Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

merev fametszetébe vagy a realista társadalmi olajkép fekete és mélybarna tónusaiba fordul: új korszak küszöbén áll a kortárs. Az új korszakot azonban nemcsak városképi vagy a városlakó magatartásában jelentkező külsőségek érzékeltetik; a változás lényege mélyebben van: a városokon belül egyre több vonatkozásban és egyre erőteljesebben érvényesülő ellentétekben. Egyrészt persze maga a nagyszabású fejlődés nem egyenletes a maga egészében: a város életének vagy az élet városiasodásának minden vonatkozásában. Nekilendül a terménykereskedelem, elbizonytalanodik a kézműipar fejlődése; irodalmi központtá válik a város, de még nem képzőművészetivé is; Pest gazdagsága megsokszorozódik, Buda (legalábbis hozzá képest) mintha még tovább szegényednék. Másrészt a kibontakozó tőkés fejlődésnek természetében benne is van az ellentétek elmélyítése, sőt megteremtése még a fejlődés egy-egy csupán stagnáló vagy éppenséggel emelkedő ágán belül is. A rohamosan növekvő pesti vagyonok mellett így növekszik meg szükségképpen a szegénység létszáma; az irodalmi központtá történő fejlődésen belül így válik a város központiává az irodalom alatti irodalomnak, a ponyvának is -mint ahogy a fényes bérpaloták hátsó lépcsőiről nemegyszer tömegszállások is nyílnak. Mivel Pest-Buda egész modern polgárosodása tulajdonképpen még nagyon is újkeletű, és igen lényeges elemeivel még a 48 előtti fejlődésnek sem közvetlen jogutóda — érthető, ha az ellentétek a városegyesítés évében még különösen harsányak, különösen nyersek harsányabbak és nyersebbek, mint Európa hosszabban, folyamatosabban fejlődött városaiban. Ezért teszi a külföldi látogatóra - és nem is egyre - a város Amerika benyomását: mintha gazdasági életét tekintve egy minden hagyomány és előzmény nélküli modern világbanjárna, melybe azonban még olykor egészen váratlanul belenyúlnak az egzotikus környezet egyes meglepő, olykor szinte archaikus elemei. Kétségtelen azonban, hogy ha ellentmondásai harsányak is, de nem kevésbé hangosan beszélnek a városfejlődés e negyedszázadának eredményei is. Mindenekelőtt a döntő eredmény: a város végül is meg tudta szervezni a magyarországi nemzeti piac a Monarchián belül függetlenülni képes erőit, e siker összes, immár országos politikai és gazdasági kihatásaival, következményeivel együtt, miközben egyszersmind létrejönnek — bár olykor még csak csíráikban — a városi fejlődés legfontosabb, sajátlagosan helyi, de a város különleges helyzete folytán így funkcióikban is előbb-utóbb országos modellé váló elemei is. Mert nemcsak az itt összpontosuló vasúthálózat fővonalai vagy a kereskedelem, hanem a nagyipar, az urbanizáció vagy a kultúra valamennyi, a most kezdődő egész periódusra jellemző, meghatározó értékű problémája most formálódik ki és száll immár többé-kevésbé kész, megfogalmazott feladatként, örökségként a városegyesítés utáni évek nemzedékére. A városegyesítés előtti korszak sokáig fehér folt volt a főváros történetében. Itt helyenként talán hosszadalmasnak tűnő tárgyalása annak az egynek érzékeltetésére azonban talán alkalmas volt, hogy a város kapitalizmus kori történetének ezek az évek alkotják legjelentősebb periódusát. Mindaz, ami mostantól, a városegyesítéstől és belőle következőleg nemcsak hét évtizeden át, de részben napjainkig nyúlóan is történik, ebben a nehéz és eredmé-123. Ráth Károly, Budapest első főpolgármestere 124.'Kammerraayer Károly, Budapest első polgármestere 125. Gerlóczy Károly, Budapest első alpolgármestere