Budapest története IV. A márciusi forradalomtól az őszirózsás forradalomig (Budapest 1978)

Vörös Károly: PEST-BUDÁTÓL BUDAPESTIG 1849—1873

idevonásában) jelölte meg végül is a megvagyonosodó kereskedőnek anyagi pozíciójának megfelelő társadalmi és kulturális szintre való emelésében. Másrészt azonban és fontosabb célként abban, hogy a kereskedelmi tőzsde iránti, a forgalom emelkedésével lassan egyre érezhetőbbéválóigényt kielégítendő, részint már a régi kereskedelmi testületek alapításaként fenn is álló Kereskedelmi Csarnok immár a kereskedők mindennapi összejövetelének rendelkezésére bocsáttassék, részint a gabonakereskedők részére külön helyiségben működő Gabonacsarnok szerveztessék. A programbeszéd végül az alkusz-ügy igen erőteljes szabályozásában jelölte meg az új egylet további feladatait mint már láttuk, e ponton nem is teljesen eredménytelenül —, valamint megbízható kereskedelmi, forgalmi statisztika létrehozatalában. Nem nehéz felismerni a fenti program szavai mögött a főváros kereskedelmének törekvését valamely konszolidált modern és rugalmas szervezet kialakítására; olyanéra, mely a hajdani, még a feudalizmusból örökölt, szinte céhszerű kereskedelmi testületek helyére lépve, egyrészt a megnövekedett kereskedelmi forgalomban a versenynek az új viszonyok között főleg az alkuszok ellenőrizhetetlen működése révén fenyegető elfajulását képes legyen legalább a szakmán belül korlátozni, másrészt megfelelő társadalmi súlyt adjon a terménykereskedelemnek. A Társulathoz már a belépési ívek első köröztetésekor (a társaságot a tagok részvénytársasági alapon tartották fenn, mint a mágnások a Nemzeti Kaszinót) 620 tekintélyes polgár csatlakozott. Mind fővárosiak, de a Társulat alapszabályaiban vidéki tagság lehetősége is benne volt; emellett azonban tiszteleti tagsági jegyeket is osztottak állami hivatalnokoknak, tudósoknak és művészeknek. Hosszabb huzavona után a Helytartóság végül 1853-ban engedélyezte a Társulat megalakulását, 1854. január 1-gyel pedig megindult a Társulat (a pesti kereskedelem német nyelvűségének megfelelően német nyelvű) napilapja, a Pester Lloyd is. A fővárosi kereskedelem fő profiljának megfelelően, a Társulat megalakulása utáni első intézkedései között, a már korábbi Kereskedelmi Csarnok fenntartása mellett, programjához képest, valóban a Gabonacsarnok felállítására került sor, abból a célból, ,,hogy mindennemű szemes élet, úm. gabona, repce, magvak stb. üzleti forgalmába jobb és rendszerintibb alakzat hozassék be". Az alapszabályok, melyeket a kereskedelmi minisztérium 1854 novemberében hagyott jóvá, kimondják, hogy a Gabonacsarnok célja valamelyest szabályozni a már az utcán és különféle kávéházakban is folytatott, elburjánzó gabonaüzletet (tulajdonképpen logikus következményét a terménykereskedelem szabaddá tételének). A Gabonacsarnok a gabona vételét és eladását valamiféle ellenőrzött formák közé kívánja szorítani, és ugyanakkor a gabonakereskedelemben bizonyos minőségi szabványokat kíván kialakítani. A Gabonacsarnoknak a Lloyd épületében, Hild finom palotájában bérelt helyiségét a Társulat tagjai ingyen, a Csarnok tagjai (akik vagyonukkal rendelkezni képes termelők, üzérek vagy alkuszok lehettek) a Lloyd által megállapított mérsékelt díjért (első évben 5 forintért) látogathatják, reggel 6-tól délig, és délután 142-től 8-ig. Hetivásári napokon ezenkívül minden vevő és eladó, köztük nemcsak termelők és kereskedők, de az akkori gabonakereskedelem tényezőire jellemzően felsorolt molnárok, pékek és hajósmesterek is szabadon beléphetnek, ha a Csarnok valamely tagja őket oda bevezeti. A Gabonacsarnok igazgatására a Lloyd egy öttagú választmányt küld ki, mely vitás esetekben — ha ebbe mindkét fél beleegyezett — mint választott bíróság is eljár. A Lloyd alapszabálya azonban már kezdetben számított rá, hogy a Gabonacsarnok intézményét továbbfejlesztheti a kereskedelem kibővülésének megfelelően. 1861-ben az abszolutizmus lazulásával járó mozgalom erre is megadta a lehetőséget. A Lloydot időközben a gabonakereskedelem rendkívül kiszélesedett személyi köre a Csarnok vezetőségében már némileg háttérbe szorította; az 1862-ben a Helytartótanács által jóváhagyott szabályzat szerint a 18 tagú igazgatóbizottságot a csarnoki tagok és a Csarnokot — ám most már csak szabályszerű díj fizetése ellenében — látogató Lloyd-tagok választják: a választhatóság előfeltétele a fővárosi (budai, pesti vagy óbudai ) lakás és a betöltött 24. életév. Csupán a tagfelvételi nézeteltérések esetén maradt meg a döntés joga a Lloyd választmánynál; ugyancsak a választmányon keresztül kellett továbbterjeszteni elismertetés végett a Csarnok által kialakított kereskedelmi szokványokat. Mert a Gabonacsarnok ezekre az évekre már jogot formált arra is, hogy mintegy elismert képviselője legyen a helyi terménykereskedelemnek, és a gabonakereskedelem választott bíróságát is ő állította fel. Igen jellemző azonban, hogy amint a fővárosi kereskedelem struktúrájának átalakulásával Az Áru- és először a kereskedelemnek a hivatalos kategóriáktól független, spontán szervezete jött létre, Értéktőzsde majd ezen belül egyre határozottabban elkülönült a gabonakereskedelem fóruma is (a gabonakereskedelem forgalmával együtt növekvő és bővülő tagságával) - úgy a hatvanas évek elejére a pesti kereskedelmen belül már egy mindezeknél szervezettebb, még magasabb fokú, sajátlagosan a nagykereskedelmi tevékenységen alapuló újabb szervezeti formára, a tőzsdére vonatkozó igény is felmerült. A kezdeményezés ez ügyben ugyan a kormánytól indult ki, mely az 1860. február 26-i császári pátenssel a birodalom forgalmasabb helyein létesíteni rendelt árutőzsdék egyikét ,,a terménykereskedésnek Pesten nyert fontosságánál és kiterjedésénél fogva" itt