Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

VIII. PEST-BUDA, MAGYARORSZÁG KULTURÁLIS KÖZPONTJA Annak a fejlődésnek, melynek során a testvérvárosok az 1849 utáni átmeneti hanyatlást átvészelve, a városegyesítés éveire már a magyar nemzeti piac kétségtelen központjaivá, és ennek megfelelően az e gazdasági bázison önállóságát részlegesen visszanyert magyar polgári állam politikai-igazgatási fővárosaivá is váltak, természetszerűen megvolt a maga nem lebecsülhető hatása a kulturális fejlődés vonatkozásában is. Pest-Buda növekvő gazdasági és politikai jelentőségével együtt sőt bizonyos vonatkozásban azon túlmenő mértékben is ezekben az években kulturális vezető szerepe is további gyors fejlődésnek indul. E fejlődés sokágú, komplex folyamat. Része van benne a még 48 előtt itt mint az ország fővárosában alakult országos jellegű kulturális-tudományos intézmények továbbélésének és jelentőségük új növekedésének az abszolutizmus lazulásával együtt kibontakozó gazdasági-politikai fejlődés sodrában. Es része van annak is, hogy a magyar polgári állam és maga a társadalom is 1867 után sürgősen kezdi megteremteni mindazon további központi tudományos-kulturális intézményeket, szervezeteket, melyek az abszolutizmus alatt nem jöhettek létre. De jelentős része van ebben a nyomdaipar, könyvkiadás és az országos közvéleményt formáló sajtó természetszerű összpontosulásának a gazdasági-politikai és intézményei révén így kulturális központtá is váló fővárosban: az itt kialakuló kulturális életet, annak újszerű vonásait és kezdeményeit ezek közvetítik az ország minden tája felé. Mindezzel szoros összefüggésben pedig megindul mindazoknak az értelmiségi elemeknek egyre erőteljesebb áramlása is a testvérvárosok felé, melyek alkalmasak arra, hogy a városból valódi modern tudományos-kulturális központot formáljanak. Részint ők azok, akik — amennyiben eleve nem pest-budai lakosok — a most itt kibontakozó vagy szerveződő országos intézményekben kapnak állásokat: világosan áttekinthető és felmérhető csoport ez. De legalább ilyen jelentős, bár szám szerint már sokkal nehezebben megfogható csoport azoké, akiket egyszerűen Pest-Buda bizonyos fajta értelmiségi munkaerők iránti megnőtt, érezhetően roppant igénye vont ide. Mert ha van némi tehetsége, az értelmiségi ember most valóban gyorsan találhat magának legalábbis valamilyen szerény, a kulturális területtel kapcsolatban levő állást: újságíróit vagy legalább nyomdait, kiadóhivatalit vagy szerény hivatalnokit - de mindenesetre olyat, mely legalább annyit lehetővé tesz számára, hogy részt vegyen a város kulturális életében: olvasson, lásson, vagy eszmét cserélhessen magához hasonló érdeklődésű emberekkel. Nem új, most kezdődő folyamat ez: kezdetei a XVIII. század végére nyúlnak vissza s a negyvenes évekre már nagyban kiszélesednek. Az abszolutizmus tíz éve azonban visszafejleszti, beszűkíti és meglassítja e folyamatot, hogy az újból — bár most már minden előzőnél nagyobb mértékben csak a hatvanas évek elejétől bontakozhassék ki. Eredményei a kultúrában és főleg a társadalomban így persze inkább már csak a városegyesítés utáni korszakban fognak valóban érezhetőkké válni de most alapozódnak meg. E tényezőkön kívül azonban nem kis mértékben, két vonatkozásban is, része e folyamatnak a testvérvárosok és kivált Pest egész társadalma is. E társadalom egyrészt a kultúrának legközvetlenebb felvevője és ezáltal legelső alakítója is. Láttuk már, hogy a testvérvárosoknak a tőkés fejlődés által országos viszonylatban leginkább befolyásolt társadalma az országban ekkorra már legtisztábban polgári vonásoknak vált hordozójává. Egyrészt határozott polgári érdeklődéssel és immáron ízléssel is, másrészt azonban a közműveltség terjesztését illetőleg is erős igénynyel, mely ezekben az években nem sajnálja a pénzt a népoktatás előfeltételeinek megteremtésére sem. Nem önzetlenül persze: a tőkés fejlődés már egyre inkább és minden fokon képzett munkaerőt igényel az analfabéta segédmunkások és napszámosok tömegeinek szerepe a városban már csökkenni kezd. A népoktatásba befektetett tőkék a külföldieknél mindenesetre olcsóbb és kevésbé mobil munkaerőben térülnek vissza az ezeket az összegeket megszavazó városatyák számára. Az állam és általában az uralkodó osztály mint a Pest-Budára települő országos tudományos és kulturális intézmények, s az ezekhez kapcsolódó gazdasági vállalkozások és a sajtó közvetlen vagy közvetett szervezője; az egész országból Pest-Budára tóduló értelmiség, mely ezeket működteti; és a pest-budai polgár, aki e kultúrát részint igényeivel befolyásolja, részint népiskoláival megkezdi e kultúra társadalmi bázisainak szélesítését: korszakunkban ezek az erők alakítják