Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

városok, mint Zágráb (46,2), Kassa, Kolozsvár (mindkettő 45,6%) is csak megközelítenek, míg a magyar vidéki városok átlaga e korosztályból 40,7%. A Monarchiában ehhez hasonló arányokat Bécs, Németországban pedig Berlin, Lipcse és Majna-Frankfurt mutat fel. Rendkívül jellemző azonban a korcsoportok alakulásának és a gazdasági élet fejlődésének összefüggésére az, hogy az 1869 és 1880 közötti, a depresszió által jellemzett periódus eredményeképpen 1880-ra ennek a korosztálynak aránya a népességben máris 47,6%-ra száll le. Mindez persze azzal is együttjár, hogy a városban minden más korcsoport aránya ugyancsak erősen csökken. 1890-re 17 magyarországi nagyváros közül Budapesten a legalacsonyabb a 15 év alatti és a 60 év feletti lakosság aránya, és még a 40 és 60 év közötti korosztályt tekintve is csak három (a 15 év alattiakban kimagaslóan nagy arányt felmutató) város van mögötte. Budapest Magyarországnak korszakunkban korviszonyait tekintve most is messze legmunkaképesebb városa is, kivált a pesti oldalon (főleg a IV—VIII. kerületeiben — közülük a Józsefvárosban az e korcsoportba tartozó férfiak legmagasabb arányával): itt a 15 40 éves korosztály aránya 52,24%. Ugyanakkor Budán (ahol viszont Óbuda az egész város legnagyobb arányú 15 éven aluli korcsoportjával emelkedik ki) e legmunkaképesebb korcsoport aránya csak 43,65%. Ha a népességszám növekedésének ez a vonása nem igényel is külön további magyarázatot, meglepő, hogy korszakunkban (1869. évi átmeneti kisebbségbe szorulása után) a nők száma, bár 1880-hoz képest 1890-re átmenetileg csökkenve, ismét felülmúlja a férfiakét, kivált a 20 — 25 évesek korcsoportjában. 1000 férfira 1880-ban 1068, 1890-ben 1055 nő jut, 1900-ra pedig e szám 107l-re fog emelkedni. Ha azonban visszaemlékezünk a már a városegyesítési periódus legelején tapasztalt hasonló jelenségre, emlékezhetünk annak itt is érvényes magyarázatára is: a többletet a nőcselédeknek a bevándorlók közötti állandóan magas, a viszonylag stabil, sőt az állandóan növekvő igények folytán ugyancsak emelkedő arányszáma okozza. Olyan rétegé tehát, mely bár rétegként állandó, személyeit illetően jelentős hányadában állandóan cserélődik: hiszen a nőcselédek néhány év szolgálat és némi szerény hozomány összegyűjtése után nagyrészt most is visszatérnek falujukba. Nőtöbblet és cselédtartás összefüggését elég világosan bizonyítja az, hogy a női túlsúlyt azokban a kerületekben észleljük, ahol a cselédtartás a legelterjedtebb volt — s az a tapasztalat, hogy a bennszülött lakosságban a nemek aránya általádan kiegyenlített. Mind a kor, mind a nem szerinti eloszlásból világosan következik tehát, hogy a város népessége egészében még erős mozgásban van; a két évtized alatt évente ezrével érkező új meg új elemek, s ugyanakkor az ittlevők egy részének távozása, a nehézségek, melyeket a kedvezőtlen lakásviszonyok és a magasabb jövedelem ellenére is, kivált korszakunk végére erősen emelkedő megélhetési költségek okoznak: a népesség igen jelentős hányadában még ébren tartják a bizonytalanságot, helyzetük átmeneti voltának érzését. Ez az oka azután annak is, hogy a hazai átlagtól erősen, de a magyarországi városodásnak egészétől ez esetben már kevéssé eltérően Budapesten a népesség igen nagy hányada házassági köteléken kívül él. A házasok arányának alakulása a 20 évnél idősebb népességben nemenként 1869-1900 Férfiak Nők % % 1869* 54,3 45,2 1880 55 43,4 1890 55,2 43,2 1900 56,6 44,1 * Csak Pest A táblázat jobb megértéséhez tudni kell, hogy a 20 éven felüli nős férfiak aránya 1890-ben a 27 magyarországi thj városban 65,4, míg a falun 74,3%, volt Budapest e szempontból rendkívül alacsony arányszáma jól mutatja az elsősorban a munkaképes korcsoport fiatalabb korosztályaira jellemző bizonytalansági érzést: még nem honosodtak meg a fővárosban. A korosztályokra bontott vizsgálat némileg enyhíti a képet, mivel 1890-ben a 20 éven felüli mintegy 62 ezer nőtlen férfiból kb. 39 ezer a 30 éven aluli (kiknek házasodási hajlandóságát a katonai szolgálat és az ezzel kapcsolatos házasodási korlátozások bizonyára kedvezőtlenül befolyásolták), míg a 30 év feletti férfiaknak túlnyomó része — 97 ezerből 71 ezer — már nős. Nagyjából ugyanez az arány a nőknél is. Mindenesetre az adatok még a fenti korrekcióval is azt mutatják, hogy Budapesten mindkét nemnél a 30., de legalábbis a 25. életév alatt kötött házasság aránylag ritka, s a legszerényebb egzisztencia megteremtése is hosszabb ideig húzódik