Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)
Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896
el. Olyan adat ez, mely ismét rávilágít a korántsem meglepő tényre: a városba a bevándorlást elsősorban a falusi szegénység (ill. a falu vállalkozó szellemű rétege) táplálta. A népesség Ez a gyorsan növekvő és Magyarországon teljesen egyedülálló demográfiai struktúra szerint a kertutek kj, alakult népesség a városban sem egyenletesen helyezkedik el: a népességszám növekedése a között varos e gyes kerületeiben nem azonos arányban érvényesül. A polgári népességszám alakulása kerületenként 1869 — 1896 Kerület 1869 1880 1890 A növekedés százaléka 1880-1890 között 1896 I. 20 080 26 915 33 882 25,9 37 089 II. 22 074 24 195 29 212 20,7 29 174 III. 21 846 24 684 29 371 19,0 32 145 IV. 24 952 28 906 28 059 -2,9 26 366 V. 21 760 33 694 38 525 14,3 43 026 VI. J 73 760 56 732 88 534 58,9 112 435 VII. J 73 760 62 254 89 801 44,2 127 635 VIII. 41 831 65 083 92 327 44,1 112 887 IX. 20 189 30 284 42 647 40,8 52 812 X. 4 353 8 804 19 879 125,8 28 067 összesen 256 745* 361 551 492 237 36,9 601 636 * Ezenkívül a pesti kültelek 13 731 lakossal: 1880 — 1896-ban a kültelek már az egyes kerületeknél van kimutatva. A táblázat világosan mutatja, hogy a főváros népességszámán belül korszakunkon végig egyre csökken a jobb part, a budai oldal jelentősége: 1869-ben a főváros népességének Buda még 25, 1890-re már csak 18,8, 1900-ra pedig éppenséggel csak 16,4%-át teszi ki. Tényleges lélekszám-növekedésének aránylag legnagyobb része az I. kerületre esett, melynek (ellentétben a már akkor is meglehetősen zsúfolt s már csak területileg sem sok fejlődést engedő Vízivárossal és a A halálozási teit Belvárosé pedig, régi elavult házaival, túl kényelmetlen a gazdagabb ember számára. A város növekedését a VI., VIL, VIII. kerület szívja fel, bár arányaiban a X. kerület népesedése mindegyikükénél nagyobb szabású. Ám ezeknek a kerületeknek fejlődésében is megfigyelhető bizonyos időbeli változás: 1890 és 1896 között már lassul a növekedés üteme aVL, VIII. és a X. kerületben míg az előző évtizedekéhez képest a súlypont a Ferencváros-, de főleg az Erzsébetvárosra tevődik át; ezekben az években a VII. kerület népességszámának gyarapodása évi 7%. Legjellegzetesebb vonása a pesti fejlődésnek emellett a vámvonalon kívül eső ún. kültelkek rohamos benépesedése: míg össznépességük aránya a pesti oldal egész népességén belül 1880-ban még csak kb. 7% volt, 1890-re már 13, 1890 és 1896 között pedig már közel 17%-ot jelent mind lélekszámára, mind a növekedés arányaira nézve a legnagyobb mértékben az V. és VI. kerületben, ahol ez a korszak hozza meg Budapest északi iparvidékének kibontakozását követve Angyalföld kialakulását is. A város rohamosan gyarapodó népességének kerületenkénti ilyen alakulása továbbra is összhangban áll a népesség általános anyagi viszonyaival: Budapestre továbbra sem a gazdagok, hanem legjobb esetben is a tisztesen szegény emberek fogják rányomni bélyegüket. Végigtekintve korszakunk budapesti népességszámának alakulását, elégtétellel kell me< A csökkenésen belül különösen annak a nyolc betegségnek a visszavonulása jelentős, mely 1874-ben még a halálozások 45%-át okozta: ilyen szerepük 1896-ra 30%-ra csökkent. Elsősorban a tüdővész, a járványos bélhurut halálozási arányszámának a felére, a tífuszénak az ötödére, a vörhenyének, a diftériáénak kb. 2/5-ére való leszállása jelzi a haladást; a himlőhalandóság gyakorlatilag teljesen megszűnt; csak a kanyaró és a szamárköhögés őrzi meg régi arányszámát, bár aránylag kevés esetben okozva halált. Az eddig vezető út persze nem zökkenőmentes: 1886-ban — sajátos módon éppen az átmeneti túltermelési válság évében - még egyszer utol-
