Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

1867 novembereben a tanügyi bizottság felkérésére Gönczy Pál miniszteri tanácsos már részletes munkálatot nyújt be a tanácshoz a városi népoktatás reformja tárgyában. A városi tanács — tanügyi előadójának, Békey Imre tanácsnoknak neve megérdemli, hogy megemlítsük és kegyelettel megőrizzük — roppant energiával neki is lát [a közgyűlés által elfogadott program végrehajtásának. 1868-ban Pest város elemi népiskolai kiadása még csak 120 ezer forint; 1873-ra ez az összeg pontosan megtízszereződik, s a város iskoláinak száma 17-ről (91 tanteremmel) 33-ranő(133 tanteremmel), a tanítóké 78-ról 133-ra — míg az egy tanítóra jutó gyermekek száma 90-ről 79-re csökken. A városegyesítés évében Pest város elemi népiskoláit 8336 gyermek látogatja; az emelkedés öt év alatt közel 800 fő. A növekedést tükröző száraz adatok mögött elsősorban új iskolaépületek állnak. 1868-ig — mint már emiitettük — a városi iskolák jó része bérházakban volt elhelyezve, s a néhány önálló iskolaépület is már korszerűtlen volt és elavult. Most öt év alatt 15 új iskolaépület építése kezdődik meg: először, 1868-ban, a terézvárosi Templom téren (a mai Nagymező és Labda utca sarkán), a Stáció (a mai Baross) utcában és az ősz (a mai Szentkirályi) utcában. Ugyanebben az évben a kőbányai Ohegyen a város egy házat vásárol és alakíttat át iskolának. A következő évben a mai Szent István téren, a Cukor és a Kazinczy utcában indul új, nagyobb iskolaépítés, és egy kisebb iskola épül a Városliget háta mögött, a Hermina-mezőn. 1870 és 71-ben ezek az építkezések folytatódnak, és emellett a város bővíti a Szív utcai iskolát. 1872-ben újabb nagy lendülettel megkezdik a Szőlőhegy utcai, a Temető (a mai Mester) utcai és a Két Nyúl (a mai Szamuely) utcai iskolák építését; a városegyesítés évében a Nagymező utcában és Kőbányán kezdenek hozzá új iskolaépítkezésekhez. Nagyszabású építkezések ezek: többemeletes, nagyablakos épületek, folyóvízzel, vízöblítésű vécékkel és gázvilágítással; jó részüknek építési költségei alaposan felül vannak a 100 ezer forinton. Nem is véletlen, hogy a bécsi világkiállítás zsűrije 1873-ban :Pest városát I. osztályú éremmel tünteti ki a kiállításon is bemutatott iskolaépítéseiért. Ugyanekkor a népiskolai és rajziskolai tanítók fizetése is emelkedik: 1868-ban még csak évi 550 forint körüli átlaga 1873-ra 1060 forintra nő. Az iskolákban 216 falitábla, 1764 olvasótábla, 248 falitérkép, 28 földgömb, 59 számológép, 428 természettudományos és 1175 „szemléleti" tábla segíti az oktatást. Legjobban persze a Bel-, a Lipót- és a belső Terézváros iskolái vannak ellátva — ugyanakkor azonban 32 I. és II. osztályban még itt sincs számológép. De a fali- és olvasótáblák már egy osztályból sem hiányzanak. Ám, mivel a népiskolai törvénynek megfelelően az egy tanteremben maximálisan elhelyezhető 60 tanulónyi létszám mellett a ténylegesen beiratkozott tanulókkal az új iskolák férőhelyei máris teljesen telve vannak, valójában mindazoknak számára, akik a városi iskolák látogatása szempontjából számításba jöhetnek, a város már így sem tud férőhelyet biztosítani: az egyensúlyt már ekkor is csak a nagyarányú iskolakerülés tartja fenn. Mert bár a beiratkozott tanulók által mulasztott órák száma az egész óraszámnak csak kb. 6 - 8%-a (legkisebb, 1,4%, természetesen a Bel-, legnagyobb, 8,7%, a Terézvárosban), ugyanakkor egy önkéntes kérdőíves felmérés alapján azoknak a 6 —14 éves korú gyermekeknek száma, akiket a szülők saját bevallásuk szerint sem iskolába nem küldenek, sem otthon nem tanítanak, 1872-ben csak Pesten 3646-ot tesz ki — azokkal együtt pedig, akiknél a szülők nem is tettek bevallást, legalább 7 ezerre becsülhető. Ezek közül mintegy 4 ezer az elemi iskola négy osztályába tartozók száma: olyan tömeg ez, melynek, ha az iskolakényszert a hatóság alkalmazná, máris legalább további 40 új tanteremre lenne szüksége. A városrészek szerinti megoszlásban tükröződő társadalmi különbségek itt is jellemzően megfigyelhetők: az iskolakerülés a nagy és népes kültelkű Terézvárosban a beírt gyermekek számának 35, a József- és a Ferencvárosban 24 —24%-át teszi ki — míg a Lipótvárosban már csak 13, a Belvárosban meg éppenséggel csak 9%-ot. És nem kevésbé szomorú képet mutat a lemorzsolódások vizsgálata: 1871 72-ben az I. osztályba 3484, a II.-ba már csak 1943, 113. A budai városi Főreáliskola (ma Toldy Ferenc gimnázium) 1857 —59-ben emelt neogótikus épülete (Petschnig János)