Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

pedig a Magyar Általános Földhitel Rt. A Gründerzeit idején alakult legnagyobb bankok ilyen változatos okokkal magyarázott — bukása vagy teljes elgyengülése mellett 1870-re a végül is megmaradó már csak hét banknak részvénytőkéje az időközbeni kénytelen alaptőke-csökkentések folytán sem volt több 14 millió 521 ezer forintnál, s még Budapest bankjainak összalaptőkéje (az ekkor megszűnő-, illetőleg fuzionálófélben levő hét említett bank további 9 millió 224 ezer forintnyi részvénytőkéjével együtt) sem jelentett többet mintegy 23 millió 745 ezer forintnál. Az 1873-ban még kb. 53 millió forintos banki részvénytőkének ez a felénél is kisebbre történt, és még további csökkenést sejtető összezsugorodása mindennél jobban érzékelteti a válságnak a budapesti hiteléletben bekövetkezett hatását. Ezt a súlyos csapást az sem enyhíti, hogy 1872 hét takarékpénztárának száma 1879-ig csak ötre, és 6,6 millió forintos törzsbetét tőkéjük is csak 5 millióra szállt alá. (A takarékpénztárak ui. kevésbé vettek részt a tőzsdei játékban, tőkéjük nagy részét, mint láttuk, különben teljesen szokatlanul és szabályellenesen, jelzálogkölcsönökbe és váltóleszámítolásokba fektették.) A hitelszövetkezetek száma sajátos módon ugyanezen idő alatt éppenséggel jelentősen emelkedett, 3-ról 13-ra ha összes törzsbetét tőkéjüknek az 1873. évi 1 millió 152 ezer forintról 1879-re 811 ezer forintra történt leszállása jellemzően mutatja is be a kisember elszegényedését és ugyanakkor csak tovább növekvő hitelhiányát. 12 bank, 5 takarékpénztár, 13 hitelszövetkezet, összesen is csak mintegv 29 ós fél milliós alaptőkével: Budapestnek, az ország legnagyobb pénz- és hitelpiacának a válság után hat évre is ilyen szegényes állapota világosan mutatja, hogy a budapesti piac és rajta keresztül a már jelentős részében itt központosult magyarországi gazdasági élet hitelekkel való ellátása a hetvenes évek végére milyen veszélyes helyzetbe került. Ezt a helyzetet még bonyolultabbá tette az a körülmény, hogy — mint már láttuk - a gazdasági élet nemcsak formálisan, hanem ténylegesen is Budapesten összpontosult ágazatai túlnyomórészt sajátlagosan még a hazai tőkefelhalmozás eredményeképpen jöttek létre, és megerősödésüket, részvénytársaságokba való szerveződésüket, kitartásukat a pillanatnyi depresszióban hiteleivel nagyrészt éppen ez a most válságba jutott budapesti hitelszervezet tette lehetővé. Ellentétben a hazai gazdaság közvetlenül a külföldi tőkétől függő ós attól most is támogatott, főleg közlekedés- és bányaügyi vállalataival, ezeknek a területeknek (pl. Budapest malomiparának, termény- és állatkereskedelmének) s rajtuk keresztül jelentős mértékben az agrárországban döntő fontosságú mezőgazdaságnak is éppenúgy elsőrendű érdeke fűződött a budapesti pénz- és hitelpiac feltámasztásához, mint -sokkal szerényebb mértékben persze — szanálásához 1849 őszén, a császáriak bevonulása után. Tőkeimport A hetvenes éveken át végig tartó, sőt részben még a nyolcvanas évekre is áthúzódó hosszas és a válság hanyatlás ellenére is, annak végső szakaszával pedig már éppenséggel párhuzamosan, 1880-tól oldódása kezdődőleg Európa-szerte megindul a válság oldódása. A legnagyobb szerepet ebben az 1873. évi válságtól (akkor még a vesztett háború és a nagy hadisarc terheit hurcolva) nem érintett francia tőke magához térése játszotta. Szemben a főleg tengerentúli érdeklődésű angol tőkével, a francia és utána a német tőke a nyolcvanas évek elejétől Kelet- és Délkelet-Európa felé fordul, ha először még csak szerény mértékben is, de máris nagyon pozitívan érezhetően az itteni tőkehiányban. Megfelelően a főváros országos pénz- és hitelpiacként előzőleg már egyértelműen megszilárdult állásának, kézenfekvő volt, hogy korszakunkban a tőkeexport a budapesti bankokat használja fel közvetítőkként. Ám megfelelően annak a válság tapasztalatai által is növelt bizonytalanságnak, mely a visszatérő idegen tőke első lépéseit jellemezte, a tőkeexport nem bankok alapításával kezdődik: a külföldi bankok közvetítőknek ekkor még a nagyobb médtú, ismertebb hazai hitelintézeteket keresik fel, melyek ha — részben szerényebb vagyoni viszonyaik folytán nem vehettek is részt az előző korszak nagy spekulációiban, a szilárd helyi társadalmi bázison, a közönség bizalmának birtokában átvészelték a válságot. Az 1879-ig el nem sodródott és most már nem is hanyatlófélben levő mindössze csupán hét budapesti bank (s rajtuk keresztül jelentős részben a hazai gazdasági élet is) nem kis részben ennek a körülménynek, a külföldi tőke behatolásának köszönhette gyors magához térését. A beáramló külföldi tőke hatására ugyanis a vele kapcsolatba kerülő, még aránylag kis bankok is nagyarányú alaptőke-emelést hajthatnak végre, s ennek alapján csakhamar megkezdik! átalakulásukat nagy, összességükben a hazai gazdaság egészére, egyes ágazatokban sokszorosan is kiterjedő érdekkörű forgalmi bankokká. Budapest bankjai'közül az eleve Rothschild-érdekeltségű Hitelbank e megingathatatlan pozíciójában ugyan csak 1891-re emelte különben 10 millió forintos alaptőkéjét (14 millióra), de 1880-ra már a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank, valamint a Magyar Jelzáloghitelbank alaptőkéje is hirtelen 10 millióra (a korábbinak több mint 10-szeresére), a Kereskedelmi Banké pedig kétszeresére, 5 millióra emelkedik. Az első kettőnél francia osztrák, az utóbbinál csak osztrák bankcsoport működik közre; de 188l-re francia tőkések az osztrákokkal együttműködve (a bizonytalan viszonyok között rendhagyó módon) már egy új bankot is létrehoznak, a 10 milliós alaptőkéjű Magyar Országos Bankot, mely azonban francia anyaintézetének bukásával együtt