Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

Ez ebben a fellendülő üzletágban Budapest nagy hitelintézeteinek gyakorlatilag monopóliumot biztosít nemcsak a kisebb vidéki bankok, hanem a korábban, az előző periódusban még oly jelentős szerepet játszó budapesti magánbankárok és pénzváltók rovására is. Ez utóbbiak szerepe és súlya a fővárosi hitelügyletekben, ha már akkor is tisztázatlan volt, most még inkább annak tűnhet — s további kutatásokat igényel. Kétségtelen azonban, hogy a gazdaság hitelellátásában gyakorlatilag, úgy látszik, jelentékenyen háttérbe szorulnak, s egyre inkább csak az egyének kisebb összegű hitelellátására, ilyen ügyletek közvetítésére, lebonyolítására korlátozódnak. A gazdasági élet hiteligényeinek hallatlan megnövekedésében az általuk mozgatott vagy mozgatható, a hatvanas-hetvenes években még jelentősnek tűnő összegek már kezdenek eltörpülni, s ezzel együtt a cégek egyedi jelentősége is csökken. Ami persze nem azt jelenti, hogy tulajdonosaik gazdasági és társadalmi súlya ezzel arányosan csökkenne; de jelenti annak igényét, hogy - ha pozíciójukat meg akarják őrizni — egyéni tőkéjüket vagy legalább az ezáltal biztosított társadalmi presztízsüket is a gazdaság gyorsan kialakuló új szervezeteinek szolgálatába kell állítaniok, vérkeringésébe kell bekapcsolniok. A vidék ténylegesen csak korszakunkra kialakuló és megszilárduló, szervezetileg is szétforgácsolt hitelügye így tehát ekkor már nem tudott kikerülni a budapesti nagybankok befolyása alól. Bankjainak tőkeereje gyenge volt, ami megfosztotta őket a többé-kevésbé szűk helyi körökön túlnyúló mindenféle önálló kezdeményezés lehetőségétől. Tőkéjük zömét a takarókbetétek jelentették, melyek mellett alap- és tartaléktőkéjük nem volt jelentős; üzletkörük túlnyomórészt váltó-és jelzálogkölcsönök nyújtására terjedt ki, a váltó-visszleszámítolás révén azonban már túlnyomórészt a budapesti nagy bankoktól, illetve az Osztrák - Magyar Banktól függöttek. Ugyanakkor a budapesti nagy bankoknak egyes vidéki bankok alaptőkéjéből való egyre erősebb részesedése révén a függőség szervezeti formái is kezdtek kialakulni. Korszakunkban a Kereskedelmi Bank Temesvárott megalakította a Délmagyarországi Kereskedelmi- és Gazdasági Bankot, Kolozsvárott az Erdélyi Bank és Takarékpénztárt; kezére került a Pozsonyi II. kerületi Takarékpénztár részvényeinek jelentős része is. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár 1894-ben a kolozsvári ós az érsekújvári takarékokat vonja érdekkörébe; a Hitelbank 1886-ban Fiúméban alapít hitelbankot, és részesedést szerez a Szegedi Kereskedelmi Bankban és az Első Erdélyi Bankban. Egy Budapest nagybankjai körül kiépülő, a függőség különböző típusú és erejű szálaival szervezetileg is összetartott vidéki bankrendszer kezdetei ezek — s további fázisai a folyamatnak, melynek révén egyrészt (döntően továbbra is Budapest közreműködésével) a külföldi tőke egyre jelentősebben megnöveli hazai befolyását, másrészt pedig, a századfordulóra és a XX. század elejére a budapesti kereskedelem már ismertetett kapcsolatainak nyomán, azokra támaszkodva, megkezdi behatolását a balkáni államok hitelrendszerébe is. Itt kell azonban felhívni a figyelmet a budapesti bankok egy sajátos üzletágának: a jelzálogkölcsön keretén belül a budapesti bérházakra történő hitelezésnek egyre nagyobb kiterjedésére. Részleteiben nem ismerjük e folyamatot, csak néhány sommás adatát. 1894 végén az ország 614 millió forintos jelzálogkölcsönéből 170,27 millió bérházakra, s ennek az összegnek kb. 60%-a, 103 millió, éppenséggel budapestiekre volt betáblázva. Országos viszonylatban — s ez nyilván Budapestre is áll — a házak többsége, 40 622 ház (212 millió 146 ezer forint értékben) takarókpénztáraknál volt betáblázva. A bankok csak 9791 házra adtak kölcsönt: igaz, hogy ezek voltak az értékesebbek, mivel 123 millió forintot hiteleztek rájuk. Es valóban, a nagyösszegű jelzálogkölcsönök túlnyomó részét a bankok nyújtják: 100 ezer forinton felüli összegeket 99 esetben (a takarékok csak 19-szer); s az 50—100 ezer forint közöttieknél is az arány 352 : 85 a bankok javára. A kilencvenes évek elején meginduló budapesti építkezések volumenének ismeretében már most is csaknem biztosra vehetjük, hogy a nagyösszegű kölcsönöket elsősorban a budapesti házakra nyújtották. Olyan körülmény ez, melynek különleges jelentőségére később még visszatérünk, de mely már itt, a budapesti tőkefelhalmozásnak továbbra is erősen ingatlanok (és köztük főleg bérházak) felé való fordulásában a hagyományostól némileg eltérő új szempontra is felhívja a figyelmet: így mindenekelőtt a bérházingatlan jelentőségére az ipari alapítások korszakunk elején hosszas stagnálásának korában. A jobbak híján az építkezésbe fektetett tőke ui. egyrészt nemcsak a közönséges betétnél, hanem még az ipari beruházásnál is magasabb profitot biztosított (nem utolsósorban a hosszas adómentesség révén), másrészt pedig az előzékeny bankok által nyújtott jelzálogkölcsönök révén a könnyen mobilizálható tőke szerepét is betöltötte. Budapest bankjainak hatóköre korszakunk végére azonban nemcsak a hagyományos banki üzletágak vonatkozásában és révén terjed ki egyre jobban (végül már az egész országra), hanem más szempontokból is. Korszakunk fővárosi banktörténetének 1880-nal meginduló új szakaszát ugyanis az óvatos kezdetek után beköszöntő ugrásszerű fellendülés mellett több más jellemző vonás is elválasztja az előző korszaktól. Elsősorban az, hogy ezek az új vagy megújított bankok már eleve nem korlátozzák magukat a hagyományos, a Gründerzeitre még többé-kevésbé jellemző klasszikus,