Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)
Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848
zenekar muzsikált. Egybegyûlések voltak ősszel is: a Hét Választófejedelemben vasárnaponként két zenekar muzsikált október elejétől kezdve. A színházak operaelőadásai, valamint a harmincas évek rendszeres hang verseny lehetőségei révén Pest a magyarországi zenei élet legfontosabb, szinte kizárólagos központja lett, bár alacsonyabb színvonalon, mint Bécs, de törekvéseiben szinte teljes mértékben ahhoz idomulva. Pesten kívül rendszeres zenei élet az országban másutt nemigen volt. Az idejövő vendégművészek egy része rendszerint vidéki körútra is ment ugyan, és az itteni (főképp színházi zenekari) szólisták is tettek vidéki utakat, de Sopron, Kassa, Pécs, Veszprém, majd Kőszeg és Arad kivételével nem volt magyarországi város, ahol a zenének olyan állandó otthona lett, mint Pesten; és vidéki főúri kastélyokban sem volt rendszeres, korlátozott nyilvánosságot biztosító zenei élet. A vendégművészek a pesti zenei élet mozgalmasságát igen nagy mértékben növelték. A pesti Strauss és vendégművészek sorában főképp bécsi muzsikusok szerepeltek, a harmincas években a legna- ^ nn er gyobb sikerrel közülük az idősebb Strauss János és Lanner József, akiknek a vendégszereplése még inkább megerősítette a bécsi tánczene addig is hódító pesti és budai diadalát. A bálokon évről évre az új és a régi Strauss- és Lanner-keringőket játszották az innen-onnan összeszedett hangászkarok. Jöttek vendégszerepelni Pestre nem bécsi zeneművészek is, mint Anthony János, Oury angol Oury, Bull, hegedűvirtué)z 1835-ben és Henri Vieuxtemps francia hegedűművész 1837-ben, akit mint má- Vieuxtemps, sodik Paganinit fogadtak. Fellépett Pesten Ole Bull, a norvég csodahegedűs, és nagy sikerrel Rubmste,in mutatkozott be — a Nemzeti Színházban — 1842-ben a tizenhárom éves moszkvai Anton Rubinstein is. :s7 A színházak operaelőadásai, a rendszeres és sikeres hangversenyek, a jeles vendégszereplők A zenei élet mellett szinte háttérbe szorultak azok, akiknek Pest zenei központ szerepének a létrehozása- szervezői: ban igen nagy szerepük volt: Schedius Lajos, Mátray Gábor, Bartay Endre és Festetich Leó. ^ h ^ us> Schedius Lajos egyetemi tanárnak az 1818—1822 között fennállott „Pesti Musikai Intézet" Barlay' létrehozásában és eredményes működésében éppúgy jelentős része volt, mint a Hangászegyesület megteremtésében, amelynek első elnöke lett. 38 Mátray (Róthkrepf) Gábor, a pesti magyar iskola tanítójának és a belvárosi templom karnagyának a fia volt az első, aki a magyar zenetörténet első összefoglalását megírta (az 1829-es Tudományos Gyűjteményben). Foglalkozott népdalgyűjtéssel; lapjában, az 1833-ban megindult Honművészben rendszeresen közölt nemcsak híreket a pesti (és vidéki) zenei életről, hanem zenekritikákat is, és ezáltal igen sokat tett a közönség zenei ízlésének alakítása, a zene széles körben való elterjesztése, a művészi színvonal biztosítása érdekében, majd mint a Hangászegyesület egyik vezetője, a zenei élet szervezéséért is. Hasonlóképpen igen nagy jelentőségű volt Bartay Endre szervező tevékenysége is. Bartay, aki fiatal korában a Pest városi tanács kistisztviselője volt, 1829-ben városi énekiskolát hozott létre, s bár maga is muzsikus, sőt zeneszerző volt (dalokat, operákat írt), nem zenei munkássága teszi a nevét elsősorban emlékezetessé, hanem az, hogy a Nemzeti Színház zenei műsorát igen magas fokra emelte, s hogy ő volt az, aki a Szózatra és a Himnuszra pályázatot írt ki. Itt figyeltek fel — 1810 körül — a fiatal Rosenthal Márkusra, egy pesti nagykereskedő köny- Rózsavölgyi velőjére, aki a Hacker-szálában adott első nyilvános hangversenyén más művek mellett néhány Márk „saját magyar" szerzeményét is játszotta, s hamarosan a Mérey-féle magyar színház zeneigazgatója lett, de a társulat megszűnése után vidékre költözött. Két évtized múlva — 1833-ban — azonban ismét Pest volt sikereinek a színhelye. Ekkor határozták el a „megyei urak", hogy nevét Rózsavölgyire magyarosítják. Rózsavölgyivel csaknem egyidőben jött Pestre Kolozsvárról a gyulai születésű Erkel Fe- Erkel Ferenc renc. Itt lett előbb Steinbach grófnénál „udvari hangásztanító", majd a budai színház, 1838 elején pedig a pesti Magyar Színház karmestere. Azt a zenekart vezényelte, amelynek fél évvel korábban még Rózsavölgyi Márk volt az első hegedűse. Erkel néhány év alatt (operái révén) a magyar zenei élet kimagasló alakja lett, s a pesti közönség körében ha nem is versenytársa az akkor már híres Liszt Ferencnek, de hatásában mindenesetre párja. Liszt Ferenc „hangmesteri tehetségét a klaviron" már tizenegy esztendős korában, 1823- Liszt Ferenc ban bebizonyította Pesten, a Hét Választófejedelemben rendezett koncertjén. Hírét aztán nemcsak külföldi sikerei tartották fenn itthon, hanem az a gesztusa is, hogy 1838 áprilisában Bécsben a pesti árvízkárosultak javára hangversenyeket tartott. S amikor 1839 december végén gyerekkora óta először tért vissza Magyarországra, s Pesten adott koncerteket, a közönség tomboló lelkesedéssel ünnepelte. A hangversenyek közönségét nemcsak a „sápadt, rémletes arcú" művész démoni zongorajátéka ragadtatta el, hanem az is, hogy „a velőket rázó húrokon" a RákcSczi-induló is zengett. E három muzsikusnak óriási hatása volt a pesti zenei életre. Liszt Ferenc magyarsága és „világhíre", Ré>zsavölgyi zeneszerzői munkássága, Erkel Ferenc nemzeti színházi tevékeny33* 515
