Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

nyeiben még kevéssé látványos, fakó színű korszakban születik meg. Emlékét kevéssé őrzik reprezentatív műemlékek: stílusát jószerivel már csak a szakember tudja felismerni a városképben; nagy ipari létesítményei rég áldozatul estek a háborúnak, a műszaki fejlődésnek vagy egyszerűen a város terjeszkedésének. Hangulatait sem tudjuk ma már olyan élénken és színesen felidézni, mint a fin de siècle Budapestjéét. De e korszak munkája leghangsúlyosabb részeivel maga a mai várostérkép, előnyeivel és hibáival, körútjaival, hídjaival, tereivel, a vasúti síneknek a várost körbefogni kezdő acélgyűrűjével, a kerületi beosztás alapjaival — és mindazzal, ami modernné teszi egy nagyváros igazgatását. Ez a kor fogalmazza meg az Opera igényét ugyanúgy, mint a Népszínházét, és ez a kor és erről a Pest-Budáról indítja el útjára a magyarországi munkásmozgalmat is. A következő korszak az itt megfogalmazott igényeknek így már sokkal inkább csak végrehajtója lesz, mintsem megfogalmazója; megvalósítója mindazoknak a terveknek, melyeket a negyedszázad pest-budai nemzedéke nemcsak szőtt, de melynek megvalósításához az alapokat is lerakta. A kor, melyben a polgári forradalom után Pest-Budából végérvényesen Budapest lett, így válik a testvérvárosok újkori történetének legjelentősebb, legfontosabb korszakává is.21 126. „Budapest Főváros Tanácsa 1873". Pecsétlenyomat a főváros új címerével