Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

162. A Kugler — ma Vörösmarty — cukrászda az 1890-es évek közepén. F. P. Zieh rajza 163. Cigányzene és közönsége egy budapesti étteremben az 1890-es években. Feszty Árpád rajza Pannónia a színészek kávéháza, a Lloyd kávéház, a Tőzsde mellett a tőzsdések gyűlhelye. Társadalmilag a Vigadó előtti Redout kioszk fogadja a legelőkelőbb születési és hivatali rétegeket; az előkelő polgárság Hauszmann-nak a mai Engels téren állott Kioszkjában ad találkozót egymásnak. A kávéházakban kora reggeltől megy a forgalom: 8 és 10 óra között a reggeliző polgárok lepik el az asztalokat, és átböngészik a reggeli lapokat; korán délután jön a következő hullám, mely kb. 7 óra tájban oszlik szét; 8 óra tájban az esti vendégek érkeznek, akik általában kitartanak záróráig. A még szívósabbak ilyenkor áthúzódnak az éjjeli kávéházakba: a jobb közönség pl. a cigányzenés, elegáns Opera kávéházba, a kevésbé finnyásak az ún. artistakávéházakba, ahol csak éjfél után indul meg az élet, vagy a műsoros zenés kávéházakba, ahol nem egy helyen férfi zenészek között női zenészeknek álcázott konzumnők játszanak hangtalan hangszereken, majd ,,a közönség közé vegyülnek". Es a dalcsarnokokba, az induló varietékbe és az orfeumokba: utóbbiak közül környezetében és hangulatában legszínvonalasabbként Somossynak a millennium éveire megnyílott modern, valóban világvárosi orfeuma már a műfajnak is új útjait és lehetőségeit jelzi. Ha hozzávesszük mindehhez Budapest szállodáinak növekvő számát (1885: 37, 1895: 49), technikai modernizálódásukat és bennük a város központi funkcióinak bővülésével együtt növekvő idegenforgalmat, világossá válik: a vendéglátás átalakulásának, új típusainak, s az általuk kialakított életformának ilyen bemutatása valóban feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy érzékeljük: a vendéglátóipar mindezen ágazatai által nyújtott szolgáltatások végül is részint milyen jelentős tőkét mozgattak meg, ill. tartanak lekötve, részint pedig a különböző szintű tőkefelhalmozásnak is milyen jelentős forrásai. 1893 95-ben a vendéglátóipar III. osztályú kereseti adóköteles összjövedelmét mintegy évi 3 és fél millió koronában állapították meg: ebből kb. 1500 vendéglős és korcsmáros kb. 1 millió 800 ezer, 29 szállodás 350 ezer, 790