Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

a törvény lényegében fenntartja az abszolutizmus alatti szerkezetet, tehát a kötelező tagságot, a kereskedelem és az ipar közös képviseletét, továbbá az általános és közvetlen választást. A karaarai tanácsban azonban az iparnak a kereskedelemmel egyenlő számú tagsági helyet biztosít, és lehetővé teszi a gyakorlatban is a választást. Am már a kamarai törvény sem tudja áthidalni a sajátlagosan kisipari érdekeknek a kamarák problémáitól teljesen eltérő volta által előállt szakadékot: az ipari helyeket ugyanis a bontakozó nagyipar képviselői kapják, s a kisipar ismét képviselet nélkül marad. Olyan dilemma ez, melyet csak évtizedek múlva az ipartestületek modern szervezetének felállításával lehet némileg megoldani. A kereskedelem meginduló szabályozása során vált aktuálissá az üzletetközvetítő alkuszok helyzetének rendezése. A terménykereskedelem óriási konjunktúrájában ugyanis az üzlet már kilépett a kereskedelem törvényes legalább még ellenőrizhető kereteiből; vevő és eladó közé közvetítők és felhajtok az árut menetközben egyre inkább drágító hada lépett be. A gomba módra elszaporodó alkuszok a terménykereskedelmet már nemcsak a kávéházakban, de az utcákon is bonyolítják, és megjelennek a hitelt közvetítő váltóügynökök is. 1854-ben a kormány a Kamara közreműködésével sokféle nehézség után létrehozza ugyan a szakképzett hites alkuszok (Pesten 77 áru- és 5 váltóügynökből álló) testületét (a tagoknak tilos a saját hasznukra való üzletelés), de a város még sokáig hemzseg majd a zugügynököktől: korlátozásuk és ezáltal a kereskedelem rendszabályozása lényeges tényezője lesz a tőzsde megalakítását célzó törekvéseknek. Hasonló tisztázatlan és rendezésre szoruló problémákkal jelentkezik a kereskedelemben a mértékrendszer elavultsága. Többféle különböző mértékrendszer van használatban, melyek egymással nem egyeztethetők — és így rengeteg visszaélés lehetősége nyílik meg. Ezt kiküszöbölendő 1854-ben Magyarországon is bevezetik az alsó-ausztriai űrmértékrendszert, 1858-ban ezt kiterjesztik a súly- és hosszmértékre is, az 56 kg-os bécsi mázsát viszont most váltja fel a Zollverein 50 kg-os vámmázsája és a vámfont. A zavart fokozza, hogy míg a pénzrendszer 1854-ben a tízes alapra tér rá, a mértékek még sokáig hatos számrendszernek; a vasútépítéseknél meg éppenséggel 12-es rendszerben számolnak. Ez mind indokolja, hogy amikor a Helytartóság az új űrmérték bevezetésével egyidejűleg kötelezőleg elrendeli mértékhitelesítő hivatalok felállítását, Pesten már három éve működik ilyen. A fogyasztói vám (accisa) 1850-ben történt bevezetése kapcsán ugyanis a város egy kádár mesternek engedélyt ad akók hitelesítésére, 1854-ben azonban már szakszerű városi hivatalt kell szervezni e célra, éppenséggel a bécsi mintára. A hivatal, megfelelően a város fejlődő és differenciálódó kereskedelmének, csakhamar speciális mérőeszközöket is beszerez, így szesz- és cukorfok mérőket is. 1856-tól külön szakértő közreműködésével itt hitelesítik a pesti gázórákat. De vannak speciális szeszmérőgépei szeszgyárakban a helyszínen is hitelesítenek. A hitelesítési illeték nem magas, mégis, jellemzően a forgalom méreteire, a hivatal nemcsak hogy fenntartja magát, de évek során 20 ezer forintnyi tartalékot is gyűjt. 1868-ban már külön, saját székházat kap, a mai Népszínház utca és a majdani Körút sarkán, s forgalmának méreteinél és technikai felszereltségénél fogva szakmailag is országos jelentőségre tesz szert. A hivatal átvészeli az októberi diploma után az osztrák mértékegységek fenntartása ellen feltámadó országos tiltakozást: a Helytartótanács rendeleténél, mely ezek fenntartását kimondta, a forgalom érdekei erősebbeknek bizonyultak, mint ahogy a kereskedelem számára már az alsó-ausztriai mértékek is alkalmatlanok, kivált azóta, amióta pénzrendszer is áttért a tízes számrendszerre. A Pesti A forgalom emelkedését, kivált a terménykereskedelem jelentőségének növekedését azonban Lloyd mindennél jobban mutatja az a körülmény, hogy már az ötvenes évek legelején végül is Társulat függetlenül a bécsi kereskedelempolitika törekvéseitől és elképzeléseitől — a pesti kereskedelem spontánul is kialakítja a maga szervezeteit. Ezeknek célja azonban már nem csupán a kormány felé való érdekképviselet, tehát végeredményben az adminisztráció és a politika, hanem kifejezetten a kereskedelem egészének fejlesztése, s az ahhoz közvetlenül szükséges intézmények megteremtése. Ezt valószínűleg az is indokolja, hogy a hagyományos pesti kereskedelmi testületeknek hivatalosan a kis- és nagykereskedelem újonnan megállapított kategóriái szerinti merev szétválasztása szükségessé tette részint a kis- (elsősorban a nagy detailkereskedők) és a nagykereskedők egymás, valamint a kereskedők és az (elsősorban a mezőgazdasági) termelők közötti, régebben sokkal szorosabb, ám közben bizonyos fokig megszakított kapcsolatoknak valar\ milyen formájú további fenntartását. Az igény ilyen testület alakítására 1851-ben, tehát valóban az új kereskedelmi szabályozással egyidejűleg merült fel. A főváros vezető kereskedői ekkor vetették fel először egy egyelőre elég határozatlan körvonalú, de a tervekben kezdettől fogva lapkiadással összekötött kereskedelmi társaság létrehozásának tervét, Pesti Lloyd Társulat címen. A társaság konkrétabb célját Kern Jakab, a társaság egyik alapítója, a megalakulás alkalmából mondott beszédében egyrészt a város nem nagy múltú és így még meglehetősen heterogén összetételű kereskedő polgárságának társadalmi összefogásában (s a város adminisztratív és értelmiségi körei vezető rétegének is