Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

120—121. Reitter Ferenc, a budapesti városrendezés megtervezője és Lechner Lajos, a városrendezési pályázat első díjának nyertese A továbbiakban a kiírás hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a javasolandó fő közlekedési utak a jelenlegi mellékutca-hálózattal egyszerűen maradjanak kapcsolatban és hogy a nyilvános épületekelőtt megfelelő előtér maradjon részint a nagyobb forgalomnak, részint a díszesebb homlokzat jobb érvényesülhetésének érdekében. Csatornázás, vízvezeték és világítás vonatkozásában a kiírás megelégszik egyrészt a főcsatornák irányának és rendszerének, illetve az Ördögárok dunai torkolati pontjának megállapításával, másrészt Budán a fővízvezető és a magas víztartó helyének meghatározásával. Pesten a kültelki utak tervezésénél csak az újpesti vízmű és a kőbányai víztartó közötti elhelyezésükre kell tekintettel lenni. Végül Budán a terv megállapítja a második gázgyár helyét. Befejezésül az egészségügyi szempontból befásítandó helyek és terek megjelölését kéri, hozzátéve, hogy a Városligettel és a Margitszigettel a javaslatban foglalkozni nem kell. A pályázók munkájának további megkönnyítésére a Közmunkatanács csatolta a Közlekedésügyi Minisztérium tanulmányát a Duna szabályozásáról, a saját maga által készített nem kötelező rendezési tervet, továbbá a pályázóknak megfelelő léptékű részlettérképeket is rendelkezésükre bocsátott. A Közmunkatanács a pályázóknak biztosította ezenkívül a betekintést az eddigi felmérési eredményekbe is; a pályázók elgondolásaikat a térképen jelöljék meg, ezenkívül szöveges indokolást és sorrendi javaslatot is kell készíteni. Pályadíjakra 20, 10 és 5 ezer aranyfrankos három díjat tűztek ki, az eredményhirdetést december 15-ben határozták meg. A pályázatok nyelvét illetőleg a kiírásnak nincs megkötése - ám jellemző, hogy mindenki németül adta be tervét, kivéve az egyetlen külföldit, a londoni Klein és Fraser céget: ők magyar nyelvű szöveget nyújtottak be. A kiírás, melynek megszerkesztésében az előzmény után nem alaptalanul gyaníthatjuk Reitter kezét és koncepcióját, kétségtelenül többé-kevésbé kész helyzet elé állította a pályázókat. Nemcsak hogy már józan megfontolásból is alkalmazkodniuk kellett a meglevő többé-kevésbé magas beépítésű városszerkezethez, hanem még az újonnan kialakítandó útvonalaknak, tereknek és a középületek elhelyezésének vonatkozásában is erősen megkötötték a kezüket. Ezen nem enyhített a pályázat eltérő koncepciókat is igénylő kérése sem. Ennek folytán nem meglepő, ha a pályázat új megoldásokat kevéssé hozott, még kevésbé fogadott el — és az első díjat végül is az a pályamunka nyerte el, mely legjobban alkalmazkodott a kiírásban rögzített koncepcióhoz. A pályázatra összesen 10 pályamű érkezett be: közülük az első díjat Lechner Lajos Veritas, a másodikat Feszi Frigyes Metropol, a harmadikat a már említett londoni cég Ich dien jeligéjű pályamunkája nyerte el. Lechner elsődíjas terve a kiírásban rögzített igényeket józanul tudomásul véve, ezekhez pontosan alkalmazkodva a Bel- és Lipótvárost, valamint a Várat és a Váralját tekinti a központi funkció kiszolgálására hivatott és így reprezentatívan kiépítendő és szabályozandó városmagnak; a Vár erőteljes átépítésének ötletét úgy látszik Táncsicstól, illetve az 1868. évi budai javaslatból veszi. A Várban Lechner ugyanis építészetileg különválasztja a palotát — melynek a mai Szent György térig való kiterjesztése az evangélikus templomnak a Bécsi kapu térre való áthelyezésével együtt itt vetődik fel először — és magát a lakónegyedet; a várkapukat elbontja, de felismerve a falak városképi értékét, meghagyja azokat. A pesti bizottság javaslatát veszi át 20* 307