban alkalmas lett egyrészt arra, hogy a munkásságnak, és kivált a fővárosban, e politika műhelyében különösen élénk, de épp ezért legerősebben is manipulálható politikai érdeklődését a politika ilyen parlamenti útjai és megoldásai felé terelje, másrészt arra, hogy saját problémái számára is ott — s ezáltal igényeit a polgári politikai szerkezetbe betagolva kívánja a megoldást. A felsorolt okok világosan indokolják nemcsak a mozgalom átmeneti hanyatlását, hanem azt is, hogy az 1873-at követő megrázkódtatás oldódásával nem is hosszú idő után újból meginduló szervezkedésnek is még viszonylag hosszú időn át miért nem sikerült egységes, határozott irányvonalat nyernie. S a helyzetet kétségtelenül, csak nehezítette az, hogy az I. Internacionálé 1873-ban gyakorlatilag már nem működött; a feladat most már az egyes országok saját munkáspártjainak megalapítása lett. Az a körülmény azonban, hogy a budapesti és körülötte a magyarországi munkásmozgalom szervezésének éppen ilyen nehéz feltételek között kellett elindulnia, a mozgalom további útját, a kiépítésében már a hatvanas évektől energikusan tevékenykedő internacionalisták fáradozása ellenére is, sokáig erőteljesen s hátrányosan befolyásolta. Felesleges lenne a következőkben részletesen ismertetni a fenti nehézségek közvetlen vagy közvetett hatása alatt kibontakozni kényszerülő szervezésnek korszakunkra eső, 1896-ig terjedő történetét. Elég, ha csupán utalunk fontosabb állomásaira, melyeknek továbbra is mindig Budapest a székhelye — és problémáira, melyek vagy mind budapestiek, vagy legalább budapestiek is. 1876-ban hazaérkezik Frankel Leó, a párizsi kommün óbudai születésű munkaügyi minisztere, és bekapcsolódik a mozgalmat még mindig egyedüli orgánumaként szervező Munkás Heti Krónika szerkesztésébe — és ezáltal az egész mozgalom irányításába. Világosan látja a marxista politikai párt szükségességét: 1878-ban már az ő kezdeményezésére kerül sor a Szociáldemokrata Párt néven még nem engedélyezett Nem választók Pártjának megalakítására immár határozott, radikális politikai programmal. Ezzel egy időben frakcióként lép fel Külföldi Viktor vezetésével a Magyarországi Munkáspárt; programjában hangsúllyal a munkásság gazdasági követelésein. A két párt azonban megfelelően a mögöttük álló munkásság mindkét tendenciát együttesen igénylő állásfoglalásának, csakhamar fuzionálni kényszerül: 1880-ban megszületik a Magyarországi Altalános Munkáspárt. A következő évben Frankéit sajtóvétségórt másfél évi áliamfogházra ítélik, majd elhagyja Magyarországot, a pártban pedig a szervezett tömegkapcsolatokat kétségtelenül elsősorban biztosító Betegpénztár állásaiban ülő és így függetlenített funkcionáriusok vezetése alatt álló, túlzottan óvatos, erélytelen, koncepció nélküli, a burzsoáziával és a kormánnyal a nyílt harcot kerülni kívánó irányvonal alakul ki. A párt politikai tevékenységéből kikerül a különben már a Nemválasztók Pártjának (végül is közzétenni sem engedélyezett) programpontjai között is első helyen szereplő választójog