Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

felé a mai Szabadkikötő helyén volt kis szőlőhegyre, onnan a mai Kvassay-zsiiip alatti dunai révhez, tehát Pestre vezetett, dél felé pedig Tökölre, illetőleg Szigetújfaluba. Promontorra az átkelőhely a falu alatt volt, a régi Kutyavilla csárdával szemközt. A szántóföldek a falu határának alig egyharmadát foglalták el, a mai Tanácsház utca vonalától északra eső részen. Ettől délre a hatalmas, futóhomokos terület legelő volt. A rétek a Nagyés Kis-Duna mellett terültek el. A határban a XVIII. században csak egy épület állott: a mai Tanácsház utca és a Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződése tájékán levő csárda. Csepelhez tartozott a mai Háros-sziget (Nagy-Duna-sziget) is, amelyen — bozótos erdőben — a XVIII. század folyamán még láthatóak voltak a középkori csőti monostor romjai. A Háros-sziget északi csúcsánál még egy kis sziget is volt, a Mészáros-sziget. Promontor A csepeli nagy szőlőhegy, a Promontor (a mai Budafok) Tétén y, a Duna és Buda között terült el. Budától a mai Balatoni út, a Vöröskúti és a Horogszegi határsor, az Árokpart sor, a Kelenvölgyi határsor és a Kondoros i út választotta el; tehát a mai Kelen völgy és Albertfalva területe is Promontorhoz tartozott. Téténytől (a kistétényi pusztától) Promontort a mai Háros utca vonala választotta el. Település ezen a területen az 1710-es években keletkezett, a mai Leányka utca és a Kossuth Lajos utca vonalában hosszan elnyúlva. A település központja a mai Budafoki tér volt, innen indult a XVIII. századi Promontor másik utcája, a mai Péter-Pál utca, amelyben a házak sora körülbelül a mai Szőlő utcáig ért. Promontor területén a XVIII. században szántóföld nem volt, a határ túlnyomó részét szőlők borították, a mai Kelen völgy tői kezdve a Pacsirta-hegyen, Kereszt-hegyen, Sashegyen át a Kőbányáig, amely a mai Tóth József utcától délre terült el, s amelynek a területén a XVIII. században nemcsak szőlő, hanem kőbánya is volt. Legelőterület a mai Albertfalva területén volt, rét pedig — igen csekély mértékben — a Duna mellett, a mai Budafok — Háros vasútállomás mögött. Tétény A tétényi falu a Dunához közel, az érdi országút mellett helyezkedett el. Az alaprajzi elrendeződést két középkori épületmaradvány, a mai Nagytétényi Szőlő téren levő templom és a mai Csókásy Pál utcában levő kastély határozta meg: a mai Nagytétényi út, Nagytétényi Szőlő tér, Rózsa Ferenc tér, Kastélymúzeum utca, Iskola utca, Kiss János utca, Landler utca, Csókásy Pál utca, Hámán Katalin utca, Zámbelli Lajos utca, Templom utca és a Ságvári Endre utca XVIII. századi település. A falu határában a rétek az országút és a Duna közötti területen voltak, körülbelül a mai Kolozsvári utcától az érdi határig. A szántóföldek pedig a falu körül terültek el, nagyjából a mai Barackos út vonaláig. Ettől a vonaltól északra voltak a szőlők: az Öreg-hegyen, a Ráchegyen, az Arany-hegyen, a Duna-hegyen, valamint a Diós-árokban, amely a legjobb szőlőtermő terület volt. A Diós-árok alatt, a mai Rózsakert utca, Bíbic utca és Park utca közötti terület volt a tétényi legelő. A mai Balatoni országút jobb oldalán, valamint a bal oldalán a Dózsa György út és a Nyél utca között szintén legelő volt; ennek a területén, a mai Kőház sor tájékán pedig a kőbánya. Ezen a ma Tétényi-fennsíknak nevezett területen levő legelő azonban a kistétényi pusztához tartozott. A kistétényi puszta keleti része, a mai Budatótény területe szőlőhegy volt, amely a budai kamara-erdei határig (a mai Szabadkai utca vonaláig) terjedt. Hidegkút Hidegkút területét Óbuda, Solymár, Kovácsi és Buda határolta. Buda felé a határ, amelyet véglegesen csak a XVIII. század második felében állapítottak meg, a Hármashatár-hegytől lefelé nyugatra a Vadaskert mellett (itt egy szakaszon nagyjából a mai Glück Frigyes út vonalában), a Vöröshadsereg útja és a Hidegkúti út találkozásától a Báthori László utca, Villám utca, Határ utca és a Nagykovácsi út vonalában haladt. A falu megszállásakor a jobbágyok nem a határban még fennálló és használható templom köré, a régi gercsei faluhelyre telepedtek, hanem attól egy kissé nyugatra, a Budáról Solymárra vezető országút, illetőleg az országúttal párhuzamosan folyó patak mellé. A házakat a mai Hidegkúti úton, a Temető utcában, a Schönherz Zoltán utcában és a gercsei templom felé vezető Gazda utcában építették fel. A falut nemcsak Budával, Óbudával és Solymárral kötötték össze közvetlen utak, hanem Budakeszivel és Kovácsival is. Hidegkút — nem nagy kiterjedésű — szőlőhegye a falu északi határán levő hegyek (Csúcshegy, Kálvária-hegy) lejtőin volt. A szőlők alatti síkságon terültek el a szántóföldek, a Felsőpatak-hegytől lefelé a mai Rákos utca két oldalán, majd a falun túl a budai Vadaskertig folytatódtak. Voltak szántók a Hidegkúti út nyugati oldalán is, a Vár-hegy alatt. A rétek a patak partján terültek el. A legelőterület pedig a máriaremetei búcsújáró helynél, a XVIII. században itt épített kápolna és kocsma környékén, valamint a mai Szabadság utca mellett, tehát a falutól délre volt. A falu határában levő hegyeket — Felsőpatak-hegy, Kerti-hegy, Határ-hegy, Hoszszúerdő-hegy — meglehetősen nagy kiterjedésű erdők borították. Békásmegyer Békásmegyer és Óbuda között a határ a mai Határ út és Kalászi utca vonalában vezetett, innen északra a mai Árpád-strand és a Péter-hegy közötti területen, majd az Ürömi úttal folytatódott. Az Üröm és a Kalász felé eső határ a XVIII. században is a mai fővárosi határvonal-