Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

III. PEST-BUDA, MAGYARORSZÁG LEGNÉPESEBB VÁROSA A városok gazdasági központtá válásának kibontakozásával, az 1850-es évek második felétől, A népességtovább folytatódik lélekszámuk nagyarányú és gyors növekedése is. Az összefüggés a két ténye- szám növekező között nem egyoldalú: nem mondhatjuk, hogy az emelkedő népességszám csupán okozata f^ndoriás a gazdasági központtá válásnak. Hiszen a városok gazdasági fejlődésének meggyorsulása két- jorrasa

i ségtelenül részben, az ötvenes évek első felének némi stagnálása után, a jobbágyfelszabadítás lebonyolításával elégedetlen, földigényeiben csalódott falusi szegénység újból a város felé irányuló törekvésének következménye is. Mert ha a Pest-Buda gazdasága előtt álló feladatok megoldásához sokban persze még szakképzetlen munkaerő is e réteg, mégis, éppen ezért viszonylagos olcsósága és növekvő száma jelentős segítséget nyújt a városok gazdasági fejlődéséhez. Az is kétségtelen, hogy a fejlődés elsődleges, bár így nem kizárólagos eleme mégis csak a városok gazdasági életének a közlekedés központosulásával meginduló bontakozása volt. Mert abban, hogy a falujukból vándorbottal elinduló, vállalkozó kedvű tömegek végül is megmaradhattak a nagyvárosban, többé nem kellett visszatérniök a faluba, már egyértelműen a város tartóssá vált vonzóerejét kell látnunk. A népességszám e növekedése tulajdonképpen egy már a reformkorban megindult folyamatnak jelentette új szakaszát. E folyamat eredményeképpen jutott el Pest-Buda népességszáma az 1831. évi 102 ezerről 1851 végére, a korszakunk népességszám-alakulásának kiindulópontját adó 1851. évi népösszeírás időpontjára, 173 ezerre (e számból a katonaság és a távollevő helyi illetőségűek hiányzanak, azonban beleszámít a nem pest-budai illetőségű, de itt tartózkodó 30 650 személy). A népességszám növekedése a következő hat év alatt némileg megtorpant. Az 1857. évi népszámlálás a nem nagylétszámú katonaságon kívül már a Pesten illetőséggel nem bíró idegeneket is leszámítva, Pest lakosságát csak 81 483 főben mutatja ki, s e szám akkor is csak 136 566-ra, a két városé pedig (Budánál Óbudával együttesen is) csak 191 796-ra megy fel, ha az idegeneket — úgy mint 1851-ben tettük — az előző számhoz hozzászámítjuk. Annál meglepőbb ezek után az 1869. december 31-i állapotot rögzítő népszámlálás eredménye: a számlálóbiztosok (az előző két esetben követett számítással) Pesten 202 293, Budán 67 ezer, összesen 269 293 polgári személyt számolnak össze. A népességszám ilyen növekedését az alábbi táblázat érzékelteti: Pest-Buda tényleges polgári népessége 1851 — 1869 Jelenlevő összesen honos idegen honos idegen összesen Pesten Budán összesen 1851 1857 1869 96 328 81 483 157 312 22 993 55 083 44 981 45 957 42 685 54 415 7 657 12 545 12 585 172 935 191 796 269 293 Helytelen lenne azonban, ha a népességszám alakulását vizsgálva a továbbiakban különösebb jelentőséget tulajdonítanánk a honos és idegen megkülönböztetésének. A kategóriák, melyeknek jelentőséget végül is csupán az a körülmény adott, hogy a honos személy az illetőségi helyén (általában születési helyén) volt közsegélyre szorult, a tömegek a birodalmon belüli mozgásának pontos megállapításához vajmi kevés támpontot nyújtanak. Amit kikövetkeztethetünk belőlük, az nem több de ez sem jelentéktelen , mint hogy egyrészt az ötvenes évek első felében a népességszám még mindkét városban stagnált, viszont s kétségtelenül összefüggésben a városok gazdasági fejlődésével — az ötvenes évek második felétől növekedése ugrásszerűen meggyorsult, másrészt e növekedésben jelentős szerepet játszott nem pest-budai származású személyek növekvő beáramlása a városba. Es végül harmadik tanulságként azt is megláthatjuk, hogy a növekedésben mind honos, mind idegen lakosait tekintve a testvérvárosok közül messze Pest