Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

ros peremén új sajátos településtípusok, ill. a hagyományos települések életében is új elemek válnak megfigyelhetőkké. Az üdülő- A nyaralóövezettel kezdve: Pest első üdülő- és kirándulóhelyei a várostól kifelé, a dombvidéövezet ken kezdtek kialakulni: részben már a reformkorban Újpest, Káposztásmegyer, Rákospalota, Cinkota, Maglód, Alag, Pót irányában kertek, szőlők vételével, egyes kis kirándulóközpontok létesítésével, később, már korszakunk vége felé részben itt, részben Szent lőrincen, Haraszt-in, Pécelen is már kisebb nyaralótelepek építésével. A tendencia azonban (melynek részletes feltárása a város polgárosodó életformái kutatásának még megoldásra váró feladata), úgy tűnik, gyorsan megállt. Amennyiben az új telepek ugyanis közel feküdtek a rohamosan terjeszkedő város határához, előbb-utóbb elnyelte őket a város előtt kialakuló ipari-mezőgazdasági elővárosi övezet, hovatovább elpusztítva az egykori nyaralókat is. Amennyiben pedig távolabb voltak, a városon belüli közlekedési hálózat kiépülése összehasonlíthatatlanul szebb konkurrensüknek, a budai hegyvidéknek kedvezett, egyre inkább átcsábítva oda Pest legalább olykor természeti környezetre vágyó tömegeit is. A Buda környéki hegyvidék betelepítése még a XVIII. század végén, a hegyvidék forrásainak környékén indult meg, elsősorban a Kamaraerdő és a Szép Juhászné, valamint a Zugliget környékén. E területeket a kirándulók fedezték fel; az ő igényeikre számítva épültek meg a hegyvidék első kezdetleges nyári vendéglői. A már szilárd építésű nyaralók alapítása 1840 körül indult meg, de ebből a fejlődésből a távolabbi, nehezebben és kevésbé szép vidéken áthaladva megközelíthető Kamaraerdő már kimaradt. Elősegítette ezt azonban az a körülmény is, hogy az 1840-es években a Svábhegyen, a mai Szabadság-hegyen két, és a Zugligetben egy nagyobb parcellázás is történik. Ennek révén különösebb utánjárás nélkül telkekhez jutnak azok a jómódú polgárok, értelmiségiek és arisztokraták, akik a negyvenes évek közepétől már felépítik itt az első klasszicista villákat. A hegyvidék fellendülését elősegíti, hogy korszakunk kezdetén már elkészül a Krisztinaváros nyugati szélén álló ún. Vörös Kereszttől a szőlőkön át a Svábhegyre vezető, a távolságot félórára rövidítő kocsiút. A Zugliget kezdettől fogva a Budakeszi felé vezető úton volt elérhető. Mindez serkentőleg hatott az építési kedvre: Emich Gusztáv 1851. évi térképe a Svábhegyen már nemcsak vendégfogadókat, de szép számmal nyaralókat is feltüntet, és ezeknek száma gyorsan nő. A telkek közül sok gyorsan gazdát cserél, ami a már induló telekspekulációt is megmutatja. Korszakunk végéig megszakítás nélkül tart az építkezés, az ötvenes évek végén már határozott településcsoportok alakulnak ki: az Óra út környékén, és felette az Ybl építette, 1860-ban Eötvös közbenj hercegprímás által felszentelt templom körül az ún. Hétház (az ötvenes évekre már 75 házból álló) csoportja a Zugligetben pedig a Szép Juhászné körül kialakuló telep. A telekár emelkedik, az építkezés drágul: villát építeni így egyre inkább a gazdag emberek kiváltsága lesz. Jókai az első években több mint 2600 forintot költ házára (a telek vételára 2200 forint körül volt). Egyre érezhetőbb a vízhiány is. Az ötvenes évek végén egy család havi vízszükséglete már 6 8 forint szállítási költséget igényel; Buda városfejlesztési javaslatában korszakunk végén ezért már a hegyvidéki vízvezeték kiépítésének terve is ott szerepel. Ugyanekkor, jellemzően a polgárosodó életformák térhódítására, a hegyvidék egyre keresettebb kirándulóhelye lesz a testvérvárosok szegény kisembereinek is. Pünkösd másnapján az ötvenes években már nagy tömegek tódulnak gyalog, kocsin és nyikorgó omnibuszokon a Szép Juhászné és a Svábhegy felé, amint Jókai tolla, de később is, a pesti népéletet bemutató karcolatok hosszú sora ennek képét számunkra megőrizte. Olyan igényt alakítva ki ezzel, mely már 1862-ben Reitter Ferenc tervében a mai Nyugati és Déli pályaudvarokat összekötő vasútvonal-83. Romantikus villák a Széchenyi-hegyen; Eötvös József és Jókai Mór nyaralói az 1860-as évek közepén. Fametszet