Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

ról külön leágazást javasoltat a Zugliget felé, s mely — mint láttuk - 1869-ben Buda legelső lóvasúti vonalainak egyikét fogja ide kivezetni, és jelentős szerepet visz a svábhegyi fogaskerekű vasút eszméjének korszakunk utolsó heteiben történő megvalósulásában is. A városperem telepei közül Újpest a legkorábbi, és korszakunkra így a legkifejlettebb is. Újpest 1831-ben alapíttatván, a polgári forradalom idejére a szorosabban vett alapítás első nehézségein már túlesett, s 1848-ra megkapja a községi önállóságot és a községi szervezetet is. Maga a község racionális telepítési tevékenység eredménye: házai szabályos, kimért utcahálózatban állnak, benne két nagy térrel és egy vásártérrel. Mezőgazdaságnak nincs itt semmi helye: Újpest lakosai jogilag kuriális zsellérei a Károlyiaknak, és jogállásukon így a jobbágyfelszabadítás sem változtat. Ingatlanaik nem tulajdonaik: telkeikért (állandóan emelkedő) évi taksát fizetnek a grófnak, s az ingatlanok elidegenítéséhez korszakunkban is végig földesúri engedély szükséges. De a mezőgazdaságra már az alapításkor sincsenek tekintettel, sem a grófok, sem az első telepesek. A község kizárólag iparosok telepének indul, ezt a helyzetét a rajta átfutó, korszakunkban már Bécsig érő vasútvonal, a Pestről a Felvidék felé vezető országút, valamint határában a Duna és nagy kikötője csak tovább erősíti és új lehetőségekhez juttatja. A forradalom utáni évek a község rohamos fejlődésének jegyében állnak: immáron nemcsak a pesti céhek makacsul védett uralmával szemben álló kisiparosok húzódnak ide, ahol a nagyváros tövében háborítatlanul űzhetik iparukat, hanem - mint arra már a nagyiparról szólva rámutattunk - a városi illetékektől és vámoktól érzékenyen érintett egyes nagyipari ágak is. A különállás mellett ugyanakkor azonban a nagyváros közvetlen közelsége és így lehetséges szoros kapcsolatuk is Újpest javára válik. 1853-ban már 5 gyorskocsi bonyolítja le a forgalmat Újpest és Pest között; számuk egyre nő, és 1866-ban megjelenik a lóvasút is Pest és az újpesti határ között. Innen a megyeri lóvasút megy tovább, 1869-ben pedig kiépül az újpesti vasúti állomás érintésével Rákospalotáig húzódó lóvasúti vonal is. Mindennek következménye a község hallatlan gyorsütemű növekedése lesz. 1848 elején a lélekszám még csak 760 fő, 1860-ban már 1830 (és ebből 468 az adózó); 1867-re 3800-ra, 1870-re 6722-re emelkedik utóbbiak között már 540 tanköteles gyermekkel. A városok egyesítésének idejében Újpest lakossága már a 10 ezer felé jár. Az 1870. évi népszámlálás szerint iparral már 2223 személy, a lakosság mintegy harmada foglalkozik, akereskedők száma csak 157, az őstermelőké meg éppenséggel csak 66. Sajátlagosan ipari népességének ilyen példátlanul magas arányszámában Újpest megelőzi Pest-Budát, sőt ezen belül még Pestet is; országos jelentőségét e szempontból az mutatja, hogy mindez egy, már akkor is több szabad királyi városnál, például a különben még eleven gazdasági életű Esztergomnál is nagyobb lélekszámú településen játszódik le. Ennyire városias fejlődés mellett (aminek külön sajátos színt ad a zsidóság oly jelentős száma, hogy egy ideig a község vezetése is az ő kezükben van) nem meglepő, ha Újpest Pest tövében korszakunk legvégére már megkezdi saját külön piackörzetének kialakítását is. A városias jellegű népesség számának emelkedése már korán megteremti itt a megfelelő városias intézményeket is: a falusias szervezet már differenciálódni kezd. 1852-ben hatósági orvosi megbízást adnak ki, majd marhahúsvizsgálót választanak; két év múlva a jegyzőt felmentik az iskolai tanítás kötelezettsége alól, és megnagyobbítják az iskolát, melyből 30 — 40 gyermek a zsúfoltság miatt már rendszeresen kiszorult. 1865-ben a község vásártartási jogot szerez; csakhamar új községházat is emelnek. A község évi adója ekkor már 12 452 forint. 1868-ban a községet a váci járástól a Pest vidékihez csatolják; ugyanakkor megkapja a nagyközségi jogot: az eddigi 13 helyett már 24 esküdtet választanak. A közrend fenntartására az újpestiek ebben az évben két megyei pandúrt kérnek, hangsúlyozva, hogy egyikük „értelmesebb", sarzsi legyen. 1870-re — a lakosság már 6722 fő — már r. k. plébániát szerveznek, kikövezik a Rákospalota felé vezető utat, és csatornát építenek, mely a sokasodó gyári szennyvizet a kikötőbe vezeti. Ugyanekkor nyolc fizetéses községi rendőrt alkalmaznak; a megyétől kapnak számukra nyolc szuronyos puskát, de használt ruhákat már nem tud adni nekik a megye. Ez évben önkéntes tűzoltóegylet is alakul, mely 1873-ban új fecskendőt váráról. A község 12 320 forintos bevételével szemben kiadásai ekkor már 30 ezer forintra mennek fel, s a községi pótadó 32 — 34 %. De meg is van a látszatja: 1870-84. Az újpesti társaskocsi] Jankó János „Budapesti élvezetek" c. rajzsorozatából