Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

Mivel az 1750-es évek után az Óhegy területén további terjeszkedésre már nemigen volt lehetőség, sor került az Újhegyen szőlők ültetésére. Az újhegyi szőlők két dűlőben terültek el: az alsó és felső dűlőben. Legelők A pesti határ legnagyobb részét, a pesti homokot a XVIII. század folyamán legelőnek használták. A kőbányai szőlők, a törökstrázsai és ócsai úti szánté)földek foltjain kívül ezt a hatalmas homoksivatagot csak itt-ott szakították meg a mocsaras részek, különösen a határ déli részén, Gubacs-puszta felé, s a mai Városliget területén, onnan Kőbánya felé húzódva. A nagy országutakon (vagy mint nevezték: királyi utakon) kívül néhány helyi út tagolta csak a legelők területét: a gyáli, gyömrői, ecseri, maglódi, csömöri, palotai utak, amelyek iránya ma is a régiekét követi, ha a csapás csak itt-ott fedi is a régi, girbegörbe, szabályozatlan állapotú utakat. (21. kép.) C) Pest külvárosai Pestnek a XVIII. századnál korábban nem volt külvárosa.

20 A középkor folyamán Pest mai határában létezett falvak nem külvárosok, hanem önálló települések voltak. Pesti külváros alapításának a tervéről az első adat 1699-ből való. A városi tanács az udvari kamara által 1696ban a városnak átengedett területen, a várostól negyedórányira levő puszta falaknál (a mai Boráros tér helyén) jelölt ki helyet a településre. Külváros A külváros alapítására azonban ekkor nem került sor, csak néhány évtized múlva, amikor a alapítása város egyre növekvő számú lakossága már nem fért el a város falai között. Ez vezette a városi 1/30 korul tanácsot 1730 körül arra a gondolatra, hogy a mai Horváth Mihály tér környékén házhelyeket osszon ki. Itt alakult ki az úgynevezett Lerchenfeld, Pest első külvárosi települése. A város falain kívül való letelepedés azonban a tanács kezdeményezése nélkül is, a lerchenfeldi településsel egyidejűleg megindult. A kertek között minden rendszer nélkül, majd itt, majd ott — bár eléggé lassú ütemben — megkezdődött a település: 1733-ban a lerehenfeldi házakon kívül már a később felső külvárosnak nevezett területen is voltak házak. A külváros ^ külvárosi település kiterjesztését a tanács és a polgárság korlátozni kívánta, de a lakosság növekedése számának további növekedése miatt a külváros-alakulás folyamatát megakasztani nem tudta. Az új házak felépítése, mind a Lerchenfelden, mind a kertek között, és később a szántóföldek és a majorságok területén is, zavartalanul folyt, bár hullámzó ütemben. A külvárosi házak száma 1726 és 1769 között 865-re emelkedett, és a további években, ha nem is ilyen gyors ütemben, de folytatódott az építkezés. Mivel a Belvárosban ekkor már minimális volt az új telkek keletkezésének a lehetősége, érthető, hogy a külvárosban az 1769. évi 865 házzal szemben 1781-ben már 1111 ház volt. 1792 körül pedig már 1276. Ekkor a Belvárost már széles körben övezték a külvárosok. A hetvenes évekig a pesti külvárost két részre osztva tartották nyilván: felső külváros (a mai Teréz város és Erzsébetváros) és alsó külváros (a mai Józsefváros és Ferencváros). A Terézváros és a Józsefváros elnevezés 1777-ben keletkezett.

21 (II. melléklet.) .4 Terézváros Az első terézvárosi házak legnagyobbrészt a kertek között épültek fel, mégpedig egyrészt a Váci kapun kívül, a marhavásártér felé, a váci országútnak a mai Majakovszkij utca és Paulay Ede utca közötti szakaszán, másrészt a felső kertek negyedében szétszórva. A harmincas években, és még a negyvenes évek első felében is, kizárólag ez a kertekbe település dívott. A legtöbb ház a már meglevő utak (és dűlőutak) mellé épült. Egyrészt az Országút mellett — a mai Paulay Ede utcától a Nyár utcáig — épültek ebben az időben házak, másrészt a mai Majakovszkij utca két oldalán, az Országúttól a mai Nagymező utca vonaláig. A mai Majakovszkij utca és Tanács körút sarkán levő házat Mittermeyer Tóbiás Antal építette, akiről ez az utca a Mittermeyer Gasse nevet kapta, míg csak ki nem szorította ezt az elnevezést az ugyanebben a házban megnyílt, Angol királyhoz címzett vendéglő, valószínűleg a hatvanas években. Innen származott a Király utca elnevezés. Elmen az időben, amikor még csak a kertek között épültek fel házak, az első alaprajzot módosító változás 1740—1750 között történt: nagy kertek apró telkekké történő felosztása következtében a mai Dohány utca és Dob utca között kialakult a Terézváros első keresztutcája, a mai Kazinczy utca, melynek — jóllehet később és még igen sokáig Kereszt utcának nevezték — a legkorábbi neve Weinreich Gasse volt (egy itt birtokos vincellér neve után). A terézvárosi kertnegyedben új utcák nyitására a kertek kisebb telkekre való felosztása idejétől, a negyvenes évektől kezdve került sor. A mai Síp utca 1757 — 1759 között keletkezett (zsákutcából), első elnevezését Jobst János György Vademberhez címzett kocsmájáról kapta: Wildmann Gasse. 1760—1763 között nyitották meg a Neue Gassét, az Új utcát, amelyet csak később neveztek el a Kereszt utcáról, amelynek tulajdonképpen a folytatása volt, Kis Kereszt utcának. 1762 — 1764 között nyílott meg a mai Akácfa utcának a mai Dohány utcától a Dob utcáig terjedő szakasza. Ennek az utcának főképp a keleti oldala fejlődött ki, a másik oldalon