Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

155. Belvárosi üzletek: az egykori Brudern-bazár épülete a Kígyó — a mai Felszabadulás — téren az 1880-as évek végén 157. A szegény ember boltja az 1880-as években: Löbl 27 krajcáros egységár bazárja dése is bizonyítja. Persze — s főleg a textiláruk és általában az iparcikkkereskedők számának növekedésénél — joggal tételezhetjük fel, hogy ez nem teljes egészében új fogyasztói igények jelentkezésének, hanem egyszerűen annak következménye, hogy meglevő igény kielégítésére most új, helyileg települt kereskedők vállalkoznak az azt korábban — és természetesen primitívebb színvonalon, kisebb választékkal kielégítő házalók, vándorkereskedők helyett. Ezt leszámítva is, e szakmák létszámának statisztikailag oly erős növekedéséből máris világos, hogy a második évtized már az iparcikk: elsősorban a textiláruk kora — ezen belül is már a divatcikküzletek 70-ről 183-ra szaporodó, más számítás szerint ellenben a kézmű- és rövidárusok még erősebben növekvő számával. De nem kevésbé jellemző: most növekszik meg az ócskaruhakereskedők száma is, jeleként annak, hogy immár megnőtt azoknak száma, akik nem érzik szükségesnek, hogy egy ruhát a végsőkig hordjanak de azoké is, akiknek nem telik arra, hogy újat vásároljanak. Mindezzel a mennyiségi fejlődéssel szorosan összefügg a főbb szakmákon belül tovább folytatódó szakmai differenciálódás. A nagyra nőtt, egyre népesebb piac lehetővé teszi a kereskedések erős szakosodását -jellemző módon a választékbővülés lehetséges irányaira, már 1880-ban is, de még inkább 1890-ben, főleg az iparcikkek kereskedelmében. így találunk már 1880-ban is csak a lehető legtágabban vett textilkereskedelem szakosodására jellemzően szalag-, vászon-, rőfösáru-, ruha-, rövidáru-, posztó-, kalap-, fehérnemű-, zsák-, csipke-, selyem-, pokróc-, szabókellék-, szövet-, bélésáru-, ponyva-, férfi divatcikk-, ágynemű-, bútorszövet-, vízmentes ponyva-, pamut-, nyakkendő-, hímzőáru-, vatta- és rongykereskedőket. 1890-re a házalókereskedelem is erősen szakosodik: a 831 budapesti házaló 57-féle árucikket kínál vagy vásárol, gipszfigurától kezdve az esernyőn, emberi hajon, optikai cikkeken, nyakkendőn, targoncán, gyufán át az ócska palackokig. A szatócs korábbi, differenciálatlan üzletkörét mintha mostantól kezdve — elsősorban a nem rendszeresen, csak esetlegesen és időnként 156. Belvárosi üzletek az 1890-es években: a Hölzer Ruhaház az egykori Kígyó téren