Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

és előfogatot adni. A jobbágyok kötelessége volt a földesúri malom rendben tartása, a vámgabona Pestre szállítása, és 1763 óta az építkezésekhez szükséges szekeres és kézi robot elvégzése. Panaszkodtak ugyan 1768-ban a csabai jobbágyok is, hogy földjük sovány és homokos, a legelőjük nem elég a heverő marháknak, a Rákos áradása kárt okoz a rétekben, és hogy az országút mellett lévén a falu, igen terheli őket a sok katonai átvonulás és a fuvar, de mindezeket a „maleficiumokat" nyilvánvalóan ellensúlyozta az, hogy Pest közelsége miatt értékesítési nehézségeik nem lehettek. Maguk is mondták: ,,a micskénk vagyon, pesti piarczon maga folyó árán el adhattyuk". Cinkota Az ötödik Pesttel határos helység, Cinkota hátrányai és előnyei a XVIII. század első felében szinte azonosak voltak Csabáéval. A cinkotai jobbágyok is arról panaszkodtak, hogy a heverő marháiknak kevés a legelő, az országút mellett vannak, terhes a katonai átvonulás és a fuvar, s arról is, hogy nincs erdejük. Azonban azt is elmondták, szinte szóról szóra a csabaiakkal egyezően, hogy ,,egy órányira lakván Pesttül, a micskánk vagyon, könnyen annak folyó árán distrabálhattyuk". A falu birtokosai Beniczky Károly, László és Ferenc voltak, s nekik az itteni jobbágyok nem szerződés vagy urbárium szerint végezték szolgáltatásaikat, hanem ,,szokás szerint". Művelték a földesurak szántóit, rétjeit, szőlőit, kukoricásait, veteményes kertjeit, feldolgozták a lent és a kendert, fát vágtak és hordtak a palotai házba, javítási munkákat végeztek, de mindezeknek a mértéke napszámban nem volt megszabva. Cenzust az egésztelkes jobbágyok évente 3 forint 10 dénárt fizettek, s a többi helységhez hasonlóan szolgáltak a földesurak konyhájára ajándékokkal is. A Pest környéki helységek helyzete a XVIII. században jóval előnyösebb volt, mint a Buda várossal határos területeken levő és ott keletkezett helységeké. Ezt a kedvező helyzetet a természeti viszonyoknak, a kedvező földrajzi fekvésnek s főképp Pest város rohamos fejlődésének, élénk forgalmának köszönhették. Ennek következménye lakosságszámuk állandó növekedése s a lakosság kedvező gazdasági állapota. Buda városa, ha jelentett is vonzóerőt, nem gyakorolt olyan erős hatást a környező településekre (azok létrejöttére és fejlődésére), mint Pest. Ez nemcsak Békásmegyerre, Hidegkútra és Tétényre, hanem Budaörsre, Budakeszire és Ürömre is vonatkozik. Ezeknek a helységeknek a kedvezőtlenebb helyzetét ezen kívül a kedvezőtlenebb természeti viszonyok is meghatározták. Hidegkút Hidegkúton például 1768-ban nem lehetett pontosan meghatározni és osztályozni a jobbágyok által bírt földek mennyiségét és minőségét, mert irtásokról volt szó. A helység valamennyi szántóföldje korábban erdőség volt, amelyből mindenki annyit irtott ki, amennyire az erejéből tellett, ,,ki miként szorgalmatoskodott". Az itteni jobbágyoknak jóval kedvezőtlenebbek voltak szolgáltatási kötelezettségeik is, mint amilyenek ezek a Pest környéki falvakban voltak. Szolgáltatásaikat a hidegkúti jobbágyok a földesuraiknak (az úrbérrendezés idején Terstyánszky Ignácnak és Jó-zsefnek, valamint özvegy Péterffy bárónénak) szokás szerint teljesítették: az egésztelkes jobbágy 6 forint cenzust fizetett évente, tehát kétszeresét annak, mint amennyit a pesti oldalon laké) jobbágyok. Robotban egy egésztelkes jobbágy 40, a féltelkes 25 -26 napot dolgozott igásmarhával, a zsellérek pedig 20 — 21 napot gyalog. Ószi és tavaszi vetéseikből, valamint borból kilencedet adtak (az új szőlőhegyen termett borból hetedet). Konyhai ajándékaikat Péterffynének természetben, a Terstyánszkvaknak pedig pénzben fizették (70 dénár). Legelőjük kevés, rétjük egyáltalán nem volt, tehát állattenyésztésre nem is gondolhattak. Hátrányos volt számukra az is, hogy szőlőikben savanyú bor termett, így nem tudtak verse nyezni az eladásnál a környékbeli borokkal. Buda közelsége azonban számukra is hasznos volt, mint mondták: ,,csak másfél órányira a várastul laknak, és ottan a miek vagyon, pénzzé fordíthattyák; mert minthogy a budai szőlők hozzájok közel esnek, még trágyát is budai szőlős gazdáknak el adgyák, szüretnek alkalmatosságával lajtoknak hordásával élelmeket keresik". A város hatása számukra tehát elsősorban a munkaalkalmak terén jelentkezett. Termelésük a szűk határban nyilvánvalóan nem volt olyan mértékű, hogy annak értékesítése a budai piacon számottevő hasznot jelentett volna számukra. Határuk szűk voltának okát a jobbágyok is, földesuraik is Buda városának a terjeszkedésében látták. Emiatt a XVIII. század első felében több határpert is indítottak Buda városa ellen, de sem 1732-ben, sem 1744—45-ben nem sikerült elérniük, hogy a határt az ő javukra igazítsák ki, vagyis, hogy a Vadaskert területe és a mai Petneházy-rét Hidegkúthoz kerüljön. Különösen a Petneházy-rét lett volna számukra fontos, mert ezt szántóföldnek használhatták volna. Tétény A másik, már korán újratelepült Buda környéki helységnek, Téténynek a természeti viszonyai kedvezőbbek voltak ugyan, mint Hidegkúté, de az itteni jobbágyok panaszai szinte teljesen azonosak voltak a hidegkúti jobbágyokéval. Itt is az egyik legsúlyosabb panasz az volt, hogy „kevés szántó földök vagyon, réttyek pedig semmi", és hogy „legelőjüket a mészáros bérlők, valamint a a két urasági birkás úgy megszűkítették, hogy már szinte semmi sincs, vagy csak alig van belőle". Adózási és szolgáltatási kötelezettségeik szintén igen súlyosak voltak. Cenzust itt is 3 forintot