Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

kiegyensúlyozottabb, a gazdasági válságoknak kevésbé alávetett növekedését is biztosítja, érthető, ha e kiskereskedelem fejlődése még a válság éveiben is elég erőteljes. Hogy a fentieket a kereskedők számának növekedésén át mutató számadatok elsősorban valóban a kiskereskedelemre vonatkoznak, azt a budapesti kereskedelmi cégjegyzések és a kiskereskedelmi engedélyek egymáshoz viszonyított aránya tanúsítja. Első párhuzamos adataink csak 1887-ből vannak: ekkor 1664 üzletnyitási engedéllyel 286 cégjegyzés áll párhuzamban. S ha ez az arány a cégjegyzések javára a millenniumra némileg megváltozik is (1890-ben 1283:418, 1895-ben 1992:790), kétségtelen, hogy a kereskedelmi vállalkozások fejlődését (kis- és nagykereskedelmet sajnos, csak részben szétválasztható módon) bemutató statisztikai adatok továbbra is elsősorban a kiskereskedelem fejlődésére vonatkoznak. A növekedés irányait már az ágazatok, de méginkább az egyes legnépesebb szakmák létszámalakulásának összehasonlítása is jól érzékelteti. A városfejlődés 1881-ig, amellett, hogy erősen tovább növelte a tömegeket alapvető cikkekkel ellátó szegényes ágazatok önállóinak számát — köztük elsősorban a szatócsokét, házalókét, kofákét —, megteremti, ill. nagyra növeli a már ennél magasabb színvonalú, a városi életformák kialakulásával, mindenekelőtt a falusi háziipar a városlakó számára teljes kiesésével összefüggő ágakat is: a rőfös-kereskedőét és különös hangsúllyal a rövidárusét — az élelmiszerfogyasztási szokások változásának jeleként pedig a fűszeresét. De e vállalkozások szegénységére mindvégig jellemző, hogy alkalmazottaik száma még aránylag kicsi, átlagban üzletenként 2—3 fő, ezeknek is jó része (főleg a fűszereseknél) tanonc, és az üzletek szakmai differenciálódása is még elég fejletlen. A válság oldódásának évei 1881 és 1890 között azután jellemző módon a struktúrának továbbra is már a polgárság és még inkább a tömegeiben még csak most bontakozni kezdő kispolgárság igényeinek kielégítésére dolgozó ágazatait fejlesztik tovább. A házalók és kofák számának növekedése megáll, ugyanígy a szatócsoké is; már csak lassan fejlődik a rövidáru -és a rőfös-kereskedelem. De új szakmák lépnek be: a divatcikk-árusoknak nemcsak száma nőtt két és félszeresére, hanem segédeiknek száma is megnégyszereződik. Csaknem kétszeresére nő a ruhakereskedők száma, és megjelenik — talán bizonyos fokig a rőfös és rövidárus kiegészítőjeként is - a tágabb üzletkörű kézműárus. Es hogy az élelmiszerfogyasztásban is erősen megnövekszik a választék iránti igény, azt a fűszeresek számának további erős emelke-154. Hetivásár a mai Köztársaság téren az 1890-es években