Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

ki, formálják a testvérvárosok kulturális arculatát. S melléjük negyedikként — ha még csak szerényen, még csak igen kis körben és csak korszakunk végén kezdve meg szélesebb tevékenységét — most lép oda nagy, a kortársak által talán még nem is sejtett lehetőségeivel a testvérvárosokból kiinduló, országosan most kibontakozni kezdő magyarországi munkásmozgalom. A magyar- j± testvérvárosok hagyományos országos központi funkciókat ellátó tudományos intézményeiországi tudo- ne^. az aDszolutizmus által tevékenységében erősen korlátozott Akadémiának, a Thun-féle központja oktatáspolitikában németesített és rekatolizált, de szervezetében és sok vonatkozásban tananyagában is már korszerűsített Tudományegyetemnek, a szegényes József Ipartanodából már az abszolutizmus idején politechnikummá fejlesztett, majd a kiegyezés után, a városegyesítés évére már teljesen kifejlődő Műegyetemnek, valamint az abszolutizmus alatt a hazai társadalom és az emigráció által adományokkal szinte tüntetően, végül az uralkodó támogatását is kiprovokálva gazdagított Nemzeti Múzeumnak — és a köréjük csoportosuló, a magyarországi tudományos élet legaktívabb személyeit összefogó, a hatvanas évek elejétől gyors ütemben megalakuló (1873-ban már 7) országos tudományos társaságoknak helyileg Pest-Budához kötött, bár a városfejlődéstől többé-kevésbé független szakmai tevékenysége nyilván túlmutat a várostörténet által kialakított kereteken. Annak meghatározásában azonban, hogy az átalakuló magyarországi társadalomra törekvéseik, céljaik és általában az általuk közvetített tudományok mekkora befolyást tudnak gyakorolni (ezáltal egyszersmind tovább erősítve szakmai lehetőségeiket is), a városok jelentőségét már nem lehet letagadni. Ami az egyetemet illeti, a hazai polgári fejlődés egésze szempontjából éppen most, a polgári forradalmat közvetlenül követő ilyen rendkívüli körülmények között különösen jelentős volt az, hogy a vezető értelmiség kiképzése már egy polgárosult, a feudális csökevényektől leginkább mentes társadalmi környezetben történik, mely — mint a bölcsészkar már 1850 elején megállapította ,,mint Magyarország művelődésének központja, sokféle alkalmat nyújt az ifjúság művelődésére". Ugyanakkor az a körülmény, hogy az egyetem az egész ország leendő értelmiségi elemeit Pestre vonta, itt ismertetve meg őket a városi életformákkal és városias igényekkel, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a következő évtizedekben a magyarországi polgáriasodásnak és városiasodásnak majd Pest legyen a konkrét modelljévé, az ezzel kapcsolatos anyagi vagy szellemi igényeket kielégíteni képes pesti iparos, művész vagy író pedig az egyik irányítója és a maga keretei között — a haszonélvezője is. A bölcsészkar természettudományi tanszékeinek és az orvoskari klinikáknak a hetvenes évek elejével meginduló nagyszabású kiépítése a hazai és immár modern természettudományi kutatásoknak is a városokat teszi központjává. Mert ha a humán műveltség korszerű továbbfejlesztéséhez a vidék hagyományos kultúrközpontjainak nagy múltú könyvtárai még nyújthattak is némi lehetőséget (bár a külföldi könyvtermelés rohamos növekedésével már ez is egyre nehezebbé vált), a modern természettudományiműszaki[kutatások elvégzése a pestihez hasonlóan most megépített és jól is dotált nagyszabású modern laboratóriumok nélkül gyakorlatilag már lehetetlen volt — se funkciót a Műegyetem kiépítése még tovább fogja erősíteni. Hiszen a polgári állam léte szorosan összekapcsolódik a termelésnek, a technikának indulásában is polgárságot igénylő, kibontakozva pedig a polgárságot majd újjáalakítani és megerősíteni is képes fejlődésével. 109. Az új egyetemi építkezésekből: a Vegytani Intézet a mai Trefort-kertben álló épületének keresztmetszete (Wagner János). Fametszet, 1872