Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

180. A mai Baross utca a Józsefvárosi plébániatemplommal az 1890-es években előkészítését, másrészt, ha lassan is, de végrehajtotta az útmenti telkek értékesítését és beépítését. 1884-ben, éppen az építési kedv fellendülésének kezdetére a Közmunkatanács a Sugárutat már teljesen kiépített állapotban átadhatta a fővárosnak. Ha az új útvonal forgalmi jelentősége csak korlátozott volt is — hiszen a városból való kivezetése végül is napjainkig megoldatlan — , egyrészt azáltal, hogy a belső városrészeknek a zöldterületével akkor a mainál még sokkal fontosabb szerepet játszó Városliget felé való kapcsolatát a zsúfolt Király (ma Majakovszkij) utca kikapcsolásával meggyorsította, másrészt a fővárost egy minden szempontból modern, rendkívül esztétikus, nagyvárosias útvonalhoz juttatta, a városfejlődésnek — ha közvetve is — egyre jelentősebb elemévé vált. A Nagykörút kiépítése már sokkal lassabban és nehezebb körülmények között ment végbe. Az 1873. évi válság az útvonalat még szinte embrionális állapotában érte el, hiszen nyomvonala sem volt teljesen felszabadítva. Az építkezési tevékenység hosszan elnyúló pangása, amin az első rövid lejáratú adókedvezmények sem segítettek, csak 1884-re (ekkor mindössze is csak 23 ház volt kész), s akkor is csak az állam jelentős közvetett anyagi támogatásával, a főváros széles körű közreműködésével és újabb hosszú lejáratú adókedvezményekkel, már a Sugárút kiépítése után kezdett oldódni. Még így is közel másfél évtizedig tartott, mígnem 1896-ra, a millenniumra, épületállománya újabb 80%-ának, 191 épületnek megépülte után az útvonal teljes egészében megnyitható lett; utolsó jelentősebb foghíjainak, szám szerint 37-nek (már csak elsősorban a 181. A mai Népszínház utca az 1890-es évek közepén