Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: IRODALOM (ÁLTALÁBAN)

(Budapest régibb és újabb czímerei. Bp. 1896). Ilyen körülmények között került sor arra, hogy a szinte segédhivatali szinten álló fővárosi levéltárban a segédhivatali feladatokat ellátó — hivatali munkája mellett történeti érdeklődést is mutató — allevéltárnok, Schmoll Lajos foglalkozott a város történetének egyes kérdéseivel. 0 hozott napvilágra adatokat nagy szorgalommal végzett kutatásai alapján (de igen sok esetben felületesen, sőt naiv dilettantizmussal) Buda és Pest hatóságairól, szervezetéről, tisztviselőiről, alkalmazottairól, tanácstagjairól, választott polgárságáról, Buda felszabadulás utáni társadalmi, topográfiai helyzetéről, az utcák és terek elnevezéséről, egyes épületek, létesítmények történetéről. Ő hagyott hátra egy kéziratos gyűjteményt tanácsülési jegyzőkönyvi ki jegyzéseiből is (Budapesti Krónika 1686—1873. Bp. 1894. FSzÉK). A városi levéltárakban végzett, elsősorban helyrajzi és igazgatástörténeti kutatások mellett említésre méltó eredmények csupán az egyháztörténeti kutatások során születtek, elsősorban Némethy Lajos vízivárosi, majd belvárosi plébános munkássága révén. Német h y 1876—1890 között feldolgozta a budavári, a vízivárosi Szent Anna- és Erzsébet-, valamint a pesti plébániatemplom és egyház történetét, főképp az egyházi és plébániai levéltárak felhasználásával. Némethy munkásságához hasonló, egyháztörténeti indítékú és vonatkozású volt Büchler Sándoré, aki a budapesti zsidóság történetét írta meg, zsidó egyházi levéltárak anyagát hasznosítva. A Némethy és Büchler által nyilvánosságra hozott egyháztörténeti adatok jó része társadalomtörténeti (és bizonyos mértékben gazdaságtörténeti) szempontból is igen jelentős volt, de ezek — sajnos — nem ösztönözték a társadalom- és gazdaságtörténeti kutatásokat. Az ilyen jellegű munkának csak véletlenszerű és halvány nyomai jelentkeztek a XIX. század végén: adatok közlése főképp Takáts Sándor kutatásai, Tagányi Károly ösztönzése következtében — a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében. Az egyetlen összefoglaló szándékú gazdaságtörténeti munka ebben az időben Pólya Jakabé volt, aki ,,A pesti polgárok kereskedelmi testülete és a budapesti nagykereskedők és nagyiparosok társulata" történetét írta meg (Bp. 1896), elsősorban a testület és társulat levéltári anyaga alapján. Mindezek a kutatási eredmények azonban meglehetősen szűk körben terjedtek, a várostörténetírás számára szervezés és érdeklődés hiányában jelentőségük nem volt. Érdeklődés csupán a népszerű munkák és a könyvespolcokon díszként elhelyezhető könyvek iránt jelentkezett. Ezeknek a szerzői azonban nemigen mélyedtek el a várostörténet forrásaiba; könnyed stílussal alakítgatták a város történetéről addig írottakat. Nemcsak az újkori várostörténeti kutatások elmaradottságának, hanem az igénytelenségnek is az eredményei azok a kiadványok, amelyek ekkor megjelentek — mint Göőz József polgári iskolai tanár „Budapest története a magyar nép és ifjúság számára" (Bp. 1883), vagy Peisner Ignác hírlapíró „Budapest a XVIII. században" (Bp. 1900) című munkája. A várostörténet iránti igénytelenséget reprezentálják az Osztrák —Magyar Monarchia írásban és Képekben, valamint az Oscar von Krücken magyarországi származású berlini újságíró által szerkesztett Budapest in Wort und Bild című díszművekben közölt összefoglalások Budapest történetéről, Salamon Ferenc, illetőleg Peisner Ignác tollából (1888, 1899). Ezeknek az összefoglalásoknak a színvonala még a régi városi útmutatók történeti bevezetéseinél is alacsonyabb volt. Rendszeres újkori várostörténeti kutatás a XX. század első negyedében sem folyt. Jelentek meg ugyan levéltári forrásokat is felhasználó tanulmányok (elsősorban a Toldy Lászlót a városi főlevéltárnokságban követő Gárdonyi Alberttől), de ezek inkább csak adalékok voltak egy virtuális várostörténethez és alkalomszerű tallózások a fővárosi levéltár gazdag anyagából. Az újkori várostörténeti kutatás iránt élénkebb érdeklődés csupán az 1920-as évek második felében jelentkezett, de ezt sem a város vezetősége ösztönözte, hanem a társadalmi vállalkozásként 1928-ban megindított Jdistoria című folyóirat. Ez ötéves^fennállása alatt, kisebb-nagyobb terjedelemben, „Pest-budai emléklapok" címen rovatot nyitott, ós lehetőséget adott tanulmányok, adatok közlésére az újkori várostörténet kutatói (túlnyomórészt a fővárosi levéltár fiatal munkatársai) számára. A főváros vezetősége csak^az 1930-as évek'elején biztosította, illetőleg tette lehetővé az újkori várostörténeti kutatómunkát, megindítva a Budapest Várostörténeti Monográfiái című sorozatot, amelynek keretében részben önálló monográfiák jelentek meg, részben pedig a Tanulmányok Budapest Múltjából című évkönyv jellegű kiadvány. Ez utóbbi a várostörténettel foglalkozó kutatók számára rendszeres közlési lehetőséget nyújtott. 1932—1943 között megjelent 10 kötetének 97 tanulmánya közül 63 foglalkozott a város 1686—1848 közötti történetével, művészettörténetével, topográfiai fejlődésével, igazgatástörténetével, kultúrtörténetével. Ezek a tanulmányok már nem pusztán adatközlések voltak, hanem szándékaik szerint tudományos feldolgozások. A Tanulmányok Budapest Múltjából körül egy újkori várostörténeti kutatógárda szerveződött elsősorban a főváros levéltárának a munkatársaiból (Gárdonyi Albert, Bánrévy György, Kovács Lajos, Rokken Ferenc, Belitzky János, Budó Jusztin, Ungár László, Juhász Lajos,