Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

Valójában azonban a folyamat ennél bonyolultabb volt, és a nemzetiségek most már csak a német és a szlovák nemzetiségre korlátozva vizsgálatunkat viszonylag változatlan létszámú tömbjein belül három évtized alatt a népesség bizonyos hányadának kicserélődésével és ezáltal egyfajta folyamatos magyarosodással is számolnunk kell: azzal, hogy a létszám állandóságát a bevándorlás által biztosított növekedésnek a magyarosodás (és elhalálozás) által történt ellensúlyozása okozta — és fordítva. Különösen jól mutatja e folyamatot a szlovákság példája: míg meghatározott, a homogén szlovák nyelvterülethez tartozó megyékben született népesség a kilencvenes évekig nagyjában-egészében még szlovák nyelvűnek vallja magát, ez az arány az 1890-től kezdődő népszámlálásokban már csak 60, majd 50% még az asszimilációs folyamat a nők között jóval lassúbb előrehaladásának jellemző különbségével is. Nagyobb létszámánál fogva még élesebben figyelhető meg e folyamat Budapest németségénél; itt a helyzetet azonban bonyolítja az, hogy a német anyanyelvűnek kimutatott elem jelentős hányadában zsidó, mely - mint arra Budapest magyarosodásáról szólva Körösi már az 1881. évi népszámlálás kapcsán rámutatott a legnagyobb gyorsasággal hajtotta végre a magyarosodást. Ez leginkább polgári jellegénél és funkcióinál fogva akkor is könnyen érthető lenne, ha Körösi adatai ezt nem bizonyítanák teljesen egyértelműen. De kétségtelen, hogy ha az 1910-es év 78 882 még mindig német anyanyelvű budapesti lakosából az itt születettek száma már csak 21 721, tehát alig több az 1/4 résznél, s a többi 3/4 részt Budapesten kívül születettek teszik ki, ez végül is az 1850-ben (kifejezetten zsidók nélkül, bár — mint láttuk — a kortársak által tendenciózusan németesítőként értékelt számítással) 61 823 főben megállapított budapesti, többé-kevésbé bennszülött németségnek, Budapest törzsökös német lakosságának fél évszázad alatt legalábbis 60%-os kihalását, ill. elmagyarosodását jelenti. Mert e magyarosodás alapjában nem meglepő módon nem annyira erőszakkal, mint sokkal inkább a fiatalabb generáció belépésével összefüggésben megy végbe. Ha Körösi József az 1880. és 1890. évi népszámlálásoknál végzett kétségtelenül csak megközelítő pontosságú vizsgálatai szerint a gyermekek anyanyelve a nem magyar anyanyelvű szülőkéhez képest a magyar nyelv javára már egyre erőteljesebb eltolódást mutat (a németeknél, ill. német anyanyelvű zsidóknál már 1880-ban is 35,7, 1891-re pedig 48,7%,-ot, és kb. ugyanennyit a szlovákoknál, azzal a különbséggel azonban, hogy ott 1880-ban — nyilván az istentiszteleti nyelv hatására is még a magyarral közel azonos vonzóerőt gyakorolt a német is) — az 1880—-1910. évi népszámlálások korcsoportonként kimutatott adatai már egész pontos képet adnak a fejlődés dinamikájáról is. 1880 Budapestjén az idősebb, 50 feletti generációknak még csaknem fele német (,,az utcán por, bűz, német szó" — írja ekkor Arany), s a fiataloknak, a 20 év alattiaknak mintegy harmada is — 1900-ig az idősebbeknél ez az arány 1/3 -1/4-re, míg a fiataloknál 1/10-re ( !) száll alá. Jellegzetesen tükröződik végül e folyamat előrehaladása a csak anyanyelvüket beszélő személyek között a magyarok előtérbe nyomulásán s azon a folyamaton, amelynek során a nemzetiségüket még őrző és valló elemek is már átveszik az állam és a környező társadalom nyelvét. Az anyanyelv kizárólagos ismeretének alakulása az össznépesség %-ában Budapesten 1880-1900 1880 1890 1900 Csak magyarul beszél 18,0 30,0 38,7 Csak németül beszél 20,0 12,1 4,3 Csak szlovákul beszél 2,3 2.3 1,1 Csak más nyelven beszél 0,0 0,9 0,9 összesen 40,3 45,3 45,0 Okát adni e folyamatnak nem nehéz: a növekvő mértékben magyar nyelvű népességgel telítődő városban, ahol az összes hatóságok és a sajtó jelentős hányadának nyelve magyar, s ahol a mindennapi érintkezés - immár a munkásságon belül is - egyre inkább a magyar nyelv tudását igényli, a nyelvhasználat váltása a más anyanyelvűeknél nem meglepő. A magyar nyelv ilyen nyomását ellensúlyozni képes, a német vagy szlovák nyelv használatát folyamatosan igénylő vagy biztosító alkalmak köre egyre szűkül: információhoz jutni egyre inkább már csak magyar nyelven lehet. Még természetesebb lesz ez az iskoláztatásba már Budapesten bevonódott fiatal nemzetiségi generációknál: náluk az iskoláknak már az 1860-as évek óta kizárólag magyar oktatási nyelve (és nyilván az iskolatársakkal való csak magyar nyelvű érintkezés is) döntő jelentőségű. És mivel Budapest polgári társadalmának gazdasági bázisát a városnak az egységes nemzeti piac központjává válása teremtette meg: ugyancsak természetes az is, hogy e