Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

A nem katolikus vallásúak közül a görögkeleti rácoknak volt egyházuk Budán (a Tabánban) és Pesten (a Szerb utcában), a görögkeleti görögöknek és cincároknak Pesten, a Dunaparton. Buda 1809 óta a budai görögkeleti egyházmegye püspökének a szókhelye is volt. A budai görögkeleti egyházmegyéhez 60 plébánia tartozott. A görögkeletiek többségét Budán és Pesten a szerbek, az országban a szerbek és a románok tették ki, s többségüket a szerbek (bár a számuk — főképp Budán — egyre csökkent) a XIX. század első felében is megtartották. A görögök ós a cincárok a szerbekkel és a románokkal együtt közös egyházi fennhatóság alá tartoztak, de míg az országban ennek következtében közülük igen sokan elszerbesedtek, elrománosodtak, Pesten ez nem következett be.

49 A görögök száma Pesten a XIX. század első felében kevés volt: 1840 körül mintegy 250-re becsülhető. Azonban míg az itt élő szerbek, szlovákok többségét szegény emberek (kis szőlőtulajdonosok, kapások, napszámosok, alkalmi munkások) tették ki, addig a görögök többsége gazdag kereskedő volt, és vagyoni helyzetük révén a város társadalmában megkülönböztetett helyet foglaltak el. Vallásuk összekapcsolta őket ugyan a szerbekkel, s a XVIII. század végéig az egyházi közösség fenn is állott. A pesti szerb egyházközségben négy nemzetiség: az illír, a görög, a vlach és a bulgár egyesült. Papjuk 1766 óta a hat (görög, szerb, román, latin, német és magyar) nyelvet beszélő Milivoin György volt. Azonban 1789-ben, a Duna-parti templom felépítése idején a görögök és velük együtt a cincárok (vlachok, makedo-románok) egyházközségileg elváltak a szerbektől, s az új templomban istentiszteleteiket felváltva görögül és vlachul tartották. A makedo-románok 1808-ban kaptak engedélyt a Helytartótanácstól külön pap tartására és iskola létesítésére. Az egyházközségben a vezető szerepet természetesen a görögök vitték, s ez az egyházi szervezet egyúttal a pesti görögök ,,kommunitás"-a is volt, amely a pesti ,,görög nemzet" ,,jó rendjének" a fenntartását éppúgy feladatának tekintette, mint az egyház fenntartását. Ugyanakkor azonban már a XVIII. század vége óta törekedtek arra, hogy az ortodox hitéletet magyarrá tegyék.

50 A pesti görögök nemzeti közösségének eleven kapcsolata volt az országban és az ország határain túl élő görögséggel. Ezt a kapcsolatot főképp kereskedelmi foglalkozásuk révén az állandó összeköttetés rendszeresen biztosította és erősítette. Pestnek különös jelentőséget biztosított az is, hogy a magyarországi görögök egyik szellemi vezére, Zavirász György a XVIII. század végén egy ideig itt élt. Nyilvánvalóan a városnak a magyarországi görögség által is elismert központi szerepe vezette arra, hogy gazdag könyvtárát 1804-ben a pesti görög egyházra hagyományozza.

51 Az ország határain túl élő, diaszpóra görögséggel való kapcsolatnak a francia forradalom idején politikai tartalma is lett. Bukarestben 1780-ban megalakult a Hetaireia ton Philon (Baráti Társaság) elnevezésű titkos szervezet, amelynek a célja a török uralom alatt élő görög nép felszabadítása volt. A szervezet működése 1796-ban aktivizálódott, amikor Rigasz Velesztinlisz görög költő Bécsben átvette a titkos szervezet vezetését. A Baráti Társaság Pesten már 1796 előtt megalakult. Feltételezhető, hogy Martinovicsokkal is volt kapcsolata. Mindenesetre titkos működését a Martinovics-mozgalom felszámolása után is folytatta: terjesztették a Rigasz féle nyomtatványokat, énekelték Rigasz forradalmi himnuszát, közvetlen kapcsolatban voltak a bécsi központtal. A bécsi rendőrség a görögök összeesküvését hamarosan leleplezte, Rigaszt és hét társát 1798-ban kivégezték. A kivégzettek között volt Ioannes Karatzasz, a pesti görög templom sekrestyése és harangozója; s Rigasz száműzött vádlott-társai között is volt pesti: Konstantin Tullius. Rigasz kivégzése után a pesti Baráti Társaság feloszlott.

52 A Rigasz-féle szervezkedésben a görög fiatalság vett részt, a görög kommunitás tilalma ellenére. A görög szabadságtörekvésekkel való rokonszenvezésre utal azonban az, hogy Takiadzisz Miklós pesti görög kereskedő veje, Lászánisz György a görög szabadságmozgalom vezérének, Ipszilandi Sándornak belső munkatársa lett, és 1821-ben, amikor Ipszilandi seregéből emigráns sebesültek érkeztek Pestre, a görög lakosság lelkesen támogatta őket. A görög szabadságharc győzelme a pesti görögök számára gazdasági kapcsolataik gyümölcsöztetése céljából volt elsősorban lényeges. Ok meggyökeresedtek és meggazdagodtak itt a városban. A Lyka, Dumcsa, Manno, Nákó, Szacelláry családok és a többi pesti kereskedő görög család számára a nemzeti közösséghez való tartozásnál fontosabb volt a gazdasági érvényesülés, az itteni keretekbe való beleilleszkedés. Pazziazzi Miklós például, aki az 1780-as években telepedett le Pesten, igen rövid idő alatt gazdag kereskedő lett. Fia, Pazziazzi Mihály már jogot tanult, magyar írókkal (Kisfaludy Károllyal, Toldy Ferenccel) barátkozott, és Széchenyi Hitelét ő fordította németre; 1836-tól kezdve Bécsben volt kancelláriai titkár. Sina György bécsi görög bankár pedig Széchenyi István barátja és pesti, magyarországi vállalkozásainak a támogatója lett.

53 A protestáns egyházak hívei elsősorban németekből, magyarokból és szlovákokból tevődtek össze, s ez az összetétel az evangélikus egyházon belül a XIX. század első felében nemzetiségi Görögkeletiek Görögök Zavirász György A Jíigasz-féle Baráti Társaság A görögök és a magyarság A reforméitus egyház 26 Budapest története III. 401