Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

megteremtésére. E munkák elvégzése kormányfeladat: kivitelét Reitter egy Fővárosi Szépítő Tanács nevű szervre bízná. Mindezeknek költségét 46 millió forintra teszi ; ebből 3 millió forintot a vasúti kölcsönből lehetne fedezni, de a maradék 43 millió (melyből a Duna-szabályozás 10 és fél, a két új híd 15, a Lánchíd megváltása 9, a Kiskörút, a Nagykörút és a Sugárút építkezése a szabályozási terv költségeivel együtt 5, a többi 3 és fél millió) is kis összegnek tűnik, ha — mint melankolikusan hozzáteszi — ahhoz hasonhtjuk, hogy Párizsban egyedül a Rue de Rivoli utolsó szakaszához szükséges kisajátítások 126 millió frankot igényeltek, s ennek az öszszegnek még a 46 millió forint is csupán 2/3-a. Kevés vagy sok pénz — a feladat mindenesetre ennek megszerzése volt. Andrássy tiszteletre méltó energiával sürgeti az ügy intézését, és mikor 1870 elején egy francia—osztrák pénzcsoport javaslatot tesz a magyar kormánynak külön fedezet lekötése nélkül 30 millió forint névértékű kölcsönkötvény 80%-os árfolyamon való átvételére, a tárgyalásokat maga Andrássy irányítja, sőt a szerződés megkötésére maga is Bécsbe utazik. 1870. március 12-én alá is írják a szerződést, egy hét múlva: március 21-én már be is nyújtják a Csengery által elkészített törvényjavaslatot. Kétnapos vita után április 7-én a képviselőház a törvényjavaslatot hatalmas szótöbbséggel elfogadja — jellemző a valóban országos igényre, hogy még a Tisza Kálmán vezette balközépi ellenzék is megszavazza, fenntartva azonban ellenzéki alapállását a kormánnyal szemben. 8-án a főrendiház is elfogadja a törvényt, mely 9-én a plenáris ülésen még egyszer felolvasva, másnap megkapja Ferenc József szentesítő aláírását is. Az aránylag rövid, mindössze 28 §-ból álló törvény elrendeli a Lánchíd megváltását, egy vagy szükség esetén két új Duna-híd létesítését, a Duna pest-budai szakaszának szabályozását, és végül a testvérvárosokban közlekedési fővonalak nyitását. Az e célra felvehető 24 millió forintos sorsolási kölcsön fedezetére a hidak és a rakpartok jövedelmeit, az osztrák területen székelő, de Magyarországon is fiókkal vagy üzemekkel bíró vállalatok — ideértve a közlekedési vállalatokat is — községi adópótlékát s a szabályozás során nyert telkek eladásából befolyó jövedelmeket jelöli meg. A törvény egyúttal az így létesített vállalatok fenntartására — és részben további beruházásokra is — a kölcsönből végrehajtott kisajátítások és szabályozások által nyert telkek eladási árából külön fővárosi pénzalapot is alkot. Ezt még a kölcsön fedezetére kijelölt alapoknak a törlesztésen túl fennmaradó, ezután pedig összes jövedelmével, a városok minden, közmunkaváltság címen befolyó jövedelmével, és végül a szabályozás során magántelkekhez csatolt közterületi telekdarabok (az ún. terjedékek) eladási árával is megnöveli. E források közül egyedül a közmunkaváltság Pesten 1870 -72-ben évi 54 — 60 ezer, az egyesítés utáni Budapesten 1874-ben már 77 576 forintot tett ki. A törvény ezután a városrendezéssel kapcsolatos, a közlekedési fővonalak nyitása kapcsán megfogalmazott teendők ellátására (mert a Duna-szabályozást és a hidak ügyét a kormány maga vállalta el), illetve a törvény alapján létrejött vállalatok kezelésére elrendelte a Fővárosi Közmunkák Tanácsának felállítását, s a tanácsot bízta meg a fővárosi pénzalap kezelésével is. Ami a Közmunkatanácsot illeti, a törvény szerint feladata az egész fővárosra (illetve a törvény kihirdetésekor még külön Pest és Buda sz. kir. városokra) vagy egyes városrészekre kiterjedő szabályozási munkák előkészítése és tervek készíttetése, valamint az ezek alapján végzendő szabályozási munkák végrehajtása. Mindaddig, míg a városok egységes szabályozási terve véglegesen el nem készül és az építésügyet törvény nem fogja szabályozni, a városoknak a tanács által megállapított szabályozási terveket, elveket és utasításokat mindenben szem előtt kell tartaniok. Feladata továbbá a tanácsnak az utak és utcák irányának és szintjének megállapítása, az utcák és közterek elnevezése és a házszámok szabályozása (e két feladatkörben a tanács konkrét operatív feladatokat is kapott), valamint az építési ügyet szabályozó javaslat kidolgozása. Széles jóváhagyási jogköre volt a tanácsnak minden, a városok hatóságai részéről hozott oly határozat, terv és költségvetés felett, melyek Duna-parti építmény, rakpart, közraktár stb., valamint minden út, híd és útburkolat építését és fenntartását (utóbbiaknak tisztítását és locsoltatását is), közúti vasutak, pöce- és egyéb levezetési csatornák, nyilvános parkok és faültetvények létesítését, fenntartását és kiterjesztését érintették. A tanács jóváhagyása kellett minden, a vízvezetéki ügyre vonatkozó, valamint az utak, utcák, terek, „mulatóhelyek" beépítését és világítását illető városi határozathoz is. Ezenkívül a városi tanácsok minden építési és építésrendőri ügyben hozott határozatát a tanácshoz mint másodfokú hatósághoz lehetett fellebbezni. A törvény mint az 1870. évi X. te, 1870 májusában került kihirdetésre; ezzel a város központi gazdasági funkcióinak megfelelő műszaki-városépítési feladatok vonatkozásában a városok egyesítése gyakorlatilag máris megtörtént. A városegyesítés felé vezető út első szakasza ezzel lezárult. A város- Csakhamar lezajlott a Közmunkatanács első ülése, és az ősz folyamán megtörténtek a várorendezés sok műszaki felmérésének előkészítései; Pesten ez a munka Halácsy Sándor vezetésével ekkor alapjai niár a város költségén évek óta folyamatban volt, most ugyanezt a munkát indítják el állami