Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

a Tolnai Lajos utca (korábban Conti utcának neveztek, az itt birtokos Conti Lipót kőfaragómesterről) közötti szántóföldek, és ekkor alakult ki folyamatos házsorokkal a mai Aurora utca (korábban Új utca, majd Kender utca) és a Lévai Oszkár utca (korábban Veréb utca, majd Fecske utca) vonala. A józsefvárosi szántóföldek területén az utolsó település a XVIII. században a mai Lévai Oszkár utca és a Tolnai Lajos utca közötti szántón, valamint a mellette levő Conti-féle szántónak a mai Pogány József utcai oldalán történt. A Pogány József utca vonala a XVIII. században még csak a mai Bérkocsis utcáig tartott. Annak ellenére, hogy a Józsefvárosban a mai Tavaszmező utcától északra levő szántóföldek területén a XVIII. században csaknem 200 ház épült fel, még igen nagy területek maradtak beépítetlenül. Szinte teljesen üres maradt a mai Nagykörút vonala és a Somogyi Béla utca közötti terület, és nem épült ház a mai Lévai Oszkár utca nyugati oldalán sem. Igaz viszont, hogy a parcellázásra került szántóföldeken a század végén már sűrű volt a beépítettség, de ez — mint a Terézvárosban is — egyáltalán nem volt városias. A házsorok folyamatosak voltak ugyan a kialakult utcákban, de nem voltak zártak. A Józsefvárost is az utcákra merőlegesen épített, falusias jellegű házak jellemezték. Eltérő volt ettől — építésmódban — a józsefvárosi kertek közötti település. Az itteni házak már városiasán épültek, a telek hosszúságában, az utcával párhuzamosan, viszont mind a terület nagyságához (a mai Múzeum körút és a Rákos-árok vonala közt), mind a terézvárosi kertek meglehetősen sűrű beépítettségéhez képest ez a települési csoport eléggé laza volt. A józsefvárosi kertekben az építkezés csak igen vontatottan indult meg és haladt a század folyamán. A mai Rákóczi úton a harmincas évek elején még csak három ház állott. Kettő a Hatvani kapuval szemben (Grassalkovieh Antal és a piarista rend háza), egy pedig a mai Puskin utca sarkán, amely azé a Krachenfels Lambert vendéglősé volt, akiről az ötvenes években megnyitott mai Puskin utcát nevezték el, majd a vendéglő cégére után az utca neve Fünf Lerchen Gasse, Ötpacsirta utca lett. A Rákóczi útnak a mai Puskin utca és Vas utca közötti szakasza 1739—1775 között épült be, földszintes házakkal. Innen már a szántóföldek kezdődtek, s ezek területén létesítették — a mai Gyulai Pál utca és a Vas utca között - a hetvenes évek végén a városi epreskertet, és itt épült fel a század végén a Rókus-kápolna mellé a nagy városi kórház. A mai Múzeum körútnak (akkor Országútnak) a jé>zsefvárosi oldalán az első ház 1747-ben épült, de nagyobb mértékű település csak az 1750—1760-as évek folyamán kezdődött. Sor került a mai Múzeum utca megnyitására is, a XVIII. században azonban csak az Ötpacsirta utcáig. A század vége felé a Józsefvároshoz számították az Országút nyugati oldalát is, ahol akkorra már (a hetvenes évektől kezdve), a városfalhoz tapadva, apró telkeken a Hatvani kaputól a mai Királyi Pál utcáig, a terézvárosi részen a mai Gerlóczy utcáig, a házak folyamatos sora épült fel. Mind ennek, mind a mai Rákóczi úti építkezésnek is az itt zajló városi forgalom adott lendületet, és ugyanennek tulajdonítható az, hogy az Üllői út eleje is már igen korán (1730 körül) beépült. Az Országúttól távolabb eső jé>zsefvárosi kertek területén az építkezés jóval kisebb mértékű volt. A mai Jé>zsef körút, Baross utca és Üllői út közötti háromszög alakú nagy területen levő kerteknek alig a felén épült ház, és ezek is eléggé szórványosan helyezkedtek el. Összefüggő házsort csak a mai Baross utca jobb oldalának egy szakaszán (a mai Szentkirályi utca és a Mária utca között) alkottak. A józsefvárosi kertnegyedben az e házsorral szemben levő terület, amelyet a mai Reviczky utca (akkor egy itteni kertbirtokosról Steinbrecher Gassenak nevezték) és a mai Krúdy utca (akkor Téglaégető út, mivel a mai József körút vonalában levő városi téglaégető felé vezetett) határolt, és a mai Mikszáth Kálmán teret is magában foglalta, épült be a legsűrűbben. A mai Baross utcának ez a szakasza volt az egyik itteni olyan jellegű település, mint amilyen a terézvárosi kertnegyedben ekkor már jó néhány utcában kialakult. A mai Baross utcát a XVIII. század első felében Kőbányai útnak nevezték, és 1749 után, amikor a mai Kulich Gyula téren a Kálvária felépült, kapta a kertek közötti szakasza a Kálvária utca, majd a Stáció utca nevet. A józsefvárosi kertnegyedben a XVIII. század közepe után szórványosan meginduló építkezések következtében az említetteken kívül még három utca vonala alakult ki. Az egyik a régi városi téglaégetőhöz vezető dűlőút (ma Bródv Sándor utca), ahol az első ház ugyan 1741ben felépült már, de az itteni kertekben csak az 1750-es években lendült fel az építkezés, s a házak beépítetlen kertekkel megszakított sora 1767-ben érte el a mai Gutenberg teret, a Rákosárok vonalát. A Téglaégető utca nevét a Sándor utca elnevezés váltotta fel, amikor ennek az utcának az országúti sarkán az 1770-es években Sándor Antal báró házat épített. A másik utcában, a már említett Ötpacsirta utcában az építkezés az 1750-es években kezdődött, a harmadik utcában, a mai Szentkirályi utcában (amelyet az 1780-as években Herbst Gassenak, Ősz utcának neveztek) pedig csak egy-két évtizeddel később. Ez a két utca a XVIII. században a kerepesi országúttól a Steinbrecher Gasseig (a mai Reviczky utcáig) tartott.