Budapest története III. A török kiűzetéstől a márciusi forradalomig (Budapest, 1975)

Nagy Lajos: BUDAPEST TÖRTÉNETE 1686 - 1790

lal azonos. A kalásziak ugyan 1767-ben megkísérelték határukat délebbre tolni, de ez nem sikerült; a határ pert elvesztették. (26. kép.) Békásmegyer területe a török uralom alól való felszabadítás után évtizedekig pusztán állott. Területét — főképp legelőnek — a kalászi és az óbudai jobbágyok használták. 1730 körül települt meg az Óbudáról Kalászra vezető út (a mai Szentendrei országút) és a Róka-hegy közötti területen. A falunak a XVIII. században két utcája volt: a mai Dömös utca, amely a faluból kiérve Üröm felé vezetett, és a mai Ezüsthegy utca, amely Kalászra. A szőlőhegy a falu és a kalászi határ közötti területen volt, egyes részeit Ezüst-hegynek, Miklós-hegynek, Kápolna-hegynek nevezték. A falutól nyugatra levő Sandbergen (Homokhegy, ma Róka-hegy) erdő volt, az aljában pedig egy vízfolyás mellett rétek. A mai Szentendrei úttól keletre eső terület déli része, az óbudai határ és a mai Árpád utca között, a középkori Kissing falu területe (a mai Csillaghegy). Ez a XVIII. században puszta, amelyen földesúri szántók, az országút mellett pedig rétek voltak. Itt épített a század első felében az uraság, a mai Ságvári Endre utca és a Vöröshadsereg útja találkozásánál egy bivalymajorságot, amelyet később vendéglővé alakítottak át és Bivaly csárdának neveztek. A szántóterület folytatódott Kissing pusztától észak felé a békásmegyeri területen is, a kalászi határig. A kalászi határnál, a Duna-parton egy omladéktemplom állott, amelyet pusztatemplomnak és — néha tévesen — Fehéregyházának is neveztek. IRODALOM ÉS FORRÁSOK A Buda és Pest „helyrajzi története" iránti érdeklődés voltaképpen egyidős a város újkori története iránti érdeklődéssel. Vánossytól és Millertől kezdve ez az érdeklődés folyamatos, és a XVIII—XlX. századi „várostörténeti" kísérletek helyrajzi leírásai forrásórtékűek. líupp Jakab — már történeti forrásokat is felhasználó és értékelő — munkája után Rómer Flóris tette meg a kezdő lépéseket — Pest város újkori történetének kutatása során — a városi levéltár alapvető forrásanyagának, a telekkönyveknek és a telekkönyvi iratoknak a felhasználása terén. Ó figyelt fel (és figyelmeztetett) a kéziratos térképek adatainak az értékesítési lehetőségeire is. Buda és Pest városok levéltárai telekkönyvi iratainak gyűjteménye, elsősorban a telekkönyvek, telekátírási jegyzőkönyvek felhasználása, a két város helyrajzi története egyes kérdéseinek a tisztázása, megoldása Rómer óta számos kutatót foglalkoztatott. A török uralom alól való felszabadítás utáni (a pesti, a vízivárosi és a budavári) telekkönyvi mutatókat (Zaigereket), mint a város újkori helyrajzi történetének elsődleges és kiinduló (de visszamenőleg is számos tanulságot szolgáltató) forrásait Nagy Lajos adta ki (TBM 1961, 161—212; 1964, 181—249; 1971, 81—119), felhasználva és értékesítve a XVII. század végi és XVIII. századi gazdag kéziratos és sokszorosított térképanyagot is. Ebből alapvető fontosságú a Rabattá hagyatékából származó (a bécsi Kriegsarchivban őrzött) 1687. évi Haüy-féle térkép (Plan de la ville et chateau de Bude), valamint a telkeket nem, csak az utcahálózatot és a fontosabb építményeket (elsősorban templomokat) ábrázoló, De La, Vigne által készített 1686. évi térkép. Ezek a térképek, a XVII. század végi telekkönyvi mutatókkal és a — főképp az 1684. és 1686. évi ostromok idején készült — részletekben igen gazdag városábrázolásokkal együtt Buda és Pest újkori helyrajza kutatásának és rögzítésének az alapjai. A helyrajzi változások — telekkönyvi adatokkal is igazolhatóan — pontosan bizonyíthatók a XVTII. századi térképekkel, amelyek sorából pontossága és részletessége következtében különösen kiemelkedő jelentőségű Matthei 1 740—1 750 között készült térképe, valamint a korábban a Landesbau-Direetion, most a FővL térképtárában őrzött — Buda egyes városrészeiről 1785—1789 között készített — Situations Plan sorozat. Fontos továbbá: Pestről (csak a Belvárosról) az 1710-es években készített, elpusztult, ma már csak fényképmásolatból ismert térkép, a Kiscelli Múzeumban őrzött, 1720 körül készült és 1750-ig folyamatosan javított és bővített Libera ac Regia Civitas Pesthiensis e. térkép, Waczpaur 1764-ben készített pesti határtérképe (Mappa Universalis Territorii Regiae Liberaeque Civitatis Pestiensis, BTM Üjkori Osztály és OL Kamarai térképek 478. a.), Ballá Antal 1784—1789 között készített térképei (Mappa Specialis Intravillani hoc est Fundorum Interioris Urbis ac extra Moenialium . . ., és Mappa Universalis totius Territorii . . , Civitatis Pestinensis ... — FővL és BTM Újkori Osztály), a budai határról pedig a Kaiser János által az 1780-as években készített térkép (Mappa Terrains der K. Freyen Hauptstadt Ofen. FővL Térképtár, Bp. átt. 1). A helyrajzi leíráshoz felhasználtuk a TT. József-féle első katonai felmérés alapján készített térképlapokat is. A két város és környéke helyrajzi fejlődésének a leírásához a XVTII. századi városábrázolások éppoly jelentősek, mint a XV11. század végiek (erre vonatkozólag Id.: Rózsa). A helyrajzi leíráshoz felhasználtuk a fenti források egy részét értékesítő műemléki topográfia (Bp. műeml. 1955—1962) adatait is, de elsődleges források a budai és a pesti levéltár telekkönyvei voltak (FővL BL Gewöhr Protoeoll, Zaiger Neustift 1702, Possessionatae Domus Ofen 1714, Remensuratio suburbii Tabanensis 1709, Consription der Stadt Ofen 1789 —1790; PL Telekkönyvi iratok gyűjteménye).