Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

110. A pesti egyetem orvosi karának professzorai 1863-ban. Alinak (balról jobbra): Dieseher János, Wagner János, Arányi Lajos, Semmelweis Ignác, Lippay Gáspár, Lenhossék József, Jendrassik Jenő András Nedelko Demeter, Linzbauer Ferenc, Wachtel Dávid, Stockinger Tamás. Ülnek (balról jobbra): Zlamal Vilmos, Sauer Ignác, Rupp János, Balassa János. — Marastoni József litográfiája Mindezek a lehetőségek és nemcsak pusztán a fővárosi székhely igénye — hozza létre azt a szélesen kibontakozó jelenséget is, hogy a most gyors egymásutánban alakulni kezdő országos tudományos társulatok mindegyike Pestet választja székhelyéül. Hiszen e most szervezkedő csoportok legnépesebb rétegét eleve éppen a pest-budai lakosok, vagy legalábbis vagyonikig, anyagilag itt is érdekelt személyek alkotják és nemcsak a fővárosi lakóhely következménye, hogy az egyletek többségében a vezetés kezdettől fogva pest-budai lakosok kezébe fog kerülni. Mindez azoknak az intézményeknek jelentőségére utal vissza, melyek korszakunkban a testvérvárosokban a kulturális-tudományos érdeklődés szervezett kielégítését ellátták: nemcsak az egyetemekére, az Akadémiáéra s a Nemzeti Múzeuméra, de pl. a nagy könyvtárakra is — és mindazon egyéb, ekkor még csak szerény méretekben induló kulturális-oktatási intézmények jelentőségére is, melyek ekkor már mind értelmiségi embereket igényelnek és gyűjtenek össze a fővárosba. Néhány számadat jól érzékelteti a folyamat lendületét. Az 1850-es évek közepén az egyetem három világi karának 650 hallgatója van; az 1860-as évek elejére e szám 900-ra, 1873-ra 1800-ra emelkedik. A Műegyetem 1864-ben 230 -f 80 hallgatóval működik, ezeknek száma 1873-ban már eléri az 500-at. 1861-ben a városban még csak a már 1848-ban is létezett 4 tudományos egyesület működik (ideértve az Akadémiát is); az ilyen egyletek száma 1873-ra 7-re nő, s taglétszámuk (benne persze vidékiekkel is) 7700-ra emelkedik. Mai szemmel nézve szerény számok, mégis rajtuk mérhető: az Akadémia, az egyetemek és a Pest-Buda székhellyel megalakuló tudományos egyesületek, s a velük kapcsolatban álló, általuk kiképzett vagy tagságuk köréhez tartozó vidéki értelmiség révén a városegyesítés évére Pest-Buda vitathatatlanul a modern hazai tudományos kutatásnak és közéletnek is központjává válik. Tudományos központtá válásán túlmenően azonban korszakunkra Pest-Buda tovább erősíti A saJió_ ésr a ugyancsak már 48 előtt biztosított központi szerepét a kultúra talán legfontosabb, mert aránv- ^nyu&mda.s lag legszélesebb tömegekhez és legszélesebb, legváltozatosabb mondanivalóval szólni képes ágának: a magyar irodalomnak vonatkozásában is. E folyamat két tényezőből tevődik össze. Egyrészt folytatódik a sajtónak és a könyvkiadásnak, az irodalom intézményes anyagi-technikai fenntartóinak már a reformkortól megindult pesti összpontosulása (ideszámít a pesti magyar színjátszás jelentőségének növekedése és irodalmi felvevőképességének bővülése is). Másrészt (és részben ennek következtében is) egyre inkább Pestre gyűlnek maguk az alkotók is: a magyar irodalom korábbi területi sokközpontúsága ekkor kezd elsorvadni. E kettős folyamatnak alapja azonban kétségtelenül közös a hazai kultúra más területein is ugyanakkor megindult centralizációéval: az a tény, hogy ezekben az évtizedekben a kettős város a kialakuló magyarországi