Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

jára visszatér a városba a himlő, az előző év, 1885, 179 himlős halottjának csaknem tízszeresét, 1558 halottat ragadva magával. Ugyanakkor — majd még 1892-ben és 1893-ban is — visszatér az ázsiai kolera is, 1886-ban és 1892-ben még egyaránt 500-nál több halálos áldozattal, 1893-ban azonban már nincs jelentősebb pusztítása a városban (109 halott). A halálozási arányszám csökkenésében jelentős szerepe van a gyermekhalandóság csökkenésének is: miközben a népességszám megkétszereződik, az 5 éven aluli halottak száma változatlan marad, ami aránylagosan 50%-os csökkenésnek felel meg. Es így nő az átlag életkor is: az 5 éven felül budapesti lakosok kora az 1874. évi 41 évről 1896-ra 44 és fél évre. Persze a város vezetőit mindez csak részlegesen nyugtathatja meg; a halálozási arányszám - kivált a nagyvárosokban a műszaki urbanizáció előrehaladásával: csatornák, vízvezetékek, kórházak építésének ütemével párhuzamosan világszerte csökkenőben van. Eredményei ellenére Budapest az európai városok halandósági sorrendjében az 1881 —85-ös ciklusra jellemző 31. helyről 1890-ig még csak a 26. helyre tudja előreküzdeni magát. 1881- 85-ben Európa nagyvárosai közül még csak Moszkva, Szentpétervár, Barcelona, Boroszló halálozása rosszabb Budapesténél; 1896-ra azonban maga mögött hagyja már Nápolyt, Bukarestet, Milánót, Marseille-t és (nem hosszú időre) Liverpoolt, valamint a magas gyermekhalandóságáról hírhedt Münchent is. Jellemző, hogy a megelőzött városok között csakis részint technikailag még kevésbé urbanizált kelet-európai nagyvárosokat, részint pedig a járványoknak kitett dél-európai kikötővárosokat találunk. Népességszáma növekedésével így Budapest egészségügyi erőfeszítései európai mércével mérve még minden javulásuk ellenére sem bizonyultak kellően hatékonyaknak. A korszak budapesti népességszám-alakulásának legjellegzetesebb és talán legfontosabb vonása azonban nem magán a szorosabban vett Budapesten figyelhető meg, hanem a város peremén, már kívül Budapest közigazgatási határain, ahol — mint láthattuk — jórészt már a városegyesítést közvetlenül megelőző években, a régi parasztfalvak mellett megjelentek a városszéli telep jellegzetes településformájának csírái is — hogy az őket életrehívó fejlődés hatása alatt a századvégig lassan megváltozzék az élet a városperem még a hagyományos paraszti életet élő falvaiban is. A népességszám alakulása az elővárosi övezetben A népességszám alakulása Budapest elővárosi övezetében 1869-1900 1869 1880 1890 1900 Újpest 6 722* 11 668 23 521 41 836 Rákospalota 3 458 4 105 6 264 11 742 Rákosszentmihály 184 245 679 3 105 Cinkota 1 335 1 426 1 876 3 134 Rákoskeresztúr 2 444 2 769 3 330 6 143 Rákoscsaba 1 480 1 532 1 805 3 008 Pestszentlőrinc 361 321 390 5 952 Kispest — 1 820 4 523 9 777 Erzsébetfalva 223 1 355 4 754 15 717 Soroksár 4 940 5 520 7 056 8 866 Csepel 1 329 1 526 2 246 4 563 Albertfalva 449 380 592 791 Budafok 3 844 4 193 5 243 7 267 Nagytétény 2 512** 2 246 2 346 2 614 Budatétény — 1 150 752 864 Pesthidegkút 1 093 1 271 1 393 1 559 Békásmegyer 1 000 599 1 340 2 027 Összesen 31 374 42 126 68 110 128 965 Növekedés, ha 1869 = 100 az övezetben: 134 217 411 Budapesten: 133 182 264 1 * Ebben Káposztásmcgyer is: 255 lakos. ** Ebben Budatétény (Kistétény) is. A táblázat egyértelműen hatalmas arányú növekedésről beszél, mely 1880-ig még azonos Budapestével, de 1890-re azt már jóval felülmúlja, 1900-ra pedig valósággal lehengerli. E fejlődés során a jobb part fejlődésének üteme — ugyanúgy, mint magán a közigazgatási városterületen is — egyre inkább elmarad a bal partéhoz képest: településeinek lélekszáma még 1900-ig sem képes megkétszereződni, míg a pesti oldalon fekvőké ez alatt már megötszöröződött. Az okok között legkézenfekvőbb a budai oldal településeinek részint földrajzilag, az erősen