Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1790 - 1848

városi ünnepségekre korlátozódott, a XVIII. század végén és a XIX. század első felében a színházi élet fellendülése következtében a világi zene egyre nagyobb szerepet kapott. A város lakosságának növekedésével, társadalmának alakulásával párhuzamosan a zenei igények is egyre nagyobb mértékben jelentkeztek.

34 Jelentős mértékben növekedett a XIX. század első felében a városban élő zenészek száma is. Pesten a 10—12 városi muzsikuson kívül a Német Színház (nagylétszámú) zenekarának tagjaival együtt mintegy 70—80-an foglalkoztak zenével, köztük több, mint 30 zongoratanító. A zenészek száma különösen a Magyar Színház megnyitása után tovább növekedett, és ezekhez a zenészekhez még hozzá kell számítani a század első felében a városban állomásozó ezredek zenekarainak a tagjait is. A zenészek mellett igen jelentős volt — különösen Pesten — a hangszerkészítők (fúvédiangszerkészítők, hegedűkészítők, gitárkészítők, zongorakészítők és orgonaépítők) száma is. A pesti hangszerkészítők 1836-ban céhet alapítottak. Zeneegylet, Nemcsak a zenészek száma emelkedett azonban nagymértékben, hanem — miként a zongoraHangász- tanítók nagy száma is mutatja — a zenét tanulók száma is. Zenét nemcsak a zongoratanítók egyesület tanítottak, hanem a színházi zenekar tagjai közül többen is, és nemcsak zongorázni, hanem más hangszeren is játszani. A tanulók között nemcsak gyerekek, vagy nemesi, főnemesi kisasszonyok voltak, hanem polgárasszonyok is. Volt zene- és énektanítás a középiskolákban is, sőt a pesti piaristák iskoláját ,,hazai muzsikusainknak dicséretre méltó plánta-iskolájának" nevezték. A zenei érdeklődés növekedése és növelése vezette Schedius Lajos egyetemi tanárt és Babnigg Máté evangélikus iskolai énektanárt arra, hogy 1818-ban, az osztrák császárság városaiban alakított Musik-Vereinek mintájára Pesten is Zeneegyletet alapítson (,,Pesti Muzikai Intézet"-nek is nevezték), nem hivatásos zenészek, hanem a dilettánsok számára. Fennmaradását nem tudták biztosítani, ez az első pesti zeneegylet hamarosan megszűnt. Nem volt hosszú életű az az egyesület sem, amely Pesten állott össze 1824-ben „az universitásbéli academikusokból, ifjabb tisztviselőkből, fiatal prókátorokból és némely muzsikakedvelőkből". Schedius Lajos azonban 1836ban Trexler Antallal együtt — szintén a bécsi Musik-Verein mintájára — új egyesületet alakított Pest-budai Hangászegyesület néven, amelynek a célja az volt, hogy „a zenészeinek valódi ismeretét s tökéletes gyakorlatát legjobb módon előmozdítsa s így a hangművészet tisztább örömei és társalgás iránti érzelem fensőbb kifejtését s képződését terjessze". Ezt a célt hangversenyek rendezésével, tehetséges muzsikusok támogatásával, pályázatok kiírásával, zenei könyvtár felállításával és zeneiskola létesítésével kívánták megvalósítani. A zenei élet alakulását azonban igen nagy mértékben befolyásolta, korlátozta az, hogy Budán és Pesten nem voltak olyan lehetőségek, mint Bécsben vagy Prágában, ahol a császári vagy főúri udvar révén a zenei élet igen magas fokú kifejlődése vált lehetségessé kitűnő zenekarokkal, muzsikusokkal, alkotókkal vagy előadókkal. Budán és Pesten királyi udvar nem volt, a nádor udvarában pedig 1800 körül csak igen rövid időre villant fel a zenei központ lehetősége. Az ittlakó, a legtöbbször csak itt-tartózkodó főuraknál csupán elvétve fordult elő, hogy a zenének — bizonyos ünnepi alkalmakon túlmenően — helyet adjanak. A nemesség pedig általában megelégedett a kávéházi, báli muzsikával, a polgárságnak meg ha volt is zenei érdeklődése, anyagi lehetőségei éppúgy hiányoztak, mint a zenei hagyományai. Haydn és Pedig a XIX. század elején éigy tűnt, hogy Buda és Pest nem marad ki abból a sorból, amelybe Beethoven a zenei élet szempontjából Bécs, Prága, Velence, Milánó, Firenze tartoztak. József nádor születésnapjára 1800-ban Budára indult — mint az egykorú újságtudósításban írták — „ama nagyszerű Haydn Muzsikus Doktor és Direktor, hogy a Nádor Ispányné ő Császári Hertzegsége parantsolatjára elénekeltesse s elmuzsikáltassa a Teremtés név alatt esméretes remek munkáját". Az előadásra 1800. március 9-én a budai királvi palotában került sor. Még ugyanebben az évben a nádor feleségének, Alexandra Pavlovnának a névnapjára egy másik nagy zenei esemény is volt Budán: a Várszínházban a Brunszvik Ferenc meghívására ideérkezett fiatal Beethoven szerepelt, valószínűleg új művével, egy zongorára és kürtre írt szonátával. Beethovennek ez volt az egyetlen nyilvános szereplése a városban. Néhány hetet ugyan 1809 nyarán — szintén Brunszvik Ferenc meghívására —ismét itt töltött, nyilvános szereplésre azonban ekkor nem került sor, de az bizonyos, hogy két művet, egy zongorafantáziát (Op. 77) és egy zongoraszonátát (Op.78) a budai Brunszvik-palotában komponált, és ezeket Brunszvik Teréznek ajánlotta. Ugyancsak Brunszvik Ferenc felkérésére — mint írta: „hogy segítsek a magyar bajuszúaknak, akiket szívből szeretek" — zenésítette meg Kotzebue két játékát (az István királyt és az Athén romjait), amellyel a pesti Német Színházat 1812-ben megnyitották.

35 Haydn és Beethoven zenéje a XIX. század első felében a pesti Német Színházban és különböző hangversenyeken jó néhányszor elhangzott ugyan, de közvetlen kapcsolatuk a várossal, a magyar zenei élettel megszakadt. Sem a városban nem élt olyan mester, aki alkotásaival, előadásaival kimagasló szerepet játszott volna, sem a város nem tudott hosszú ideig — még vendégszereplésre /(ivottá sem — idevonzani olyan művészt, aki az európai zenei életben számottevő volt. Csermák Volt, miként egy kortárs nevezte: „valódi nemzeti zene" is, de ezt a cigányok művelték. LakoiHhari dalmakon, bálokon, kávéházakban, kocsmákban hangzott: a magyar verbunkos zene ez, amely