Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

jár az élen, még jobban megnövelve vezető szerepét nemcsak a testvérvárosokon belül, de egész Magyarország viszonylatában is, megerősítve ezáltal a testvérvárosok pozícióját az egész Habsburg-birodalomban is. Mert míg II. József népszámlálása idején Pest, Buda és Óbuda lakossága együttesen is éppen csak hogy elérte az 50 ezer főt (melyet azonban Debrecen a maga 30, Pozsony pedig 28 ezer főnyi lakosával nemcsak hogy erősen megközelített, de eközben a három város bármelyikét külön túl is szárnyalta), addigra 1869-re már csak a Terézvárosban több ember lakott, mint egész Szegeden, mely pedig akkor 70 ezer lakosával Magyarország második városa volt. A testvérvárosok népessége Magyarország népességszámában 1,6 %-ról 14 év alatt 2,1 %-ra nőtt. A birodalmon belül is 1857 és 1869 között Bécs 131 ezer főnyi növekedése is már csak abszolút számban nagyobb Pest-Budáénál, de a birodalom összes többi nagyobb városa mind messze elmarad mögötte. A hetvenes évek elejére így Pest-Buda már vitathatatlanul a Monarchia második legnagyobb, Európának pedig 16. városa lett, messze megelőzve pl. Milánót, Rómát, Brüsszelt, melyek pedig 1800-ban még messze előtte jártak. Mivel azonban csak Pestnek és csak 1868 —1870 járványmentes éveinek adatai alapján is világos, hogy 23 652 halálozásra jutó mindössze 23 868 élveszületett csecsemő mellett ekkora és ilyen növekedés nem képzelhető el, nem csodálkozhatunk, ha azt látjuk, hogy már az 1857. évi stagnáló népességszámban is a honosságot még nem szerzett 55 ezer pesti lakosból (a honosságot szerzettek adatait nem ismerjük) 45 ezer Magyarország más helyéről, 8 ezer az osztrák tartományokból, 1252 pedig éppenséggel a birodalmon kívüli külföldről származott. 1869-ben, mikor már rendszeres adataink vannak a lakosság származáshelyeiről, a bevándorlás méreteit még nagyobbaknak látjuk. Ezer pesti ember közül ekkor már 633 a nem bennszülött; közülük 482 (összesen 96 642) Magyarország más vidékeiről, 129 (összesen 25 866) a Monarchia osztrák feléből, 22 pedig (4491) egyéb külföldről érkezett Pestre. Budán csak a jogilag is idegennek tekintett egyének 1869. évi számát ismerjük: ezen belül a hazai, ausztriai és külföldi eredetű személyek aránya hasonló a pestihez, még abban is, hogy az osztrák tartományok közül Budán is elsősorban Cseh- és Morvaország lakosai jelennek meg. Honnan jöttek az új városlakók? Pestet Magyarországon belül elsősorban a közvetlen környék: Pest és Fejér megye látja el utánpótlással: 23 435, ill. 5531 lakost adva a városnak. Majd a Duna révén Pesttel közvetlenebb kapcsolatban levő, bár távolibb megyék következnek: Nyitra 4563, Komárom 3004, Bács 2997 fővel; egészen meglepő ezután a kis Szepes megye 2757 főnyi hozzájárulása. Majd a város tágabb körzete következik: Veszprém 2715, Hont 2596, Heves 2576, Tolna 2483 személlyel. Utána ismét a Felvidék megyéi sorakoznak: Liptó 2431, Trencsén 2020 bevándorlóval. A nem bennszülött, de magyarországi pestiek közel 60 %-át e 12 megye adja, de nem véletlen, hogy a környékbeli vagy vízi úton könnyen Pesthez kapcsolódó megyéken túl lakosságának legnagyobb hányadát a túlnépesedett,szegény földűTuróc (1005),Liptó (2431), Hont (2590), Szepes (2757) és Árva (1379) küldi Pest-Budára. Pest-Buda ezekben az években indul meg azon az úton, melyen az elmaradott távoli országrészek lakossága számára a század végéig még képes lesz betölteni Amerika későbbi szerepét. De nemcsak a távolság vagy az elmaradottság, vagy a szűkös természeti viszonyok: a jobbágyfelszabadítás felemás, a nemesi nagybirtokot konzerváló, de a paraszti polgárosodás útját erősen korlátozó, ha éppen nem bevágó (következményeiben pedig a parasztbirtok fennmaradása érdekében a másodszülötteket az örökségből már inkább kizáró) végrehajtása legalább ekkora szerepet játszik majd a nagybirtoktól fojtogatott Fejér vagy a később, a századvégi kivándorlásban is annyira szomorúan jelentős szerepet játszott Győr, vagy az egykében élenjáró Bars megye reménytelen helyzetű parasztjainak útbainditásában a város felé. S ezen a képen alapjában az sem változtat, ha tudjuk: a Pestre érkezettek nem kis része, kivált a nők, csupán néhány évre jön Pestre cselédnek, és jórészben, némi szerény hozományt gyűjtve, hazatér falujába. Helyüket ugyanis folyamatosan új meg új s egyre nagyobb létszámú generációk fogják kitölteni az épülő bérkaszárnyák apró cselédszobáiban vagy a cselédszerzők várószobáiban. A Monarchia osztrák tartományai közül Cseh- és Morvaország vezet Pestre származott lakosaival: 13 210 pesti ember született még cseh vagy morva földön. Utánuk, bár már erősen elmaradva, Alsó- és Felső-Ausztria következik (6570), majd Galícia és Bukovina (4082). Ezenkívül még az osztrák Szilézia ad jelentősebb számú bevándorlót (1147 személyt). A Monarchián kívüli külföld bevándorlóinak több mint fele, 2868 fő Németországból jött; feltűnő ezzel szemben a Balkán-államok csekély, összesen is 300 főnél alig nagyobb részesedése. Ez a sok helyről, különböző szokásokkal és különböző nyelvekkel érkező tömeg persze túlnyomórészt szegény vagy legalábbis nem gazdag emberekből áll. Az egész városban szétszóródnak, túlnyomó részük a főleg külsőbb részein igénytelen Teréz- és Józsefvárosba húzódik be: előbbiben közel 50, utóbbiban mintegy 23 és fél ezer nem pesti születésű lakos található. De mintegy 17 ezer jut belőlük a Belvárosba s 15 ezernél több az ugyancsak kiterjedt külterületekkel bíró Lipótvárosba (bár e két utóbbi erősen polgári lakosságú városnegyedben számukat az elsősorban