Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

pallosjoga alapján legfelső fokon hozott ítéletet, s azt végre is hajthatta. Ennek megfelelően az igazság részrehajlás nélküli szolgáltatásaira nemcsak a város bírája, hanem polgármestere is esküt tett.

36 A polgármester és a bíró megválasztása a város életének nagy eseménye volt. A privilégium A tisztújítás szerint kétévenként kellett megtartani Szent György napján (április 24-én); ezért Buda tanácsa tisztelettel félretette azokat a kancelláriai és kamarai tisztújítási utasításokat, amelyek a páratlan években hozzá is megérkeztek. A tisztújítás módját a kiváltságlevél homályosan tárgyalta; megemlítette a „polgári választmány" szerepét, de nem fejtette ki, hogy csak ennek tagjai szavaznak-e, vagy ők gyűjtik össze a teljes polgárság voksait. Az 1707-ben és 1709-ben megtartott választásokon mintegy nyolcvan-száz polgár vehetett részt, és a Maholányi-féle bizottság is arról számolt be, hogy 1723 előtt a tanács tetszése szerint hívta össze a polgárságnak hol kisebb, hol nagyobb részét a tisztújításra. Azt is megírták, hogy a szavazás rendetlenül, céhenként vagy csoportonként történt, ami a céhek szerint szervezett választópolgárságot eredményezhetett. Az 1713-i tisztújításról szóló jelentés mutatja, hogy ez időre kialakult már az ünnepélyes aktus rendje is: a tanács behívással kiegészítette magát, majd összehívta a polgári választmányt. Ez elsőnek szószókSt választott, majd — istentisztelet után — a polgármester és a bíró helyét töltötte be. A szavazatokat a szindikus és a két erre választott polgár szedte össze. Végül a polgármester a templomban, a bíró pedig a következő tanácsülésen tett esküt.

37 Az 1727-i királyi rendelet után a tisztújítás rendszerint kétévenként, a kancellária sablonos szövegű utasítása alapján folyt le. Királyi biztost 1741 után már nem küldtek ki. A hagyományos György napra a magisztrátus összehívta és kiegészítette a választópolgárságot; ennek ismert szervezetében választásra nem került sor. A Veni Sancte után a főjegyző felolvasta a királyi utasítást, majd a kommunitás megválasztotta a szószólót (1763 óta kettőt) a tanács három jelöltje közül. (Ez nem jelentett okvetlenül személycserét, hiszen Weiner Kristóf mészáros 1737—1762 között folyamatosan viselte a szószóló tisztségét.) Most lemondott a polgármester és a bíró, s a külső tanács a választópolgársággal megválasztotta az új tisztviselőket. Ügy látszik, eleinte a hármas jelölés volt szokásban, de Erdődy 1737-i utasítása valamennyi szenátor megválasztását lehetővé tette, s a fennmaradt összesítő lapok tanúsága szerint így is történt ;^a szavazatokat jelző vonalkákat háromnál több tanácsos neve mellett megtaláljuk rajtuk. így a tanácsban megüresedett helyeket már a polgármester és a bíró megválasztása előtt be kellett tölteni; ez az Erdődy-féle utasítás, sőt már 1736 óta a magisztrátus hármas jelölése és a kommunitás választása útján történt meg. Az igazgatás állandóságát biztosította a céhpolgárság parlamentjének a megszokott városi vezetőhöz való ragaszkodása; Sauttermeister József Emánuel 1741 —1768 között majdnem egyfolytában töltötte be a polgármesteri tisztet, csak 1751 — 1755 között váltotta fel Cetto Jakab András, aki viszont előbb egy évtizeden át volt a város bírája. Az újonnan megválasztott tisztségviselők a kommunitással együtt a plébániatemplomba vonultak, s ott letették az előírt esküt. A főhatóságoknak küldött jelentések mindig beszámolnak róla, hogy a választás békében és nyugodt légkörben folyt le.

38 A magyar kamara olyan rendelkezést adott ki 1765-ben a szabad királyi és a bánvavárosok A tltkos számára, mely az európai jogfejlődésben is jelentős helyet érdemel: elrendelte a titkos szavazást, elrendelése Utasítása szerint a szavazóknak ezentúl egy fehér és két fekete golyót kell adni, s ezeket a három 1765-ben jelölt számára felállított urnákba dobják be, hogy szavazatuk ne kerüljön nyilvánosságra; az összeszámlálásnál a legtöbb fehér golyóval rendelkező jelölt tekintendő megválasztottnak. Budán a rendelet után először 1768-ban került sor tisztújításra, s az új módszert alkalmazták is. A választás eredménye (szé>szólók, két tanácsos, polgármester, főbíró) ,,az urnákba bedobott golyókból tűnt ki". Ebből az időből maradt fenn egy feljegyzés arról a módról, ahogyan a budai magisztrátus tizenkét tagjából a régi polgármester mellé állítandó két jelöltet kiválasztották. Mindegyik tanácsos két fehér és nyolc fekete golyót kapott, a polgármester egy feketével többet. Ezután az ülésrend szerint elhelyezett urnákba mindenki sorra bedobta a golyókat, kivéve a hagyományosan jelölt polgármesterét — akire nem szavaztak — és a saját urnáját. Az urnák felnyitásakor a jegyző írta össze a voksokat; megválasztottnak az a két tanácsos számított, aki a legtöbb fehér golyót kapta. A titkos szavazást a jelentések szerint biztosan alkalmazták 1770ben, 1772-ben, 1782-ben és 1790-ben.

39 A polgármester, a bíró és a szószóló tisztségén kívül a többit a magisztrátus élethossziglan A kinevezett (esetleg előlépésig vagy elmozdításig) szóló kinevezés útján töltötte be. A kinevezett tisztviselők tlsztv

™elok közül kezdettől fogva a szindikusnak jutott a legnagyobb rész a város igazgatásában; mint a német városokban, Budán is a város jegyzője és ügyésze volt egy személyben. Feladatai közé tartozott a tanácsülési jegyzőkönyvek vezetése, a városi kiadványok kiállítása, a levelezés, a hatósági iratok, végrendeletek és szerződések megőrzése, a közösség és a szegények ingyenes képviselete. A tanács 1710 végén elhatározta, hogy a súlyosan beteg Maylin halála után nem tölti be a szindikus állását, hanem jogtudó városi jegyzőt vesz fel; 1711. július 1-én a városra annyi bajt hozó Vánosyt valóban szindikusnak, „illetve az ország szokásjoga szerinti néven