Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

társadalom e piac uralkodó nyelvét vegye át. A németség esetén ezt a folyamatot részint meggyorsította, részint érdekesen színezte a főváros német kultúrájának már — mint láttuk — előző korszakunkban kezdődő s most kiteljesedő lehanyatlása is. Kétségtelen, a kilencvenes évek elejéig az idegen nyelvek még szívósan tartják legalábbis induló állományukat — s nem is véletlen, hogy lemorzsolódásuk korszakunknak a polgári társadalom kibontakozását is befejező végénél, 1900-ra válik nyilvánvalóvá — a városi népességen belüli arányuknak a német és szlovák esetén minden eddiginél erőteljesebb csökkenésével. E folyamatot most már nem tudják megállítani a még az 1910-es évek elején is működő nagy múltú nemzetiségi egyletek sem: a román és a szerb egyetemi körök, a szerb nőegylet, iparos és kereskedő dalegylet, munkásképző egylet. A két legnépesebb nemzetiség közül a szlovákoknak ekkor már nem is működik Budapesten egylete, mint ahogy a német Geselligkeit Verein „Eintracht" (elnöke Mechwart, a Ganz igazgatója) sem a német nyelvű régi pesti polgárság tömörítését igényli. A nyelvi különbségeknek a városi társadalom egységesülését sokáig visszatartó végső gátjai korszakunk végére már omlóban vannak, indokolva azt is, ha a továbbiakban, a XX. század első másfél évtizedéről szólva e kérdésre többé már nem is fogunk visszatérni. Budapest a századfordulóra már egyértelműen magyar városnak tekinthető — legalábbis nyelvében, és ha megmagyarosodása sokban még kétségtelenül csak a felületen érvényesül is, vissza már nem fordíthaté). Teljessé válása így már csak az újabb generációk belépésének biológiai szabályszerűségétől függ. A társadalom A társadalom mozgásának fő irányai — melyek a főváros társadalmának arculatán immár Budapest elmélyítik a modern társadalom jellemző osztályainak határozott vonásait és életre keltik az e térképen társadalmat differenciáló és integráló új típusú folyamatokat: az életmód polgári formáinak s feltételeinek kialakulását vagy a nemzeti asszimilációt — természetesen számtalan más területen is érvényesítik hatásukat. Akár a fővárosi társadalom olyan jelentős eleménél, mint a zsidóság, végbemenő átalakulást, akár a fővárosi egyletek alakításában megfigyelhető mozgalmakat, vagy a társadalom harcát és védekezését az ínség és az öregkori nyomorúság ellen, vagy a bűnözés új formáinak megjelenését vizsgáljuk is: mindenhol változást, alakulást találunk — a városfejlődés során kialakuló új feltételeknek megfelelően új ellentmondásokkal. Végbemegy a zsidóság beintegrálódása a város társadalomszerkezetébe, de megmaradnak az ortodoxia és a neológia ellentétei, s kiélesedőben vannak egyelőre a kispolgárság és a nagypolgárság felekezeten belüli ellentétei - megfelelően annak, hogy a zsidóság eleve legpolgáribb funkcióinál fogva mindkét réteg itt van viszonylag a legerősebben kifejlődve. Létrejönnek az új polgárságot összefogni kívánó új egyesületi formák, de éppen a legsajátosabban budapesti egyletek a polgárságot éppenséggel megosztó kerületi szempontú klikkeknek lesznek a bázisai. A társadalom jótékonysága vagy önvédelme bármennyire kifejlődjék is, már nem tud megbirkózni a szegénységgel és nyomorúsággal: intézményes közületi beavatkozást igényel. Es legnagyobb paradoxonként: a főváros bűnözése, mellyel mint egy idegen testtel szemben még oly tehetetlen volt a városegyesítés korának rendőrsége, a nyolcvanas évek végére beintegrálódik a társadalomba, annak szerves részévé válik — s mint ilyen, már leküzdhetővé is. Mindez a változás összegeződve és igen jellegzetesen fog tükröződni Budapest társadalmának foglalkozás szerinti eloszlásában'a város táguló térképén — mutatva egyúttal azt is,!hogy a város alapvető vonásai már nem változtak, s a fennt felsorolt változások egy alapjaiban már az 1870-es 224. Ingyen kenyérosztás az 1890-es években