Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

ri egzisztenciává alakulás útján többségük már korszakunkban is csakhamar megakadt. E szempontból a kereskedők és az iparosok legalsóbb rétegeinek létszámai között megfigyelhető eltérések sem annyira a kereskedelem által nyújtott nagyobb emelkedési lehetőségekre utalnak, mint inkább amint azt már korábban is megjegyeztük — arra a körülményre, hogy még a legszegényebb kereskedői önállósulás is szükségképpen nagyobb és főleg eleve lekötött tőkét igényelvén, mint a kézműiparos önállósodása, a kereskedelemnél ennek előfeltételei sokak számára már nehezen vagy éppen sehogy sem voltak biztosíthatók. Első következtetésünk táblánk alapján így az, hogy a budapesti társadalom jellegüknél, funkciójuknál fogva leginkább polgárinak tekinthető, gazdaságilag legalább valahogyan önálló elemei is korszakunk végére még túlnyomórészt csak igen szerény viszonyok között tartják fenn magukat; a középrétegekbe való bejutás útjai rendkívül szűkek. A III. osztályú jövedelmi adót fizetők egyes foglalkozási csoportjainak rétegeződése az adóztatott jövedelem nagysága szerint 1893 — 1895-ben, összehasonlítva az 1. és III. osztályú jövedelmi adót fizetők 1874. évi adójuk nagysága szerinti rétegeződésével Foglalkozási csoport o o o 7 1 * i4 S2 ïo o O iH CM %M K o o O T}1 (M 1Í5 S 20 - 30 Ft 400- 600 K 30-40 Ft 600-800 EL 40 - 50 Ft 800-1000 K 50-100 Ft 1000-2000 Ks e& O O O o O o "cl o o o o 300-500 Ft 5000-10000 K 500 Ft 10 000 K Ipar3 1874 474 1607 1259 705 518 875 432 42 23 1893- 1895 4657 1448 1255 1345 857 572 1163 773 245 176 Közlekedés 1874 229 384 135 131 44 72 22 1 1893-1895 216 22 365 87 153 35 159 64 32 19 Kereskedelem4 1874 493 822 960 097 598 1351 1067 170 84 1893-1895 4588 896 875 1435 1024 671 1529 909 368 243 Szabadfoglal1874 203 176 162 142 138 436 342 21 4 kozású ért. 1893-1895 63 232 184 313 248 175 586 309 68 17 összesen % % 1874 1893-1895 1874 1893-1895 1399 1202 9,44 6,06 2989 2598 2679 20,19 12,03 13,49 2516 3180 16,89 16,03 1675 2282 11,30 11,49 1298 1453 8,75 7,33 2734 3437 18,46 17,33 1863 2055 12,75 10,36 234 713 1,57 3,59 111 455 0,74 2,29 1 1874: itt és

a további vagyoni kategóriákban is: adóösszeg, forintban 2 1893

—1895: itt és a további vagyoni kategóriákban is: adóalap, koronában 3 Vendéglátóipariak, fodrászok, borbélyok nélkül. 4 Hitelügyiek nélkül. 6 1874-ben a 10 -20 Ft

közötti adót fizetők egyetlen kategóriába vannak összevonva. 6 A

kategorizálás arányai 1893 -1895-ben (2:3) nem egyeznek meg az 1874. évivel (2,5:2,5); kiküszöbölni ezt az eltérést, amely az összehasonlítást itt némileg torzítja, nem tudtuk. 7 Ezenkívül

19 899 segéd nélkül dolgozó, 10 -24 KI. oszt. jövedelmi adóval megrótt önálló kisiparos, és 10 743 fejenként 2,40 K I. oszt. jövedelmi adóval megrótt családtag (1893. évi adat). 8Ezenkívül 941

budapesti lakos házaló kereskedő családfő 6 K I. oszt. jövedelmi adóval megróva, és 1109 fejenként 2,40 K ugyanezen adóval megrótt családtag. (1893. évi adat.) A vagyoni eloszlás vizsgálatának ilyen képe után nem kevésbé jellegzetes második következtetésünk az, hogy a kereskedelmi és ipari önállók vagyoni rétegeződése a magasabb jövedelmi kategóriákban is eltér egymástól — ha immár más tényezők hatására is — más módon is. 1874-hez viszonyítva az 1890-es évekre ugyanis a kereskedelem alkalmas lett arra, hogy viszonylag nagy számban elsősorban a középrétegeket erősítse: azokat, akiknek adóköteles jövedelmeit akkor 300 és 800 korona közé sorolták. Az iparban ezzel szemben a fejlődés menete már a tulajdonképpeni ipar és a vendéglátóipar vonatkozásában is eltérő: míg a vendéglátóipar rétegeződésének súlypontja a 600 és 2000 korona közötti kategóriában van, ezen belül főleg az 1000 korona feletti csoport igen erős arányával, addig a tulajdonképpeni iparban növekedést elsősorban még mindig az ennél alacsonyabb vagyoni kategóriákban látunk. 400 és 1000 korona között e réteg növekedése 1874 viszonyaihoz képest már jóval szerényebb, szinte nem is létezik. A tulajdonképpeni ipar önállóinak vagyoni viszonyait a kereskedeleméhez képest tehát ez a vizsgálat a középrétegekben érezhetően gyengébbnek mutatja. A kép azonban így azt is érzékelteti, hogy a polgári középrétegbe való bejutás szempontjából korszakunkra mekkora szerepe lett annak, hogy az illető területen a nagytőke nem jelentett erősebb konkurrenciát. Ez a konkurrencia ugyanis a kereskedelemben, legalábbis e szempontból jelentős ágaiban, így pl. a fűszerkereskedelemben, de még a szatócsok esetén sem érvényesült, s ugyanígy nem jelentkezett a vendéglátóiparban sem. Jellemzően nyomta ellenben már az