Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

még a XVIII. század végén is főképp szőlőskertek voltak. A Nyár utca körülbelül 1765 körül keletkezett. A Diófa utca kialakulása a Dob utca felől kiinduló zsákutcából történt a hatvanas években, a mai Dob utcától a Majakovszkij utcáig terjedő szakasza pedig 1770 után alakult ki. A terézvárosi kertnegyedben a XVIII. század folyamán 251 ház épült fel, és ezeknek túlnyomó része kicsiny, 50—300 négyszögöl nagyságig terjedő telkeken. Ezeket a kis telkeket főleg zsellérek, napszámosok, kézművessegédek szerezték meg. A nagyobb területeken, tehát a felosztatlan kertekben épült házak tulajdonosai polgárok és nemesek voltak. Ezek a házak legnagyobbrészt a város falaihoz közelebb eső kertekben épültek, főleg a inai Kazinczy utca és Tanács körút között. A kertnegyedben elhelyezkedő néhány majorság területe a XVIII. század folyamán érintetlen maradt, és még a század végén is jócskán volt ebben a negyedben olyan kert, amelyre nem épült ház. A terézvárosi kertnegyed beépítésének megkezdésével csaknem egyidejűleg a mai Majakovszkij utca végén, a felső majorságokon túl és a városi kivégzőhelyen innen, tehát a mai Rózsa Ferenc utca és Szív utca között már az 1740-es években település kezdődött. Ennek a településnek az indítékát a felső majorságok közelségében kell keresni. Ugyanis az itteni települők csaknem kivétel nélkül zsellérek voltak, akik a közeli majorságokban és szántóföldeken találtak maguknak munkaalkalmat. Itt, a várostól meglehetősen távol, 1740—1760 között mintegy 35 házból állé), viszonylag zárt település keletkezett, amely azonban nem terjeszkedett. így ez a várostól távoli település meglehetősen szigetszerűen állott fenn a XIX. század elejéig. Az 1718 körül majorságokká átalakított szántóföldek területének, tehát a mai Hajós utca, O utca, Nagymező utca és Majakovszkij utca közötti területnek a felosztása és beépítése a kertekénél néhány esztendővel később, 1739-ben indult meg. Városfejlődési szempontból ennek a jelentősége az volt, hogy míg a kertek negyedére a kezdeti időben a szétszórt település volt jellemző, itt, a felső majorságokon túli településhez hasonlóan zárt település keletkezett, a szántóföldek és a Rákos-árok menti majorságok közvetlen közelében. Ez a közelség tette szükségessé néhány itteni szántóföld korai felosztását is. Először — 1764 körül — egy a mai Hajós utcára dűlő szántót osztottak fel, és az itt felépített házak megközelítésére a szánté) egy részét utcának hasították ki. Ez lett a mai Paulay Ede utca, amelyet akkor az egyik telek tulajdonosáról, Krall Ádámról neveztek el Kralle Gassenak. A következő években került sor a mai Népköztársaság útjától északra eső szántóföldek területe egy részének a felosztására. így keletkezett a mai Népköztársaság útja vonalába eső Ellenbogen Gasse 1768-ban, majd 1782-ben a mai Révai utca vonala, az akkori Rättig Gasse. A mai O utcától északra eső szántóföldek területén a század vége felé viszonylag sűrű település jött létre. A nyolcvanas években osztották fel ezeket a szántóföldeket. Az itteni település két új utca nyitását eredményezte a mai BajcsyZsilinszky út és a Nagymező utca között: az Új utcáét és a Három szív utcáét (ma Zichy Jenő utca, illetve Dessewffy utca), valamint a mai Hajós utca meghosszabbítását az Ó utcától az Országútig. A mai Nagymező utca, Mozsár utca, Jókai utca és Majakovszkij utca által határolt területen levő szántóföldeket a század második felében egyrészt kertekké és majortelkekké alakították át, másrészt beépítették. Az első itteni ház a mai Nagymező utca és Mozsár utca sarkán épült 1756 körül, majd mellette 1768—1772 között — a Mozsár utcában — újabb házakat építettek. A mai Paulay Ede utca meghosszabbítására (a Jókai utcáig) szintén egy szántónak a felosztása révén került sor, 1770 körül. Az utcának ezt a szakaszát a szántóföld-tulajdonos foglalkozása nyomán Kéményseprő utcának nevezték. Az ettől délre eső részt iskola, plébánia és templom céljára tartották fenn. E három teleknek a mai Jókai utcai végén azonban már a század vége felé néhány ház épült. A Terézvárosnak a mai Majakovszkij utcától északra eső részén a XVIII. század folyamán 273 ház keletkezett a majorságok és a szántóföldek területén. Az itteni település sokkal sűrűbb volt, mint a kertnegyedben. A Terézvárosból ekkor a Belváros és a mai Jókai utca, Kertész utca közötti terület épült be. A XVIII. századi Terézváros egyáltalán nem nevezhető városias jellegű településnek. Zárt házsor csak az Országútnak a városfallal szemben levő részén volt; a Terézváros egyéb részein az utcákra merőlegesen épültek a házak, amelyeknek jellemzője a tágas udvar — és a mai Majakovszkij utcától délre levő házak többségénél a házhoz csatlakozó kisebb-nagyobb kert. Az egymás mellett levő kisebb telkeken épült házak szinte falusiasnak nevezhető építésmódja által ez a városrész ekkor még nem keltette a zsúfoltság látszatát. Az alsó külváros fejlődése a felső külvárosétól (annak ellenére, hogy a terjeszkedés lehetősé- A Józsefváros gei, területi és művelési viszonyai — kert, szántóföld, majorság — teljesen azonosak voltak) jelentős mértékben különbözött. Míg a felső külvárosban a település a kertek között indult meg, addig az alsó külvárosban az első építkezések (a lerchenfeldiek) a városi tanács által felosztott szántóföldeken történtek, azután pedig a mai Baross utcában, valamint az annak közvetlen környékén levő majortelkek területén folytatódtak.