Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

ten, mint hazánk legnagyobb és legnépesebb városában, legtöbb alkalma voit magát hangszerén kiművelni s gyakorlani. Ügyessége hamar kitünteté őt, s a magyar zenét pártoló közönség bő jutalmazásban részcsíté. Elsősége lévén minden egyéb Pesten s az országban létezett magyar népzenészek fölött, minden nyilvános és magánházaknál tartott ünnepélyekhöz és lakomákhoz meghivatott." Játszott Budán a nádori udvarban, a pozsonyi országgyűlések alkalmaival, Bécsben a császári ünnepségeken, az ország csaknem minden nevezetesebb városában. Ez a magyar muzsika, amelyre a XIX. század első felében olyan nagy zenészek is, mint Haydn, Beethoven, Weber, Schubert is felfigyeltek, és motívumait műveikbe beépítették, Pesten is hangzott és hatott. Bihari hegedűjének a hangjait Liszt Ferenc ,,egy szesztüzes eszentia cseppjei"-nek nevezte. Berzsenyi Dániel 1810-ben Pesten a Paradicsom vendéglőben Biharit hegedültette: „énnekem a muzsika csak magyar nóta legyen, igen tetszik". Amikor azonban a városban Lavotta, Csermák, Bihari muzsikája szólt, ezt nem egy magasabb fokú zenei műveltség megnyilvánulásának tekintették, hanem egyszerűen bizonyos ünnepi alkalmak, emelkedett hangulatok, társadalmi és társasági összejövetelek elmaradhatatlan velejárójának. Azt a zenét, amelyet művészetnek tartottak, különállónak érezték ettől; az a színházban, hangversenytermekben és a templomokban ünnepi miséken hangzott. Egyházi zene Az egyházi zene azonban a XIX. század első felében Pesten és Budán a világi zenével szemben háttérbe szorult. A szerzetesrendek feloszlatása után a város egyházi életének az elszürkülése a misék egyhangúságát is magával hozta. Ritka volt az olyan hely, ahol komolyabb egyházzenei megnyilvánulásokra került sor (Budán és Pesten időnként a főplébániatemplomban, s Pesten nagypénteken a terézvárosi plébániatemplomban), s még ritkább az olyan alkalom, amely új ünnepi zenét igényelt volna, mint a pesti evangélikus templom felszentelése, vagy az 1807. évi budai országgyűlés megnyitása. Ritkák voltak az egyházzenei hangversenyek is. Közönség és A zenei élet területe elsősorban a színház és a hangversenyterem volt. Pesten és Budán a műsor Z

ene iránti igény s az igény kielégítése a XIX. század első felében egyre inkább polgári szükségletté vált. Nem zárt udvari vagy főúri körökben szólt ez a zene, hanem olyan helyeken, ahol nem a meghívás vagy az odatartozás tette lehetővé a részvételt, hanem az érdeklődés és a közönség anyagi lehetőségei. Mindez viszont nemcsak a közönség körének kitágulását eredményezte, hanem a műsorok összeállítására, az előadások színvonalára is hatással volt. A különböző képességű karmesterek által vezényelt színházi zenekar és e zenekar szólistái és a meghívott vendégművészek váltakozó színvonalú előadásaiban a közepes vagy gyönge kortársi alkotások mellett a zeneirodalom régi és új remekei is elhangzottak rendszeresen a két városban, de elsősorban Pesten. A Német Színházban az európai bemutatók után alig egy-két esztendővel bemutatták a nagy operákat (s ezek műsoron is maradtak): a Mozart-operák közül 1791-ben a Szöktetés a szerájból-t, 1793-ban A varázsfuvolát, 1795-ben a Figaro házasságát, 1797-ben a Don Jüant, 1816ban Beethoven Fidelióját, 1820-ban Rossini A szevillai borbélyát, 1822-ben Weber A bűvös vadászát. Bellini, Donizetti, Auber, Meyerbeer és Verdi új operái is igen hamar színre kerültek. A hangversenyeken rendszeresen játszották Mozart, Haydn, Beethoven nagy műveit, s Händelt, Gluckot, Cherubinit, Bachot, Webert, Schubertet, Meyerbeert, Rossinit, Donizettit, Bellinit, Mendelssohnt, Chopint, Hummelt.

:iG Hangverse- A hangversenylehetőségek száma fokozatosan növekedett. Míg a század elején csak a pesti lyek, „egybe-^ Német Színházban (és csak a színházi előadások szünnapjain) és a Hét Választófejedelem szágyu se iájában (néha a Hacker-szálában) tartottak időnként hangversenyeket, a harmincas évek elején már a Vigadó nagyterme és kisterme mellett a Kereskedelmi Csarnok szálája is rendelkezésre állt, 1837-től kezdve pedig a Magyar Színház is. A hangversenyek megszervezésére a magánvállalkozásokon kívül előbb a Nemzeti Kaszinó, majd a Hangászegyesület tett igen sokat. A Nemzeti Kaszinó 1833-tól 1846-ig, a Hangászegyesület pedig 1836-tól kezdve rendezett hangversenyeket. A pesti zenei évad november elején kezdődött, és az első része az év végéig tartott. Minden vasárnap a Nemzeti Kaszinó termében volt hangverseny („hangászati télszaki mulatság"), és ezzel egyidejűleg tartott hangversenyeket a Hangászegyesület, s voltak hangversenyek a Német Színházban, majd a Magyar Színházban, valamint a Vigadó nagytermében és kistermében is. A zenei évadot a báli szezon szakította meg; s farsang után a pesti lóverseny idejéig (május végéig) folytatódtak a hangversenyek. Nyáron csak ritkán volt hangverseny, egy-egy vendégművész fellépése alkalmából, vagy a színházi zenekar személyzete javára. Közben szólt zene a bálokon (farsangkor, valamint a lóverseny idején az „emlékezési bálon"), nyáron a kerthelyiségekben tartott reuniókon (egybegyűléseken): Pesten a Liget-kertben (a Dob utca vége felé), a Remete-kertben (a mai Majakovszkij utcának a fasorhoz közel eső részén), valamint 1837-től kezdve a Wagner-kertben (a Dob utca elején), a Beleznay-kertben (a mai Rákóczi út elején), Budán pedig az 1834-ben közhasználatra megnyitott Horváth-kertben, ahol katona-