Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

alakultak ki. Magyarázza ezt, hogy a választók politikai szervezése az országgyűlési képviselőválasztásokon indult el, s az itt, az országos pártok szerint kialakult szervező apparátus veszi át azután felismerve a városházi politikában rejlő nagy lehetőségeket — a városi választások szervezését is. Az országos politikában szerzett kapcsolatok és érdemek jól kamatoztathatók városházi vonatkozásokban és majd viszont: a városházi pozíció erősíti a szervezők helyzetét az országos politikában, mindkét esetben nem kis mértékben a választók, ill. az élharcosok immár két forrásból is biztosítható korrumpálása révén. Néhány év — és ennek a játéknak ügyes szervezése révén Budapest egyes kerületeiben meg- A kerületi jelennek a választásokat és ezeken át a kerület egész sorsát korrumpált korteseik mozgatásával politikai teljhatalommal irányító „törzsfőnökök", hátuk mögött társadalmi bázisuk intézményes keretei- cs°vortok ként a kerületi társaskörökkel. Formailag zártkörű, valójában nagyon is nyitott klubok ezek, ahol a zártkörűség cégére alatt folytatható szerencsejátékok bevétele is a pártkassza erősítését szolgálja. A leghírhedtebb kerületi szervezetek a pesti oldalon virulnak ki: előbb a VI. kerületben (ahol Radocza János ügyvéd a törzsfőnök), majd a VII., ill. a VIII. kerületben Erlich G. Gusztáv kályhásmester, ill. botfai Hűvös József (meggazdagodott, földbirtokot és nemességet szerzett ügyvéd) vezérlete alatt, hátuk mögött a kerületi kaszinókkal: a Terézvárosi Kaszinóval, az Erzsébetvárosi Körrel, a Józsefvárosi Körrel. Az V. kerületben csak a kerület mandátumát mint láttuk haláláig rendíthetetlen tekintéllyel és többnyire ellenjelölt nélkül elnyerő Wahrmann Mór halála után indul meg a szervezkedés az Országos Magyar Kereskedelmi Csarnok és a Lipótvárosi Társaskör egyesítéséből előállt, a kerület gazdag zsidó nagyburzsoáziájára támaszkodó Glückstahl Samu ügyvéd törzsfőnöksége alatt álló pártalakulásban. A Belváros jómódú, házaik és telkeik értékemelkedéséből roppantul meggazdagodott, részben még 48 elé visszanyúló nagypolgárait elsősorban a Sas Kör néven ismert társaskör fogja össze. Mindezek az alakulatok (az inkább az országgyűlési ellenzékhez közel álló Sas Kört kivéve) általában a kormánypártot, a Szabadelvű Pártot támogatják; Radocza vagy Hűvös maga is (Ehrlich VII. kerületi csoportja esetén pedig annak formai vezetője, Morzsányi Károly) kerülete országgyűlési képviselője is. Akik a kerület országgyűlési képviselő-választásait szervezik, még arról is gondoskodnak, hogy a városi választásokon a kerület a pártnak megfelelő tagokat juttasson be a közgyűlésbe. Mindezt a legszorosabb (láthatóbb vagy kevésbé feltűnő) összefonódásban 233. A Váci utcai Újvárosháza közgyűlési terme (Steindl Imre)