Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: A FŐVÁROSTÓL A SZÉKESFŐVÁROSIG 1873—1896

A megelőző hat év alatt ugyanis világossá lett, hogy az európai gazdasági pangás idején a külföldi tőke annyira várt érdeklődésére és közreműködésére e vállalkozásban nem lehet számítani. A különböző ilyen irányú, ám végül meghiúsult kísérletek során viszont a raktártelep programja egy elevátor: a gabonát a hajókból, ill. vagonokból emberi kéz igénybevétele nélkül kiszívó-kiemelő siló épületének gondolatával bővült ki. A ma is álló négy nagy raktárból és (az ostrom alatt elpusztult) hatalmas elevátorból álló telep, valamint azok a további raktárépületek, melyeket a város különböző pontjain a következő években még létesítettek, korszakunk végére közel 50 ezer tonna gabona egyidejű tárolását tették lehetővé. A közraktárakat, majd az elevátort is a főváros építtette meg, de — megfelelően eredeti tervének — a továbbiakban már nem ő üzemeltette. Már 1881 nyarán, az építkezések megkezdésekor 60 évre bérbe adta azt a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknak, bérleti díjként az építkezésbe a főváros részéről összesen befektetett és időközi 5%-os kamatokkal növelt mintegy 3 millió 103 ezer forint megtérítését határozva meg. Ennek ellenében a főváros — a régi vasúti kamatbiztosítás példájára — garantálta a vállalatnak, hogy a bérösszeg évi részletének 5%-os kamatát el nem érő tiszta jövedelem esetén a hiányt, de legfeljebb évi 50 ezer forintot kifizeti, ezenkívül a bank számára különböző városi adókedvezményeket biztosított. Ugyancsak vállalta a főváros a közraktárak és az elevátor saját költségén történő felépíttetését, és biztosította a társaság számára a jogot a közraktárak és az elevátor közötti terület még további raktárakkal való beépítésére. Valóban: mindaz, ami a közraktárak már említett területi terjeszkedésében történt, már a Leszámítoló Bank bérletének idején folyt le. A közraktárak így valahára már megnyíltak, mikorra azonban üzemelésük megindult, kiderült, hogy jövedelmezőségük nem érte el a várt mértéket. Talán az épületek túlságosan költséges építése vagy a bonyolult kezelés magas költségei okozták-e? Kétségtelen, hogy igénybevételük a várakozáshoz képest nem volt kielégítő. Jóllehet az összforgalom emelkedett, a jövedelem a beruházott tőkéhez képest tíz éven át sem ment a maximális 4,82% fölé, ami nem volt magasabb bármely biztos kamatozású értékpapír jövedelmezőségénél. így a főváros által biztosított szubvenció csak 1893-től válik szükségtelenné: ekkor már minden raktár túlzsúfolt, az elevátor nemegyszer éjjel-nappal dolgozik, de olykor még így is több napig eltarthat, míg a kereskedők kirakodhatnak a hajókból: sokszor hetekkel előre kell jelentkezni beraktározásra, gabonatisztításra, mert a tisztítógépek is túlterheltek. Es még így is roppant mennyiségű gabona tárolódik magánraktárakban a város különböző pincéiben, jóllehet árát így nemcsak a kocsifuvar, hanem a kövezetvám is terheli. De hogy mindez mennyire összefügg Budapest kereskedelmi központi jellegének továbberősödésével, legjobban abból látszik, hogy az 1882-ben ugyancsak a Leszámítoló Bank finanszírozásában megnyitott szegedi, temesvári és barcsi közraktárak közül 1889-re a bank az első kettőt (melyek korábbi gyűjtőjellegüket a szállítás kiterjedése következtében elveszítették) már be is szünteti, és helyettük 1890-ben Fiúméban nyit közraktárat. Az áruforgalom növekedésének további nagy perspektívái korszakunk végére Budapest kereskedőiben azonban még további közraktárak létesítésének igényét is felélesztik. Az árutőzsde A budapesti legtágabban vett terménykereskedelem további kiterjedését és kibontakozását korszakunkban azonban már nemcsak a ténylegesen ideérkező áruk tárolására szolgáló közraktárak megépítése segíti elő, hanem — s még sokkal inkább — annak a kereskedelmi fórumnak létrejötte, mely túlnyúlva a kereskedelmi tevékenységnek a szállítási és tárolási lehetőségek adta keretein, lehetővé tette a Budapestet szállításuk közben már nem is érintő árucikkek forgalmának is Budapesten történő állandó központosítását. A budapesti Aru- és Értéktőzsde s elsősorban áruosztálya ez a fórum (az értéktőzsdéről majd később beszélünk): Magyarország terménynagykereskedelmének állandó, folyamatos vására. Talán szimbólumnak is tekinthető: fennállásának 10. évében újonnan épült Duna-parti palotájának kapuit éppen a városegyesítés heteiben, 1873. szeptember 24-én nyitja meg, hogy az általa megtestesített gazdasági élet és a főváros, a városegyesítéssel megerősödött országos gazdasági központ, korszakunkban is tovább és még erősebben segítse egymás fejlődését, az egyesített város részéről immár nemcsak — mint eddig — gazdasági, hanem egyre erőteljesebb, gazdaságon kívüli eszközökkel is. Utóbbiak között mindenekelőtt azzal, hogy a gazdaság budapesti székhelyű intézményei számára a főváros az államélet központjának számos előnyét biztosítva (a koncentrálódott távíróhálózatból adódó előnyöktől egészen a gazdaságpolitikai véleményadás elsősorban kínálkozó lehetőségéig), ezeket összegezve, többletként még egyfajta presztízst is adott. Olyan presztízst, mely a város gazdaságának a hazai gazdasági élet szervezésében addig is játszott szerepét korszakunkon végig egyre fokozta. A budapesti tőzsde, mely már kezdettől fogva ennek a szervezésnek volt legreprezentatívabb eszköze, nem is késett élni ezekkel a lehetőségekkel. Növekvő jelentősége legközvetlenebbül a tőzsdén forgalmazott gabonamennyiségnek az 1873. évi 3 millió 838 ezer métermázsáról az 1896. évi 9 millió 888 ezer métermázsára való emelkedésében tükröződik, valamint a tőzsdei üzletek hatókörének egyre fokozódó kiterjedésében a hazai kereskedelem Budapest szűkebben