Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

azonban ésszerűen igazgatni a színházat (nem kísérletezett költséges operai előadásokkal, biztosított változatos és — a közönség igényeinek megfelelő — konzervatív műsort, ügyelt a jó összjátékra). Gyenge képességű — vidékies jellegű — társulatával sikert nem tudott elérni, ,,a pénztárnak igen kedvező hasznával" esak akkor találkozott, amikor felépült a krisztinavárosi Fő utcában, az Osztrák Császárhoz címzett ház kertjében a nyári színház, az Aréna, amelyet — közelsége miatt — elsősorban a pestiek látogattak. A negyvenes évek elejének gazdasági válságát azonban az óvatos Nötzl sem tudta átvészelni, bérleti idejének lejárta előtt lemondott a színházról, s 1842-ben a budai tanács Huber Ignácra ruházta a bérletet. Huber gyenge társulatával, az operaelőadások újbóli erőltetésével azt érte el, hogy a korabeli sajtó másodrangú vidéki színpadnak nevezte a budai színházat. Huber 1843-ban — bevételi forrásul — a Horváth-kertben új, nagy nyári színházat építtetett (214. kép), de tengődő vállalkozását ez sem tudta a csődtől megmenteni (ebben az évben épült Óbudán, a Korona téren is nyári színház). Huber 1845 decemberében lemondott a színházigazgatásról. Utódja rövid időre egyik fő hitelezője, Hichel János pesti lakatosmester lett, aki nemcsak a pesti Német Színház, hanem a Nemzeti Színház színészeit is hívta vendégszereplésre. A színház azonban csak akkor lendült fel bizonyos mértékben, amikor Schmidt Sándor, a volt pesti német színházi bérlő kapta meg a budai bérletet. A pesti és budai német színházak azonban az 1840-es évek közepén már háttérbe szorultak a Nemzeti Színház mögött, és szinte jelképszerű, hogy a korszak végén, 1847. február 2-án éjszaka a pesti Német Színház, amely négy évtizeden át a magyarországi német színjátszás fellegvára volt, leégett. (215 — 216. kép.) A német színészek a budai Várszínházba szorultak, majd Pesten az Uj vásártéren (ma Engels tér) egy ideiglenes faépületben voltak kénytelenek játszani. A pesti és a budai színházak (előbb csak a Német Színház, késől)l) a magyar társulatok és a Magyar, majd a Nemzeti Színház) operaelőadásaik révén a közönség zenei igényeit is kielégítették bizonyos mértékben, és szolgálták a zenei műveltség fejlesztését, elősegítették a rendszeres zenei élet fejlődését. Míg a XVIII. században Pesten és Budán a zene szinte kizárólag a városi toronyzenére, a templomi muzsikálásra, valamint lakodalmakra, táncmulatságokra (bálokra), A pesti Német Színhéiz leégése Zenei élet Budán és Besten A N VAU ISZI.N H AZ * HAS SO M }\ h KT H EATER 214. A Horvát

h-kerti nyári Színház, 1845. R. All rajza után F. .1. Sandmann kőnyomata